Derzsi Sándor és ˜„versárnyéka”

Sz. 1919. szept. 27. Somogyom - megh. 1978. januárjában. Az erdélyi származású költő 1942-ben debütál Szenvedések mámorában c. kötetével, amelyen kívül életében nem jelenik meg több. Ígéretes költőnek tartják. Alapító tagja a háború után Kolozsvárott alakuló Romániai Magyar Írók Szövetségének, majd 1945-ben Magyarországon telepedik le. Ígéretes folytatás után Gábor Andor lesújtó kritikája visszaveti, majd 56-os szereplése miatt kerül börtönbe, illetve elmegyógyintézetbe. Jobbára kiadatlan költészetére 1998-ban figyelnek föl a pályatársak, halála 20. évfordulóján rehabilitáló cikkek, tanulmányok jelennek meg. Elfeledett, ismeretlen költészete az erdélyi líra hagyományaiból táplálkozik. Kántor Lajos Az eltűnt költő c. írásában, mely Derzsi Szabadító ének c. gyűjteményes kötetének előszava egyben, megrajzolja a feledés és az újrafelfedezés tekervényes útját. A kötet a Püski Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2000-ben, s tartalmazza a szerző válogatott verseit (válogató és szerkesztő: Kántor Lajos) és politikai írásait. Ezúttal néhány jellemző, részben erdélyi vonatkozású költeményét közöljük.


ÖNGYILKOS ORSZÁG

Sehol annyi kivégzett ember
És sehol annyi elítélt
És sehol annyi, aki felkel
Hogy más honban lelje hitét
Sehol ennyi angyalcsináló
Ennyi meddő s koraszülött
Sehol ennyi hiába váró
Arra, mire hiába jött
S mind, ki eljött, hiába jött el
Ide, hol nem rokon a földdel,
Ki él, mert haláli a föld
Az élősködők halódása
Vigyorog róla a világra
S a költőre, kit száműzött


FARSANG

A költőt bolondok házába zárták
Örülhetnek most mind a tolvajok
A hazugok, a gyilkosok, paráznák
Van most számukra hahotára ok
Ünnepelhetnek, hogy győzelmi ünnep
Legyen a mulatságuk szüntelen
Míg a költő mi mást tehetne: tűrhet
És hazájává lesz a türelem
Szent szerelem hona, öleld meg őt
Válj szép leánnyá a képzeletében
Ki a türelem szép ölelésében
Bontja ki báját, az édes jövőt
Mikor a tolvaj, a hazug s parázna
Kárhozik örök sötétségbe zárva


KÉKELŐ

Kékellő parton
Küküllőmentén
Szedret kerestem
Palát találtam
A pala súgta
A szeder édes
S éhét az éhes
Szoborrá gyúrta
Gyúrja is egyre
Festem is egyre
Festem is szebbre
Mondom is színed
Kékellő messze
Küküllőmente
Dobogom szíved


SZÜLŐFÖLD

Úton talált az élet, költözőben
Úgy költözködtünk a Küküllővölgyben
Ahogy a nyomor diktált a szekérnek
Előtte lovak és mögötte évek
S a falvak: állomások és megállók
Míg Medgyesen utunk soká megállott
De addig is meg-megpihent a lelkem
Az alkonyat színét úgy megszerettem
Az ég alján, a hegylejtőn s a völgyben
Ahol a kisvilággal kergetőztem
Mit a verőfény emlékül hagyott rám
Hogy sötétségben is maradjon hozzám
Oly hű, mint a valóság a meséhez
Mikor a szív meséli, hogy mit érez


SOMOGYOMI SOM

A kert legalján
A patak partján
Áll még a somfa
Ízlett a somja
Jó negyven éve
S pirosra érve
Találtam újra
Negyven év múlva
Hát most is ízlett
Hanem az ízét
Ne kérdezd, milyen
Nem mondhatom meg
Csak azt, hogy som lett
Ajkam és szívem


SÓHAJ

Hej Fényi, Ferencz, Orbán
Te verses ifjúság
Be szétsodort az orkán
S be prózás a világ
Hej Kiss Jenő, Szabédi
A bűnöm egyre más
Csak álmom még a régi
Egy víg találkozás
Hej Kós Károly, Nagy István
Te drága Kolozsvár
Vagyok annyira hitvány
Hogy nem ott lakom már
Tán nem is Budapesten
Tán immár fönt a mennyben

Még több Dézsi Sándor vers az Erdélyi és csángó költők antológiában: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/derzsi.htm