Műfordítás

Ștefan Augustin Doinaș versei

A jégtoronyóra
(Orologiul de gheață)

Az éjszaka derekán felmegyek egy toronyba.
A pókok és a bölcs kuvikok
versengenek, hogy utamat állják nyomban,
őrségükben a keskeny lépcsőfokok.
De ez nem a fülesbagoly vijjogó hangja,
se nem tapló a végzetes szemével,
se nem vad csőrök, mik köpik az olajat,
se nem szárnyak szisztrum zörgőjével,
nem is kard, mi fejemen sandán játszana,
sem a nyelv vak határok közé szorulva,
mi e felkapaszkodásnak ellenállna,
és folyton, bűvölően, engem húzna.
Lassan a nehéz földtől megválva,
kiszakadva a világi színlelésből,
vonz egy tiszta ég, mint jégzajlása
énekelve a szent fényességből.
Milyen hangon mondjam el tisztán
és kinek - a néma dicséretem?
A toronyban, fagyva, kéken, mint kristály,
egy isteni gőg vár engem.

Germain Droogenbroodt haikui

HAIKUK

Mandulavirág,
Szűzi fehér, jelenti:
Megjött a tavasz.

Szürke a reggel,
Hirtelen rigó füttye
Hasít a csendbe.

Hiába jöttek
Ilyen korán keresni
Ezt-azt a fecskék.

Ana Nikvul versei

edd meg már ezt a békát

a régi közmondás szerint
ha valaki megeszi reggel az élő békát
megelégedetten nyugtázhatja felismerte
a valószínű legrosszabbat
ami magával aznap történhet
természetesen
az edd meg a békát metafora hogyan kezdeni a napot
a legnehezebb és legkihívóbb feladatot egyre halogatja
valószínű ugyanúgy
mint azt ami életében kedvező fordulatot hozhat

Indiai költők magyarul

Az alábbiakban indiai költők verseiből állítottunk össze egy válogatást. A név után zárójelben a nép, melyhez az illető szerző tartozik, illetve a nyelv, amelyen alkot.

K. SIVA REDDY (telugu)

SZERELMES DAL KÉT NEMZEDÉK KÖZÖTT

Én
Mérem közöttük a távolságot,
Talán az időt is mérem.
Valóban van mérhető tér
Van mérhető tér, van lemérhetetlen tér
Van mérhetetlenség
Ő ott áll
Körökben, terekben
Végtelen mozgásban lévő körökben terekben
Honnan jöjjek, hol álljak és mérjek?
A folyóparton álljak, a hullám-hegyen,
Egy színpadról megelőzve egy amőbát?

Ion Barbu verse

Kriptokirály és lapp Enigel
Ryga Crypto și Lapona Enigel

Bús dalnok, párásabb,
mint a lakodalmi óbor,
melyet az örömapa kínálgat,
rajta díszes szalagcsokor.
Dacos vándor dalnok,
egy nagy ének egyre kivár,
a lapp Enigelről dalolj,
s Kriptóról, ki Gombakirály!
– Legfőbb násznagyom, bár
nyelvemet megégettem lakomádon,
de az éneket mégis eldalolnám,
Enigelről és Kriptokirályról.
– Dalnok, énekeld!
Tüzesen zengted a múlt nyáron;
ma énekeld halkan, keservesen
a szobában, a menyegzőzárón.

Doina Ruști regényrészlete

A szakács ára

Egy ideig egyedül maradtam az ajtónállóval, egy öreg törökkel, aki szikkadt volt, akár a kiszáradt forgács. Mozdulatlanul várakoztam. Egyszer csak megjelent egy bundákba bugyolált nő, aki nem volt más, mint Caterina Greceanu. Habár a nyakamig elzsibbadtam, éreztem, amint parfümillat csapja meg az orrom. A függöny felemelkedett, s az ajtónálló törökül hablatyolt valamit. A függöny nyílásán át egy sárga díványra lehetett rálátni, mely egyik oldalán lekerekített volt, mint egy hatalmas sajt, közepén pedig egy selyemkupac tornyosult, melyből egy török barnás arca kandikált ki. Ismail Bina Emeni volt, akit sosem tudtam kiverni a fejemből.
– Girin! – szólalt meg csábítóan: ennek az embernek volt a legálnokabb hangja azok közül, akiket addig hallottam.

Izabela Zubko versei

NEM IDŐRE

E világra születtem
Egy törött fűz világába
És szomorkodom

E világra születtem
A Bábel Tornya világába
És gügyögök

E világra szűlettem
Az üvegházak világába
És összementem

E világra születtem
A szegényég és bóség világába
Felkészületlenül