Műfordítás

Dora Janeva-Mednikarova versei

XXX

a dagály elhozza nekem a tengert
nap-gyémántokkal csillog
lábam alá homokot hint
vidáman göndörödik
az apály magamra hagy
a sebesült homokon
a kéknél is kékebb ég alatt
A Hold láthatatlan
távoli de érezhetően remeg
talányos
mint maga a sors
végtelen út vezet
a Sötétség
mély feneketlenségébe

Lucian Blaga versei

Én nem zúzom szét a világ csodakelyhét
Eu nu strivesc corola de minuni a lumii

Én nem zúzom szét a világ csodakelyhét
és nem ölöm meg
az eszemmel a titkokat, melyeket találok
az utamon
a virágokban, a szemekben, az ajkakon vagy sírokon.
Mások fénye
megfojtja a rejtett ismeretlen varázsát
a sötétség mélységeiben,
de én,
én a világosságommal növelem a világ rejtélyét -

Kiš Danilo versei

Lehangolt zongora

fekete erdők sétányán
kerékpáron halad át
egy apáca

a székesegyház előtt keresztet vet
egy rendőr

egy csipkekatedrális

egy idős hölgy mindössze harminc frankért
kínálja szerelmét
meg a szoba ára

India költészetéből

Ezúttal India költészetét igyekszünk bemutatni. India a világ második legnagyobb állama, nagyjából másfél milliárd a lakossága, akik több mint 1600 nyelven beszélnek. Az indiai nyelveken kívül jelentős az angol nyelvű irodalma is.

Ha nem kérek túl sokat

Marin Sorescu:
Dacă nu cer prea mult

─ Mit vinnél magaddal,
Ha naponta kellene ingázzál
Menny és pokol között,
Előadásokat tartani?
─ Egy könyvet, egy üveg bort és egy nőt, Uram,
Ha nem kérek túl sokat.
─ Sokat kérsz, a nőt nem lehet,
Mert folyton csak mondana,
Megtöltené a fejed semmiségekkel
És nem tudnál készülni a kurzusra.

Tiganj Dijana versei

Mondják – talán ez csak szokás

Mondják
Talán ez csak szokás
Mert légvonalban
Pontosan 218 kilométerről
Vagy szárazföldön valamennyivel többről
Érzem közelléted
Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven
(tulajdonképpen ugyan azon)
Keressük eláll a lélegzetem
És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.
Mert megértjük egymást
Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk
És vitatkozunk
„Szeretlek-e” vagy „széretlek”
És míg várjuk a másik válaszát
ereinkben forr a vér.

Kabedoopong Piddo Ddibe'st versei

A TÉKOZLÓ APA

Asszony,
A vágyam most ízetlen,
A testem gyűlöli a látványodat,
A makacsság veleszületett rákját hordod magadban
És már túlzottan is megszoktad hogy engedelmeskedj nekem.

Én egy olyasvalakit akarok, aki kérdezés nélkül teszi mit kívánok
Oly valakit, aki magába szívja a bűzt, amikor kibocsátom magamból a gázt
És ha finoman szellentek egyet, kiköpi.
Te nem vagy az!