Gáldi László és "versárnyéka"

Eredeti családi nevén Göbl (Miskolc, 1910. máj. 20. - 1974. febr. 5. Budapest) - nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait Désen kezdte. Apját, Göbl Alajos tanárt Aradra helyezték, így az ottani Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett s az érettségi vizsgát a Moise Nicoară Líceumban tette le. Magyar-román-francia szakcsoportból Carlo Tagliavini és Aurélien Sauvageot irányításával a budapesti egyetemen szerzett szakképesítést, majd 1932 és 1935 között állami ösztöndíjasként Párizsban folytatta tanulmányait, miközben az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora. 1938-ban a budapesti egyetem magántanára, 1942-ben az MTA levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. Később az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete I. A-F. Bp. 1973) irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa. Költőként 1934-ben mutatkozott be a Nyugat "Ismeretlen magyar költők" elnevezésű, tehetségkutató ankétján. Fordításai és tanulmányai mindenekelőtt erdélyi lapokban jelentek meg (Pásztortűz, Erdélyi Lapok, Vasárnap), de francia folyóiratoknak is dolgozott (Revue des Etudes Hongroises).
 

 NÉVTELEN KÖLTŐK
 
És írnak verset, óh de mennyien!
Rímeket rónak össze áhítattal
s míg megtelik fiókuk száz irattal
elfut szavuk, mint hab futó vizen.
 
Nem kellenek ma senkinek dalok,
nincs Pindarosz és néma Tirteusz,
halálszoros örvénye, szirtje húz,
a Líra meghalt, a Líra halott.
 
S ők mégis írnak! Holdra, fára, fűre
új jelzőt fűznek. Maró-keserűre
mérgezik éltük bűnnel, bajjal, borral.
 
Sosem boldogok, sosem jóllakottak.
S ha végzetük betelt e hősi sorral:
Sikertemetőn - névtelen halottak.
 
 SZÉNÁSSZEKÉR A NYÁRI ÉJBEN
 
Vonulnak büszkén, kockásan rakott
sárga szekerek az éj köntösén át,
nem tudni, honnan s nem tudni, hova,
viszik, viszik a szénát...
 
Mint látomás, mint hóditó falanx,
mennek a rőtes lámpaláng alatt,
mellettük szinte kunyhóvá szorulnak
össze a gőgös, erkélyes falak.
 
Hallgass egy percre dzsessz az uccasarkon,
tompulj egy percre gyors, kacér beszéd,
mert minden váró, vágyó idegemmel
most meglesem a széna énekét.
 
Mert minden szálnak minden rezzenésén
él, él e dal s figyelj, felédsüvölt
anyásan-édes, hűvös-biztatón;
a fűlt melegbe küldi ezt a föld.
 
Vonulnak büszkén, kockásan rakott
sárga szekerek az éj köntösén át,
nem tudni, honnan s nem tudni, hova,
viszik, viszik a szénát...
 
 VÁNDOR A KISVÁROSBAN
 
Horváth Imrének, baráti kézszorítással
Korzóról jönnek most a párok
s a rozzant konflisok -
rózsa kacag a kirakatban:
ittfeledett titok.
*
Mennyi új lány és mennyi csók
vár itt s az árnyon átoson:
ó folyton küldesz csókokat
a csóktengerbe, városom.
*
Fények emléke les ma rám
s őrzőm egy kis csillagcsoda,
mely ó tornyon pislog s tudom,
ki vándor, - célt nem ér soha.
 
 A SZOMJÚSÁG BALLADÁJA
 
Bujj bús könyvtárakat, feszitsd szemed s agyad,
hogy végre már szavuk dadogva összevétsék
S mégis mennyi betü mögött csak űr marad
és egyre több a könyv és egyre több a kétség.
 
Fuss tenger tájon át, légy bujdosó nomád,
fagyasszon gleccser és hömpölygessen a tenger,
lásd kinai, japán, angol s olasz honát,
csak egyre több a távol és egyre több az ember.
 
Ölelj nőt, szűzt, kacért, madonnát, bajadért
és hidd, hogy egybe sincs számodra furcsa rejtély,
de mégis mennyi csók ajkadhoz sosem ért
és egyre több a nő, akit sosem öleltél.
 
Imádd az orgonát vagy méla zongorád
zenéjét idd mohón, amit vágyujjad ráfon,
de mégis hány ujabb, szebb ütem illan át
meg-nem-sejtett, ezüstnél ezüstebb fuvolákon.
 
Járj száz mély templomot s hited legyen konok,
kérd Jézust, Jehovát, Allaht, hogy megsegítsen
s maradnak templomok helyén lomok s romok
és egyre távolabb, távolabb lesz az Isten...
 


Még több vers Gáldi Lászlótól az Erdélyi és csángó költészet c. antológiában http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/galdi.htm