Költők az árnyékos oldalról

Majtényi Erik és "versárnyéka"

(Temesvár 1922. -1982) romániai magyar író, költő, közíró, műfordító. Fiatalon részt vesz az antifasiszta küzdelemben; internálják. A felszabadulás után vezető újságíró, szerkesztő. Verssel az Ötven vers című antológiában jelentkezik (Bárdos N. Arturral, Hajdu Zoltánnal, Márki Zoltánnal, Szász Jánossal együtt). Hamarosan állami díjas író. Műfajai: vers, regény, publicisztika, gyermekirodalom. Mint műfordító is jelentős.

Várady Emese és "versárnyéka"

Várady Emese: született 1939-ben, meghalt 1978-ban. Az egyetemen (1956-58 között) Szilágyi Domokos első szerelme, majd menyasszonya. Osztályszármazásának eltagadása miatt, az ötvenhatos események megtorlásának légkörében kizárják az egyetemről. Ápolónői szakiskolát végez, férjhez megy. Füzetnyi vers és emlékirat maradt utána. Tehetségét az életében bekövetkezett törések miatt nem tudta  a maga teljességében kibontakoztatni. Munkái adalékok egyben a Szilágyi Domokos-életműhöz.

Egy zöld levél

Itt van kezemben. 
Úgy megbújik, szinte odalapul. 
Minthogyha tavasz tündér küldte volna
Hozzám kedves levelezőlapul.

Szétfutnak benne az apró erecskék 
Mint nagy törzsünktől mi, az emberek 
Megbújnak benne kedves árnyas esték, 
S a kis erek közt zöld szövet remeg.

A széle recés. Aranyos kis fjordok 
Nyúlnak a napsugár mély ölibe. 
Kampós végében gubbasztnak a gondok:
Megkapaszkodni a fa kérgibe.

Jánky Béla és "versárnyéka"

Sz. 1931. Székelyudvarhely - mh. 2009, Kolozsvár * A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar tanári diplomát. 1950-től nyugdíjazásáig, a kolozsvári Igazság, a Dolgozó Nő és a Napsugár szerkesztője volt. Írásait továbbá az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, a Művelődés, a Jóbarát, az Előre is közölte. Élénk műfordítói tevékenységet fejt ki. Kötetei: Leánykérő (1956), Ezüst ember tánca (1969), Fiúban, földben (1982), Pillanatok színe (2002-2005).  Gyermekeknek írott versei a Fecskelánc, Szerencsefű, Napkosár, Sárkánymosoly című köteteiben láttak napvilágot. Költészetét - a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerint - magas erkölcsiség és az elmélkedés elmélyültsége jellemzi. Műfordítói tevékenysége is jelentős.

Felirat a tisztáson

Őz tekintettel
Terített tisztás

Őz tekintetben
Terülő tisztás

Leterített őz
Tiszta tekintete

Köpeczi Boóz-Deák Albert és „versárnyéka”

Azonos azzal a Deák Albertként is számontartott alkotóval, akiről Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. könyve (1891) így ír: "Jogi doktor és ügyvéd, régi székely családból szül. 1864. márcz. 15. Marosvásárhelyt, hol atyja D. József tanár volt; a gymnasiumot szülővárosában, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, hol mint ügyvéd működik." 1884 óta hírlapi irodalmat művel. Saját kiadású verseskönyvét (Köpeczi Boóz-Deák Albert: Én... és a nagyvilág. Kolozsvár, Stief Jenő és Társa könyvnyomdai műintézete, 1917), mely 1882-1917 között írt költeményeit tartalmazza, a Vasárnapi Újság recenziója mellett Tóth Árpád is melegen méltatja a Nyugatban ("Szemérmes költő, közvetlen lírai megnyilvánulásai alig vannak, inkább a formáknak, a műgondnak a szerelmese.... Formailag igen gondos veretűek ezek a versek, kitűnő ritmusuk és rímeik vannak s a Nyugat versvívmányait dicséretes szorgalommal próbálják átplántálni a hazai talajba...").


APRÓ FILMEK

(Versek egy ciklusból)

I. Az arató

Körötte sárga, ringó sivatag,
A merre csak vakult szemmel tekint,
Arany buckák hullámi omlanak.

Egy vúlkánkráter lángesőjeként
Zúdul alá az égbolt köldökén
Az életforrás...  s éleszt szomju kint.

Elekes György és "versárnyéka"

Elekes György nem tartozik erdélyi irodalmunk visszhangos vonulatához, pedig viszonylag széles pászmát fogott be e századból: 1894- ben született és 1969-ben halt meg. A kézdivásárhelyi fiatalember szülővárosában végzi a gimnáziumot, majd Budapestre megy egyetemre, ahol jogászdoktori képesítést nyer. Életében nagy fordulat az első világháború: bevonul, de hamarosan orosz fogságba kerül és a szibériai Krasznojarszkba hurcolják, ahol versírásra adja a fejét. Hazatérve lapot szerkeszt. Sorban adja ki Kézdivásárhelyen a Keserű lapi, a Bűzbomba, majd a Flekken c.  szatirikus lapokat. 1923-ban Brassóba költözik. 1923-32 között Színházi újság címmel művészeti lapot ad ki, 1925-1926 között Brassói Hétfői Hírlap címmel hetilapot szerkeszt, majd a Brassói Napló felelős szerkesztője. Első verseskötetét a fogságban írt darabokból állítja össze s saját költségén adja ki Szibériában pergő homokszemek zenéje címmel, a Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Rt. gondozásában, 1921-ben. Következnek a Szürke csendben (1922), Hoffman három meséje (1922), Bábszínház (1923), Mindegy (1924), A szomorúság országában (1924) c. kötetek. Ő a szerzője az idős nemzedékek körében népszerű szerelmi regényfolyamnak, a Szívek harcának, amelyet Katolnai László álnévvel jegyzett.

Kibédi Sándor és „versárnyéka”

Sz. Nagysomkút, 1897. márc. 3. – mh. 1941. dec. 16. Kolozsvár; költő, drámaíró, műfordító, szerkesztő. Családi neve: Hapka; írásait édesanyja, Kibédi László Teréz családi előnevével jegyezte. Volt borbély, építőmunkás, vándorszínész, cirkuszi akrobata és céllövő. 1920-ban jelentkezett verseivel. Az 1922-1924 között Nagysomkúton megjelent Kővárvidék c. hetilap főmunkatársa (1923), a Nagybányai Hírlapban is közöl. 1924-ben kerül Kolozsvárra, versei, elbeszélései, cikkei a Keleti Újság, Ellenzék, Brassói Lapok, Pásztortűz hasábjain jelennek meg. 1928-29-ben a nagyszalontai Szemle c. hetilap, 1929-30-ban Az Újság c. napilap főszerkesztője, majd Kolozsvárra visszatérve 1931-től névlegesen a Korunk felelős szerkesztője, az 1935-ben megindult Tribün c. baloldali folyóirat főmunkatársa, később megindítja a Széphalom c. irodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratot (1937-38). Munkái: Így akarom (versek, Dicsőszentmárton 1924); Diadalmas élet (versek, Dicsőszentmárton 1924); Tengerzúgás (versek, Kv. 1926); Megjött a reggel (versgyűjtemény, Kv. 1931); Szeptember végén (költői színjáték, Kv. 1933); Petőfi és Pila Anikó. Válasz egy tanulmányra (Kv. 1939). Fordításköteteiből kiemelkedő teljesítmény az  Eminescu Mihály Összes költeményei (Győri Illés István bevezetőjével, Kv. 1934)


NAPSZÁMOSOK

Ferdevállas, kajlabajszú emberfiák,
kopott a ruhájuk, roggyan a lábuk
s a derekuk roppan a meddő tusán.
Kenyér, kenyér! — és holmi rongy a testen;
ebben merül ki minden akarat.
Egy kicsi ház, kertecske, társ, gyermekek
—  teremtő Isten, milyen nagy dolog!

Nézem őket, babonázott szemmel nézem.
Őskép. A poros úton mendegélnek.
Ezt így, valahol már láttam, régen.
Ez hát az árnyék? — kérdeztem akkor,
nem felelt senki.
Az emberek bámulva elmeredtek a kérdésemen.
– Most is kérdem. Nem érti senkisem.

Gáldi László és "versárnyéka"

Eredeti családi nevén Göbl (Miskolc, 1910. máj. 20. - 1974. febr. 5. Budapest) - nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait Désen kezdte. Apját, Göbl Alajos tanárt Aradra helyezték, így az ottani Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett s az érettségi vizsgát a Moise Nicoară Líceumban tette le. Magyar-román-francia szakcsoportból Carlo Tagliavini és Aurélien Sauvageot irányításával a budapesti egyetemen szerzett szakképesítést, majd 1932 és 1935 között állami ösztöndíjasként Párizsban folytatta tanulmányait, miközben az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora. 1938-ban a budapesti egyetem magántanára, 1942-ben az MTA levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. Később az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete I. A-F. Bp. 1973) irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa. Költőként 1934-ben mutatkozott be a Nyugat "Ismeretlen magyar költők" elnevezésű, tehetségkutató ankétján. Fordításai és tanulmányai mindenekelőtt erdélyi lapokban jelentek meg (Pásztortűz, Erdélyi Lapok, Vasárnap), de francia folyóiratoknak is dolgozott (Revue des Etudes Hongroises).