Költők az árnyékos oldalról

Jakab Sámuel és "versárnyéka"

Jakab Sámuel (XIX század első fele) mindeddig ismeretlen kolozsvári vagy Kolozsvár környéki polgár olaszországi katonáskodása idején naplót vezet Földi és Tengeri Utazás... címmel, amely az 1812-1821 közti időszakot öleli fel. Útinaplója végén három verse és egy Napóleonnak címzett hőskölteménye olvasható. Életéről keveset tudunk, a Regélő c. folyóirat, a Honművész melléklete 1836 év  34 és 35 száma emliti, mint egy különcöt, aki a magyarkapusi fogadóban verseket ír és festményeket gyűjt. Aspide címü gyalui báli meghívója a MOL-ban máig megőrződött.Útleírását az Erdélyi Gyopár 2013.2.20  és a Szabadság 2013 április 30-i száma közli.

Kánán Menyegző

Az igaz Mesiás már eljöt
Sok féle csudákat köztünk tött
A vizet is borrá tette
A Száz népét vendéglette
Kánán menyegzőben//
Itt nagy lakodalmat kezdének
Jesust is el hitták vendégnek
Őt követik tanítványi
Mint a tyúkot jó fiai
Kánán menyegzőben
Az első tál étket hogy fel adták,
Jesust azzal igen kináltál,
Tetsszik mindenben az étek
Csak a borban vala vétek

Finta Gerő és versárnyéka

(Sz. Tordatúr, 1889. dec. 31. – mh. 1981. júl. 5., Budapest) – költő, műfordító. A Bethlen-kollégiumban érettségizett, a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd Kolozsvárt tanári oklevelet szerzett. 1915-től a székelyudvarhelyi, 1928-tól a kolozsvári ref. kollégium tanára, 1941-től a nagyváradi ref. leánygimnázium igazgatója. 1945 -től Magyarországon élt haláláig. Fia, Finta József neves építészmérnök. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Költeményei, műfordításai, kritikai írásai a Cimbora, Erdélyi Szemle, Vasárnapi Újság hasábjain jelentek meg, a Pásztortűz állandó munkatársa. Kötetei: A fák. Székelyudvarhely 1923; Pacsirtaszó. Kv. 1927. Több verse lengyel fordításban is megjelent. Eminescu költészetének jeles tolmácsolója.

Furulya

Nem búgok, mint soksípú orgona.
Királyi hangszer nem leszek soha.

Mesterhegedű is alig leszek.
Ne várjatok ilyennek, emberek!

Kürt sem leszek, távolbaharsanó.
Fáradt ajkamról lágyan kél a szó.

De, hogyha jártok alkonyos mezőn
És elmerengtek holdas dombtetőn

A boldog múlton és hogy visszatérjen
Tűnt üdvötök, epedtek érte mélyen —

Hallotok olykor síró furulyát,
Mely egykedvűen kesergi dalát,

A lelketek megsajdul, nehezül.
Csak árva szív zokog így, egyedül!...

Diószeghy Dezső és versárnyéka

Született Paptamásiban, 1904. május 22-én (mh.? ?) erdélyi magyar magyar költő, író. A nagyváradi főreáliskola elvégzése után műszaki tisztviselői állást vállalt. Egyszerű formakultúrájú verseiben hazafias érzelem és békevágy szólalt meg. Az elkésett ember (versek, Temesvár, 1938; 2. kiadás Nagyvárad, 1939); A rabság alatt (versek, két kiadás, Nagyvárad, 1940-41, 3. és 4. kiadás Radványi Károly illusztrációival, Budapest, 1942); Mindenütt harc van (versek, két kiadás, Nagyvárad, 1946-47); Emberek az úton (novellák, Nagyvárad, 1948). Emléktáblát avattak tiszteletére szülőhelyén, Paptamásiban 2009. augusztus 15-én.

 

Lámpa az utcasarkon

Az éjszakával küzd, olyan árva fénye,
Hogy eloszlassa, nincsen rá reménye,
Sötét az éjszaka nyugatra, keletre.
Szegény sarkilámpa nap lenni szeretne.

Miért is gyújtják fel, miért izzik, lángol ?
Minek is sugároz annyi fényt magából ?
Gőgös nagy uraknak úgyis csak szegényes.
Gyávának, bitangnak, meg nagyon veszélyes.

Hajnal László és „versárnyéka”

Született Békéscsabán, 1902. december. 31-én – meghalt 1944 telén, Budapesten; költő, író. Mint emigráns a 20-as évek első felében és közepén Erdélyben élt. A Magyar Szó, Tavasz, Zord Idő, Napkelet, Vasárnap és Vasárnapi Újság munkatársa, a Keleti Újság leggyakrabban közlő szerzői közt szerepelt verssel, prózával, színművekkel, irodalomkritikai és irodalompublicisztikai írásokkal. Az aradi Fekete Macska c. erotikus és irodalmi lap, majd a Komédia c. kolozsvári élclap szerkesztője (1923). Romániában megjelent kötetei: A szolga éneke (verseskönyv, Mv. 1920); Kócos (két egyfelvonásos színjáték, Kv. 1921); Ilyen vagyok! (versek, Kv. 1924); Magányos éjszaka (versek, Mv. 1926); Loriel (regény, Kv. 1926). Utóbb Budapestre költözött, ahol a nyilas terror áldozata lett.

Holló Ernő és „versárnyéka”

Született Gyergyószentmiklóson (1910) és meghalt Sepsiszentgyörgyön (1983) – erdélyi magyar költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte (1928), majd újságíró lett. 1929-től a Kis Újság, 1930-tól az Új Idők belső munkatársa Budapesten. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép állandó munkatársa, 1944-45-ben ugyanott a Szabadság szerkesztője, később a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Több verseskötete magyarországi éveiben, Budapesten jelent meg (Estéli utazás, 1930; Mindent meglátni benned, lélek, 1933; Tűz a tóparton, 1935; Férfiének, 1939; Versek, 1941). Több költeményét megzenésítették. Erdélyi verskötetei: Tisztítótűz (Csíkszereda 1946); Téli készülődés (1966); Énekelj, Fenyő! (1987). Nevét öntevékeny sajtóklub őrzi élete végső állomásán, Sepsiszentgyörgyön.

Erőss Alfréd és "versárnyéka"

Erőss Alfréd (sz. Perestyén, 1909. júl. 7. - 1950. júl. 11., Torda) költő, tanulmányíró. Kézdivásárhelyen érettségizett, Gyulafehérváron és Rómában végezte a teológiát. 1938-tól teológiai tanár, a Pázmány Péter Társaság tagja. Első kötete 19 éves korában jelent meg a Vasárnap kiadásában Az út (Arad, 1928) címen. Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kv. 1942). Verseire jellemző a pátosz, a legjobbak tájélményből születnek. Költészetéről Dsida Jenő írt értékelést.

Ligeti Ernő és „versárnyéka”

Sz. Kolozsvár, 1891. febr. 19. – mh. 1945. jan. 11. Budapest; író, publicista, szerkesztő. Középiskoláit Kolozsvárt végezte, ugyanitt jogtudományi doktorátust szerzett. 1911-ben a Nagyváradi Naplónál kezdte újságírói pályáját. A háború után a Kolozsvári Hírlap munkatársa, majd a Keleti Újság s annak félhavi irodalmi folyóirata, a Napkelet szerkesztője. Részt vesz az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon megalapításában. 1934-ben kivált a helikoni közösségből, s megindította Független Újság c. hetilapját. 1943-ban családjával Budapestre költözött, ahol a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője. A város ostroma idején a nyilasok feleségével együtt agyonlőtték. Irodalmi munkásságát 1913-ban költőként kezdte, verseinek "groteszk" játékára Tóth Árpád és Ady Endre figyelt fel. Az író legteljesebb megnyilatkozásai viszont regényei és esszéi. Verskötetei: Magányosan ezer tavasz közt (versek, Nagyvárad, 1913), Én jót akartam (versek, Szatmárnémeti 1924). Irodalmi hagyatékának kiemelkedő darabja: Súly alatt a pálma ("Egy nemzedék szellemi élete." Emlékirat, Kolozsvár, 1941).