Jakab Sámuel és "versárnyéka"

Jakab Sámuel (XIX század első fele) mindeddig ismeretlen kolozsvári vagy Kolozsvár környéki polgár olaszországi katonáskodása idején naplót vezet Földi és Tengeri Utazás... címmel, amely az 1812-1821 közti időszakot öleli fel. Útinaplója végén három verse és egy Napóleonnak címzett hőskölteménye olvasható. Életéről keveset tudunk, a Regélő c. folyóirat, a Honművész melléklete 1836 év  34 és 35 száma emliti, mint egy különcöt, aki a magyarkapusi fogadóban verseket ír és festményeket gyűjt. Aspide címü gyalui báli meghívója a MOL-ban máig megőrződött.Útleírását az Erdélyi Gyopár 2013.2.20  és a Szabadság 2013 április 30-i száma közli.

Kánán Menyegző

Az igaz Mesiás már eljöt
Sok féle csudákat köztünk tött
A vizet is borrá tette
A Száz népét vendéglette
Kánán menyegzőben//
Itt nagy lakodalmat kezdének
Jesust is el hitták vendégnek
Őt követik tanítványi
Mint a tyúkot jó fiai
Kánán menyegzőben
Az első tál étket hogy fel adták,
Jesust azzal igen kináltál,
Tetsszik mindenben az étek
Csak a borban vala vétek

Kánán menyegzőben,
Jesus Annya őket hogy látta,
Fogyatkozásokat meg szánta
Fiam, ugy mond borok nincsen
Azért semmi kedvek nincsen
Kánán menyegzőben
Jesus vigasságot hogy tenne,
Szent Annya kérése meg lenne,
Parantsolá merítsenék
Kútból hat vedreket töltenek
Kánán menyegzőben
Így a Szolgák frissen sietnek,
Kútból hat vedreket töltenek,
Jesus borrá változtatá
Első csudáját mutatta,
Kánán menyegzőben
A bort adták Násznagy kezébe
Hogy adja a vendég eleiben,
Násznagy a bort meg kostolja
S a vőlegént meg szollitja
Kánán menyegzőben
Minden Ember úgymond elsőben,
Jó bort ádja vendég eleiben
De te a jót alig tartád
Csak alá-valót adád,
Kanán menyegzőben
Minnyájan az uj bort kostolják,
Nosza nosza vigan kiáltyák
Ej de jó bor ez az új bor
Sokkal jobb bor mint az ó bor,
Kánán menyegzőben
Ekkor már mind ojan vigadtak
Vígan egyet kettőt ugrottak,
Úgy meg forgatták Magdolnát,
Mind el rugta a patkoját,
Kánán menyegzőben
Pál is már Jakabbal vigan van
Köszöni Andrásra nagy gyorsan
Meg sem törli a bajuszát
Üresitti az kondérját
Kánán menyegzőben
János az Poharat vigyázza,
Ritkán kerül, nehezen várja,
Tamás elöl el ragadja
Szomjú torkára fel hajtya,
Kánán menyegzőben.


Egy Kegyes Aszonyhoz

Kékes szemü szép enyelgőm jer velem
Magas kebeledben örmöm fel lelem
Itt a csendes völgy ölében
Ballagsz ezüst hold fényben én velem,
Ím járunk a hűs csermelyhez, mely ott zug
Gyöngyös habjin Amor könyez s lesve búg,
Ott majd szívemhez nyom hevem
És esküszöm, hogy szerelmem nem hazug
Osszunk már heves ajkakról csókokat
Csatljunk, ülvén zöld partokra, karokat
Tegzes, Amor barlangjánál,
Hol e forrás gödrit kristál habokat

Kegyes Szépem! Itt gyöngy ágok havaznak
S orcádon rózsa virágok hasadnak,
Ottan hímes dombok kelnek
Rajtok íves kis szerelmek szárnyoznak
Csudás természet remeke! mosogjac!
Karcsúszép termetnek éke, csókolgac,
Mint virág szál nyílt korában
Úgy éltednek tavaszában, most fakadc,
Forrón ölel, és szorongat, a híved,
Csókra készült szád mosolygat, szép mived
Mézes ajkod édességét,
Éreztessed tellyességet, szűz szived
Kegyes! Íme lábadnál nyög tisztelőd
Hív szerelmedért könyörög, kedvelőd
Egyedül csak neked hódúl,
Viszont hivségedre vidul, esdeklőd,
Ízleltük már a szerelem birtokát,
Forró édes gerjedelem hatalmát
Csendes Hold vezessen téged,
Veszély ne érje szépséged, jó éjszakát.


Más

Természetnek csudálatos mesterségét,
Tapasztalom annak minden művelését
Ösztönöz, de nem segít
fel is gerjeszt de nem enyhít,
Hogy szeressek szünet nélkül nagyon gerjessze,
Társ kívánás holtig gyötör, fogytig epesztve,
Mihaszna, hogyha van szemem,
Ha nem szabad bátran néznem,

Oh rendtelen törvényeknek művelési,
Oh kegyetlen embereknek rendeli,
Eleven hogy ne éljen
De hát a tűz hogy ne égjen,
Fel tett célja vagyon minden fűnek fának
Van is hogy azt el érhesse módja annak
Így tehát minden állat
Természetnek adhat hálát,
De egyedül éjjel nappal én kínlodom
Bús fejemmel szünet nélkül tusakodom
Meg élek búsulnom kell,
Vig örömet szívem nem lel.


Közzéteszi: Hints Miklós