Ligeti Ernő és „versárnyéka”

Sz. Kolozsvár, 1891. febr. 19. – mh. 1945. jan. 11. Budapest; író, publicista, szerkesztő. Középiskoláit Kolozsvárt végezte, ugyanitt jogtudományi doktorátust szerzett. 1911-ben a Nagyváradi Naplónál kezdte újságírói pályáját. A háború után a Kolozsvári Hírlap munkatársa, majd a Keleti Újság s annak félhavi irodalmi folyóirata, a Napkelet szerkesztője. Részt vesz az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon megalapításában. 1934-ben kivált a helikoni közösségből, s megindította Független Újság c. hetilapját. 1943-ban családjával Budapestre költözött, ahol a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője. A város ostroma idején a nyilasok feleségével együtt agyonlőtték. Irodalmi munkásságát 1913-ban költőként kezdte, verseinek "groteszk" játékára Tóth Árpád és Ady Endre figyelt fel. Az író legteljesebb megnyilatkozásai viszont regényei és esszéi. Verskötetei: Magányosan ezer tavasz közt (versek, Nagyvárad, 1913), Én jót akartam (versek, Szatmárnémeti 1924). Irodalmi hagyatékának kiemelkedő darabja: Súly alatt a pálma ("Egy nemzedék szellemi élete." Emlékirat, Kolozsvár, 1941).


Vers a valóság kerülgetéséről

Szédülten verset költeni,
búbánatot felkölteni,
látni, mennyi rossz van -
Inkább aludni hosszan.

Csákányt ragadni tétován,
aknára szállni még korán,
még korán bizonnyal -
fázom tőle iszonnyal.

Inkább derülten, könnyedén
élni, mint egy vőlegény,
diványon elheverni,
egy pakk kártyát keverni.

Naponta inget váltani
s néhány nőt megáldani
s nyakkendőt bő csokorba
s cilindert hébe-korba.

Kabátra varrni gombot és
cipőre adni gondot és
ügyelni a szivarra,
nem nézni erre-arra.

Nem fülelni semerre,
s legfőképpen a mellre,
kiben a szív van és e
bolond lét szenvedése.

Mint egy nagyszerű bálon,
Legyen babám az álom,
Kezét nyugtassa rajtam,
másik kezén az ajkam.


Scherzo

Gondolni reá iszony:
Meghalok én is bizony,
- Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Siromon virág, ha felnő,
Könnyelmű széllel játszadoz.

Nagyszerű nap süt vigan.
Fekszem hanyatt a sírban.
- Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Betűzi majd, aki eljő.
Lévén sok szabad ideje.

Síromon mi lesz? Légyott.
Diszkréten fekszem én ott.
- Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Nevet az Úr s a Delnő.
Ebben nekik van igazuk.

Mit mondjak? Rettenetes lesz.
Nem jutok be az Esthez,
Riporter sorban, árván,
Vidéki elmulás vár rám
S csontjaim itt kell letennem.
(1918)


Az életet élni

Elnézem én az életet. Kevés
öröm csorg utána, mint pohár
alján néhány csepp ring. Ó sovár
nézés, kiben benne ég s enyész

a ki nem élt lét tette. Szem, ne nézz
te, jobbra-balra, hogy a sors dobál,
mert fáj a szívnek, és e zor hodály
a tér, az is fáj. - Nem vagy te zenész,

ki bánatát nyirettyűjére fejti
s felejti már, aztán a földre ejti
a hangszert s benne illan mélabú.

Te élsz, te vagy. A kínok néma szú-
faragta fádon könnyekkel szakadnak

---

s te akkor is látsz bévülről, ha vak vagy.

Ügető szán a hold alatt

Téli úton üget a szán,
üget a szán, a hóban.
Jaj nekem, jaj, holdam, ha szán,
holdam fekete tóban.

Alélva mi: csilingelünk,
czin, czin, senki se hallja.
Szép nagy világ kering velünk,
haj, haj, havasok alja.

Szállj csak, te, szállj, eb ha vonyít,
eb ha vonyít a szánra,
dér ha borít és szél ha szorít,
útad senkisem állja.

Czin, czin: kristályorgona nyit,
jégbazsarózsa a télben,
hajrá, hoppá, eb ha vonyít
szállj csak száz meredélyen.

Szállj csak, száguldj, szállj egyedül
nyugtalan éj, van-e társad?
Szán is, hold is mind lemerűl,
mind lemerül, de te szállj csak.

Még több Ligeti Ernő vers az Erdélyi és csángó költészet c. antológiában: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/ligeti.htm