Items filtered by date: március 2014

Farkas Árpádot köszöntötték

2014. április 3-án (csütörtökön), 18 órától a Sepsiszentgyörgyön bensőséges, szeretetteljes ünnepségen köszöntötték a 70 éves alkotót tisztelői, rokonai, barátai a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A Székelyföld kulturális folyóirat áprilisi számában tizenhárom író és költő üdvözli – versben és prózában – a kerek évfordulóhoz érkezett „élő klasszikust” (akinek sikerült tréfával oldania a pillanat komolyságát), ezeket az írásokat olvasták fel szerzőik: Ferenczes István, Bogdán László, Borcsa János, Dimény Árpád, Fekete Vince, György Attila, Lakatos Mihály, Molnár Vilmos és Sántha Attila; jelen volt Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője is.
Kis zene is fűszerezte a hangulatot: előbb a Kaláka együttes által megénekelt Virágzápor hangzott el, majd a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese adott elő Kodály- és Bartók-műveket, végül pedig Majláth Attila egy népdalt. Kolcsár József színész verseket olvasott fel, a városvezetés jókívánságait Incze Sándor tanácstag, nyugalmazott református esperes tolmácsolta, személyes rá­adással is nyomatékosítva az üzenetet. 
Meglepetten és meghatódva válaszolt minderre Farkas Árpád: mert nem tudott arról, hogy ilyen összeesküvés készül a születésnapjára, és mert „ennyi barátja van még az embernek és a versnek”. Nem ilyen lovat akart ő sem – elevenítette fel gyermekkorát –,  előbb pilóta szeretett volna lenni, azután kezdett verset írni, hogy szárnyai nem nőttek. Idővel kiderült, hogy a verseket ki is nyomtatják, és fel is szállnak, emberek közé mennek: így alakult a költői pálya, amelyhez az embernek, magyarnak, székelynek levés kényszere és igyekezete társult. Erre kell törekedni, nem arra, hogy élő vagy holt klasszikusok, esetleg múzsák legyünk – fogalmazta meg a Hargita megyei Siménfalván született, munkásságáért több rangos díjjal is kitüntetett költő, aki büszkén és felemelt fejjel vállalta, ami ráméretett: hogy „erdélyinek születtem és annak kellett maradnom”. Azt is elmondta, hogy külföldön, más tájakon éppen a sajátosan székely szavajárású, ízű, élményvilágú versei a legkeresettebbek, és ez nagy öröm. Éljünk a világban, ha már megadatott nekünk, és legyenek barátaink, mert valahogy így áll össze a közösség; vigyázzunk nagyon egymásra, ahogy én is szerettem volna a szavakra vagy a versekre vigyázni, hogy ne dülöngjenek szanaszét, ne lézengjenek csak úgy a világban – mondotta el köszönetképpen. A rendhagyó születésnap dedikálásokkal, oldott beszélgetéssel végződött. (www.3szek.ro)


Farkas Árpád 1944-ben született Siménfalván. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeș-Bolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Az 1960-as évek elején a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, 1971–1975 között az Igaz Szó irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője volt, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője.
Kötetei:
Másnapos ének, Bukarest, 1968
Jegenyekör, Dacia, Kolozsvár, 1971
Bővízű patakok mentén, riportok (Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel), 1972
Alagutak a hóban, Kriterion, Bukarest, 1979
Asszonyidő, 1983
A befalazott szószék, Magvető, Budapest, 1985
A szivárgásban, 1991
Bolhalakodalom, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1998, ISBN 9739287441
Erdélyi asszonyok, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2002

Helikon 2014.március/II.

Király László Sziklarajzok. Xanú című írásával indul a Helikon március 25-i száma. Az interjúrovatban Ferdinandy Györggyel beszélget Csender Levente. Sziveri János politikai költészetének társadalmi hátteréről közöl tanulmányt Sándor Zoltán, szintén a 60 éve született vajdasági költőt idézi meg André Ferenc írása a Ha polip szuszog Kolozsvárott című kétkötetes műről.

Ál arc

Becsszóra mondom, én mindig tank szerettem volna lenni, vagy ácsceruza. Ezek nem jöttek össze, így hát kényszerűségből jelenleg (is) Zsidó Ferenc vagyok. De ha összejönne – bár egy nyúlfaroknyi farsangocska idejére -, hogy igen, igen, hadd mondjam ki, hogy végre, végre, ácsceruza legyek, annak veszettül örülnék.

Csontos Márta aforizmái

1.A faragatlan fa, éppúgy mint a faragatlan ember, hűen tükrözi az anyag eredeti természetét.

2.Szinte mindegy, hogy felszarvaznak-e vagy te töröd le mások szarvait. Mindkét esetben állatnak tartanak.

3.Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert könnyen ikon lesz belőle.

A rés

Aznap reggel, amikor olyan kilenc és fél tíz körül kinyílt az iroda ajtaja és az irodavezető megszokott rutinjával a helyiségbe lépett, még nem sejtette, hogy az elkövetkező napokban fura események veszik kezdetüket. Nem gondolt semmire, csupán a hamarosan elfogyasztandó koffeinmentes kávéjára, néhány aznapi feladatra, a várható ügyfelekre, s így egészen meghökkent, mikor benézett az irodába. 

Várad 2014/3.

A Várad folyóirat 2014. márciusi számában verssel jelentkezik Balázs F. Attila, Keszthelyi György, Molnár Zsolt és Kiss Lehel, prózát közöl: Tasnádi-Sáhy Péter, Lászlóffy Csaba, Szász András, Oláh András, Boér Péter Pál és Szőcs Henriette. Továbbá Szűcs László interjúja olvasható Stanik Istvánnal, Tavaszi Hajnal Tabéry Géza Puskás Irénhez írt leveleit elemzi. A Kritika rovatban Láng Eszter Szénási Miklós Kerülöm a könyveket, hiszen július van c. könyvéről, Lakatos Artúr pedig Hahner Péter A vadnyugat. 20 hős, 20 talány c. kötetét méltatja.

Szekeres bajnokság

Értsenek meg, emberek, nyögte a játékvezető, miután bizonytalan mozdulattal megfogta a labdát, s fájdalmas sóhajtásként, mint amikor a lélek hagyja el a földi porhüvelyt, belefújt a sípjába. Értsenek meg – tette hozzá még fájdalmasabban. Ez volt mindennek a teteje. Ez volt a vég.  A teljes letargiába, röhejbe és reménytelenségbe való zuhanás. Csend és hó és halál.

Visky Zsolt verseskönyvéről

Tíz mondat az elkezdődésről*

Szín: fehér
Szó: dolog
Ennivaló: csillagprézli
Film: Forrest Gump
Zene: Portishead: Roads

1. Gábor Zsófia képein viszonyba helyezett tárgyak feszültségeit követhetjük, Visky Zsolt verseiben viszonyba rendeződő személyekét.
2. Visszatekintő kötet lett ebből végül is, ami első kötetnél – amelyet amúgy megelőzött már egy nulladik, a Tudsz-e repülni? (2003) – kissé szokatlan, itt hiteles mégis.

A szellemi folytonosság őrhelyén

Cseke Péter laudációja

Negyven évvel ezelőtt ismertem meg Cseke Pétert – az irodalmi élet mindennapjaitól eléggé távol eső helyen: Csíkszentimre fölött, a hajdani vulkán egyik mélyedésében fennmaradt Lucs ingoványvilágában, egy kiránduláson. Azóta élünk egymás látókörében, azóta követem életét, írói pályája alakulását.  Akkor még kezdő újságíróként tartották számon: a Bukarestbe száműzött Falvak Dolgozó Népe riportere volt, egy másfajta ingovány-világban tapogatta lépésről lépésre a szilárd talajt.

Papp Attila Zsolt versei

A bolygó nevet talál

Aki nevet ad a halott tengereknek
s néma városokban gyújtja meg a lámpát
– messze még az őszi, ismeretlen gyermek,
ott keres, ahol már senki sem talál rád.

Pokolba a régen elfelejtett névvel:
más kultúra készül, romjain a Délnek.
Közeledik csendben, gyanakodva kémlel,
figyeli a gyermek, miről is beszélnek.

Subscribe to this RSS feed