Műfordítás

Ion Nete prózái

Bölcsek ösvénye

– Szedd a lábad, kiáltja Dria, közben követi tekintetével, amint átvág az udvaron. Úgy, úgy, Mitrofan, csak szedd a lábad sebesen, mert tyúkeszed van… egyebet sem tudsz, mint loholni, akár egy őrült… majd bámulod órákig a KERESZTDOMBOT, hogy ott rohadna meg az akácaival együtt… de hát én mondom, én hallom… és a szemem is rajtad tartsam, én balga…, hogy valami bajod ne essék… amilyen nyomorék vagy, még földhöz vágod azt a tökfejedet… mennyit kell még vesződnöm, Uram-Teremtőm, hogy szakadna már vége nyomorult napjaimnak… s majd akkor lássalak… Mitrofan csak biceg sietősen a kapu felé. Az asszony haragos szavait elengedi a füle mellett. Megszokta, hogy alig lép egyet, már elered a szája. Sirámait is betéve tudja már.

Franz Hodjak monodrámája

Franz, a történetgyűjtő

1456-ot írunk. Történhetne akár korábban vagy később is néhány évvel, többel viszont semmiképp. A színpad berendezése a szöveghez igazodik, amely elegendő utasítást tartalmaz a megfelelő díszlet kialakításához. Egy s más elemet hozzá lehet tenni vagy el lehet hagyni, de csak akkor, ha ez nem módosítja lényegesen a szöveget.

P. J. Jouve versei

PIERRE JEAN JOUVE (1887-1976)

ÉJSZAJAI SZARVAS

Ha a szarvast keresed, szedd össze magad
Lekuporodva az egység melegébe
Titokban térden virradat előtt
Hegyek sűrűjében lélegzetvisszafojtva

Traian Ștef: Cigányiász (részlet)

Kilencedik ének*

Melyből kiderül, hogy a bojárok nem hisznek Vlád Fejedelemben, a szultán más vajdát nevez ki, a cigányok pedig Párpángél lagziján mulatnak, aki elmeséli nekik, hogyan jutott a pokolba és onnan a mennybe.
Ezúttal Ioan Deleanu néhány perccel később érkezett. A tanácsterem ajtajában megállította egy pár ifjabb vagy idősebb író, főleg költők és költőnők, kik kéziratot nyújtottak át neki és találkozót kértek tőle. Nehezére esett leráznia, sőt, még akár végig is hallgatnia őket, ahogy nyomakodtak feléje és olyan közel kerültek az arcához, hogy érezte nem éppen kellemes leheletüket. Egyesek a cigányokról akartak mesélni igaz történeteket, mások tanácsokat adtak neki.

M. Eminescu versei

Gyöngyházfényű tollazatban

(Cu penetul ca sideful)

Tündököl egy galambocska
Gyöngyházfényű tollazatban,
Fejét szárnya alá rejtve
Alszik a szőlőlugasban.

Teodor Borz versei

Kupecek

(Geambaşi)

Mi csak lókupecek vagyunk
lószerszám s lovas odavan.
Mi csak lókupecek vagyunk.

Mi csak patával kereskedünk
a lovak odalettek, oda a nyereg is.
Mi csak patával kereskedünk.

Constantin Noica prózája

Az egyszerű örömökről

(Despre bucuriile simple)

Legyél egyszer vagy légy többször? Ami ma van, ne létezzen többé, vagy ismétlődjék meg újra egyszer, kétszer? A ma és a holnapi nap legyen valami és valami egyéb, vagy legyen egy és egy, egy plusz egy? Megkérdezném: lenni a történelemben vagy lenni az igazságban?

Ami e kétségekben tragikus, az az, hogy eleven, napi viselkedésre vonatkozó kérdéseket tesznek föl. Az az ember, aki a történetiség öntudatával telített, olyan, aki eltékozolja magát, máról holnapra él. Mit érdekli őt, hogy az élete semmit sem bizonyít? Egyetlen élet sem bizonyított semmit. Éljük lázasan az életünket, hisz senkinek sem tartozunk számadással.