D. Nagy Erzsébet és „versárnyéka”

Született Ozsdolán, 1923-ban — meghalt 1982-ben, Kolozsvárt. Költő, műfordító. Tanulmányait Sepsiszentgyörgyön kezdte, a nagyszebeni Róm. Kat. Tanítóképzőben szerzett diplomát (1940). Miklósváron, Gyergyóbékáson, Sepsibükszádon tanított, majd Sepsiszentgyörgyön volt tisztviselő. 1955-ben Kolozsvárra költözött, férjhez ment Gheorghe Dobritoiu építészmérnökhöz. Verseit román és magyar nyelven írta. „Érzékeny ember, a való világ fény-árny játszadozásainak szerelmese. Asszony-líránk egyik szerény, de méltó képviselője. Két nyelven megjelent verseit forró életszeretet, az asszonyi titkok mindentudó mélysége emelik igazi értékké" — írja költészetéről Magyari Lajos. Kéziratos hagyatékát a család őrzi. Magyar nyelven megjelent verskötete: Titkok októbere (Albatrosz, Bukarest, 1980).


MEDDIG? ...

Rám nézett a hajnal
foszforeszkáló szeme.

Apró tüzű válla
éji rendet mikor bont?

Párducos léptekkel
kinek házát járja?

Merre halad? Meddig?
— Szüzek ablakáig.


FALUMHOZ

Te, sok-sok panaszt fogadó falum!
Erőmet frissítő rezgő nyárfa erdő,
varázsolj egésszé,
meddő az alkum ...

De te kenyeret, áldást osztogatsz ...
és sír a rét.


ÁLARC

Fáradt ez a kicsi város!
Milyen unott a harangja!
Minden kis ház milyen álmos!
Se meséje, se haragja.

Éjszakája mit álmodik?


PONT ÉS ELLENPONT

Minden alkony
sugárzó hajnalok
vörös szekerén érkezik.

Kemény kezek fékezik
kerekeit.

A visszatérő alkony
hajnal szekere
könnyekkel tele,
és sír — egy asszony.

 

CSEND-TOLVAJ

Csend-tolvajnak sok az öltözéke:

szerelem vállán — bíbor zekéje,
hazugság vállán — szürke csuhája,
bolygó hitszegés — lila pántlikája,
a kételkedés — ráncos rokolyája.

Még több vers D. Nagy Erzsébettől az Erdélyi és csángó költészet c. antológiában
http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/dnagy.htm