Items filtered by date: február 2015

Ilyés András Zsolt rövidprózái

Hamisítatlan bizonyíték

      Tarisznyás és Harisnyás két különböző személyiség, legalábbis egymás szemszögéből. Régóta ellenségeskednek egymással, bárhol találkoznak, mindig összetűznek valamiért. Följebbvalónak képzelik magukat a másiknál, így minden törekvésük azon alapszik, hogy megalázzák egymást. Ez a beképzeltség arra készteti őket, hogy állandóan harcra készek legyenek, pedig mindkettőjük egy kaptafára készült. Sajnálják egymástól még a lélegzetvételt is. Rendjén való, hogy e tulajdonságaik nyomán a falu gúnynévvel illesse őket, hiszen annyira önzőek, hogy saját maguktól is sajnálnak egy kevéske kényelmet. 

Így működik Markó Béla

A nagy kérdés az, hogy amikor a poéta Markóról beszélünk, sikerül-e lehántani róla azt az identitásréteget, amit közel két évtizednyi aktív politizálás rakott rá. László Noémi megpróbálta. Az, hogy létezik-e még Markó Béla, a költő, nem kérdés: az elmúlt években, amióta hátralépett egy fokkal a politikai ranglétrán, sorra publikálja változatos műfajú köteteit: gyerekkönyveket, szonettgyűjteményeket, újabban közéletinek mondott verseket.

Székely Csaba drámakötetéről

Mi juthat eszünkbe, elsőre (azután másodikra), ha kézbe vesszük Csaba[1] drámakötetét?[2]

a) Csak ekkora? Azt hittem, bazi nagy lesz; ha már annyi díjat bekaszabolt, meg ha már épp a híresneves Magvetőhöz vitte Csaba, akkor legyen kövér... (De aztán: persze, mégis jobb, ha szűk a mellény, s attól majd kipattanhat a szerény könyvön néhány gomb. Lássuk.)

A bicskáról még egyszer

Nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán olyan férfiember, aki életében egyszer, egyetlen egyszer legalább ne látott volna, ne fogott volna egy igazi bicskát. Akinek nem volt soha a kezében egy igazi bicska, egy ilyen igazi ékszer, egy igazi, egy valódi, egy semmi mással össze nem téveszthető valódi bicska; mert az olyan, mint aki nem simogatott meg soha egy isteni nőt (legalább a tekintetével), mint akit  nem bűvölt soha el egy csodálatos nő csípejének ringatózása, arca, hangjának mélabús duruzsolása, mint akit nem babonáztak soha meg az incselkedően kihívó, érzéki ajkak, a formás, hosszú lábak, a combok márványszín oszlopai.

Várad 2015/1.

A Várad folyóirat januári számában verssel jelentkezik Pollágh Péter, Zudor János, Csontos Márta, Deres Kornélia, Kántás Balázs, György Szidónia, Lipcsei Márta, Keszthelyi György, Bende Tamás, Pál Dániel-Levente, Fellinger Károly, Koncsol László. A lapszámban folytatódik a Jakabffy Elemér emlékirata, Fleisz Katalin Szentkuthy Miklós prózájáról értekezik, Béres Norbert Verseghy Ferenc első prózakísérletéről, Tavaszi Hajnal pedig a nagyváradi nyomdászat történetével foglalkozik.

Álljunk meg egy szóra Nonóval!

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) irodalmi estsorozatot indít a kolozsvári Bulgakov kávéházban. Az első meghívott Markó Béla, akivel ezúttal költői minőségében beszélget február 25-én a sorozat állandó házigazdája, László Noémi, az E-MIL nemrég leköszönt elnöke. Erről – is – kérdeztük a költőt, akit széles körben csak Nonóként ismernek.

- Álljunk meg egy szóra címmel indít az E-MIL irodalmi esteket. Kivel/kikkel álltok meg egy szóra? 

- A sorozat február 25-én indul, Markó Bélát fogom irodalommal, irodalmi élettel kapcsolatosan kérdezni. A következő esten, március 25-én Cserna Szabó Andrással beszélgetünk arról, mivel eszik-isszák Szentesen, a budapesti vagy akár a kolozsvári Király utcában az irodalmat. Ezután költészet napján lesz egy beszélgetésünk Fekete Vincével. Ezen kívül ígéretet kaptunk Kovács András Ferenctől, akivel még nem sikerült időpontot egyeztetni.

Elhunyt Jánosházy György

Költői, színház- és művészetkritikusi, szerkesztői munkásságával nap mint nap bizonyította, hogy alkotni csakis a legnagyobb igényességgel érdemes” – írta közleményében a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókja nevében Markó Béla elnök. Jánosházy György 1922. június 20-án született Kolozsváron, jogtudományi majd rendezői oklevelet szerzett, és már 1943-tól rendszeresen közölt verset, műfordítást.

Simó Márton új kötetéről

A Zsil-völgyi Urikány szülötte, mégis Atyhában „őshonos”.  Ismeri a székely ember lelkének rezdüléseit, de ezt olyan kiművelt  nívón  képes bemutatni, mint a kertész, aki nemes ágat olt be vad  fába, hogy az minőségi, bő termést hozzon. Simó Márton író, költő, publicista immár évek óta érzékeny megfigyelője az udvarhelyszéki falvaknak, és nemcsak azoknak.  Ezen táj  „helyrazi száma” nyugodtan beazonosítható Csíkban, Gyergyóban  vagy éppen Háromszéken is. Annyira finoman reagál az őt-minket érintő jelekre, jelzésekre, – miközben rögzíti, érzékleli is  Székelyföld pulzusát –, hogy tanítani kellene, ha lehetne. 

Székelyföld, 2015./2

A Székelyföld februári számában szépirodalommal jelentkeznek: Karácsonyi Zsolt, Kovács András Ferenc, Adorjáni Anna, Horváth Előd Benjamin, Temesi Ferenc, Paulovics Tamás. A Forgószínpadban Kovács Eszter beszélget Nagy Csongor Zsolttal. A Nobile Officium Oláh-Gál Elvira interjúját közli gróf Degenfeld-Schonburg Istvánnal. A Ködoszlás I. világháborúról szóló írásokat közöl Nagy József, Mihály János, Dimény-Haszmann Orsolya és Gottfried Barna. A Szemle Tamás Dénes, Márton Evelin, Fekete J. József, az Olvasólámpa Fekete Vince, György Attila, Molnár Vilmos és a Lövétei Lázár László írásait közli. A Székely Könyvtárban Gábor Csilla ajánlja a Régi székely költők című kötetet, a lapszámot Bodor Anikó munkái illusztrálják. 

Moyses Márton

Ha nem magyar lett volna, Európa ódákat zengne róla!
Ha nem erdélyi magyar, Magyarországon jogvédő és ifjúsági szervezetek százai tűzték volna a nevét zászlójukra!
De mivel magyar és erdélyi, ráadásul székely, ahogy nálunk történni szokott, majdnem tökéletes az elhallgatás! A Nagy Erdélyi Magyar Csöndben tökéletes a felejtés! A Nagy Erdélyi Magyar Csöndben még a helytállás, az erkölcs, és az igazi Nagy Tett példaképeire sincs szükség.

Subscribe to this RSS feed