Jánky Béla és "versárnyéka"

Sz. 1931. Székelyudvarhely - mh. 2009, Kolozsvár * A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar tanári diplomát. 1950-től nyugdíjazásáig, a kolozsvári Igazság, a Dolgozó Nő és a Napsugár szerkesztője volt. Írásait továbbá az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, a Művelődés, a Jóbarát, az Előre is közölte. Élénk műfordítói tevékenységet fejt ki. Kötetei: Leánykérő (1956), Ezüst ember tánca (1969), Fiúban, földben (1982), Pillanatok színe (2002-2005).  Gyermekeknek írott versei a Fecskelánc, Szerencsefű, Napkosár, Sárkánymosoly című köteteiben láttak napvilágot. Költészetét - a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerint - magas erkölcsiség és az elmélkedés elmélyültsége jellemzi. Műfordítói tevékenysége is jelentős.

Felirat a tisztáson

Őz tekintettel
Terített tisztás

Őz tekintetben
Terülő tisztás

Leterített őz
Tiszta tekintete

Bizalmatlanság

Léptek megint a falak
Közelebb a fulladás -
Én egem adj erőt

Szenesedik a pohár
Hull a jázmin szirma hull -
 Virágom ne hagyj el

Kámzsás denevér köröz
Megérint s szemberöhög - 
 Vérem csak ki ne hűlj

Rejtély

Ülünk szemben egymással
Rejtélyes hallgatással

Ki tudja mit keverne
Lelkünk ha megeredne

Mérget inkább vagy mézet
Mézet inkább vagy mérget


Zúzmara

Virágtalan világom
Almafánk is megőszült
Áll eszelős-reszketegen,
Mint egy megdermedt őrült.

Föld-pára jég az ágán
A Vakmerő Lélegzet - 
Zúzmarás fa, külön világ,
Kinek az átka kerget?

Szürke szél elkerülne,
Szürke szél beléd botlik,
Fehér virág, a varjaké
Szürke szél tovaporzik.

S hull, hull, hull a nyomában
Csillag, jégcsengő kelyhe,
Hull fekete varjak elé
Tétován, mint a pernye;

Hull hideg varjúcsőrre,
Csömörre, dögöt ízlel -
Most száll s a lomha károgásban
Sikoltva felcsilingel.