Jánky Béla és "versárnyéka"
Sz. 1931. Székelyudvarhely - mh. 2009, Kolozsvár * A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar tanári diplomát. 1950-től nyugdíjazásáig, a kolozsvári Igazság, a Dolgozó Nő és a Napsugár szerkesztője volt. Írásait továbbá az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, a Művelődés, a Jóbarát, az Előre is közölte. Élénk műfordítói tevékenységet fejt ki. Kötetei: Leánykérő (1956), Ezüst ember tánca (1969), Fiúban, földben (1982), Pillanatok színe (2002-2005). Gyermekeknek írott versei a Fecskelánc, Szerencsefű, Napkosár, Sárkánymosoly című köteteiben láttak napvilágot. Költészetét - a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerint - magas erkölcsiség és az elmélkedés elmélyültsége jellemzi. Műfordítói tevékenysége is jelentős.
Felirat a tisztáson
Őz tekintettel
Terített tisztás
Őz tekintetben
Terülő tisztás
Leterített őz
Tiszta tekintete
Bizalmatlanság
Léptek megint a falak
Közelebb a fulladás -
Én egem adj erőt
Szenesedik a pohár
Hull a jázmin szirma hull -
Virágom ne hagyj el
Kámzsás denevér köröz
Megérint s szemberöhög -
Vérem csak ki ne hűlj
Rejtély
Ülünk szemben egymással
Rejtélyes hallgatással
Ki tudja mit keverne
Lelkünk ha megeredne
Mérget inkább vagy mézet
Mézet inkább vagy mérget
Zúzmara
Virágtalan világom
Almafánk is megőszült
Áll eszelős-reszketegen,
Mint egy megdermedt őrült.
Föld-pára jég az ágán
A Vakmerő Lélegzet -
Zúzmarás fa, külön világ,
Kinek az átka kerget?
Szürke szél elkerülne,
Szürke szél beléd botlik,
Fehér virág, a varjaké
Szürke szél tovaporzik.
S hull, hull, hull a nyomában
Csillag, jégcsengő kelyhe,
Hull fekete varjak elé
Tétován, mint a pernye;
Hull hideg varjúcsőrre,
Csömörre, dögöt ízlel -
Most száll s a lomha károgásban
Sikoltva felcsilingel.