Alexandru Mușina prózaversei

A sugárúton
(Pe bulevard)

Élvezem a sugárúton, van ott minden. Koccanhatsz, tiszta véletlenségből, egy-egy csöcsössel, sőt, mintha se kép, se hang, a seggére is adhatsz egy pacsit. Szót se szól vissza, sietős neki. Mindenki rohan, s ez kúl, olyan, mintha gyorsított képen mozognának. Úgy, mint a Mátrixban. Ha nincs semmi dolgod s nem nyavalyogni jöttél – naná, elég, ha látod, mi van egy-egy kirakatban, s jön, hogy bombát nyomj beléjük –, a Big Brother kismiska ez mellett. Tökmaghéj lebeg sűrűn az égből, elfekszik a járdaszélen, marsok és csipszek tasakjai, cigisdobozok és csikkek mellett. Egy-egy kóbor korcs oson át a csajszik fekete, ezüstös, vörös, sárga, barna küllőinek sűrűjén. Azok addig súrolják a köztük lévő levegőt, amíg az, szegény, lövellve elélvez.
Másképp honnan lenne néha, csak úgy, egy-egy széllökés, a sugárúton végig?

Nyáron
(Vara)

Nyáron akkora a hőség, hogy néha az aszfalt benyel egy-egy nyugdíjast: válltöméses anyókát, szalmakalapos apókát... de csak abból a régivágású, pedáns fajtából, hiszen, nna!, aszfaltunknak gyöngéd a gyomra.
Van, amikor mi is besegítünk neki: kíméletesen bennebb tapossuk fejüket szandálos talpunkkal, hadd merüljenek el teljesen, nehogy, istenments, valaki megbotoljon bennük és elvágódjon.
Azt hiszem, unalmában teszi. Amúgy is, senkinek se tűnik fel a hiányuk. Annyi a nyugdíjas a városban, mint a pelyva, és száltól-szálig mind egyformák. Főképp nyáron, amikor ekkora a hőség.

Télen
(Iarna)

Télen olyan hideg van, hogy belédfagy az ondósejt, és bele a petesejt a szeretett nőbe.
Az utcán pedig folyton kerülgetni kell azokat, akik úgy maradtak, ahogy elkapta őket a fagy: egyik lábuk a levegőben, kezük a szájuk előtt, sapkájukat igazítva rá a fülükre...
A zsaruk, amilyen gondosak, fényvisszaverő táblácskát akasztottak rájuk elöl-hátul, el ne üsse valaki őket éjszaka, figyelmetlenségből.
Gondjuk egy szál se: csak majd tavasszal érnek haza vagy be a munkahelyre.

A mobil
(Mobilul)

A mobilt azért találták fel, hogy éjjel 2-kor kiugrasszon egy barom az ágyból, és azt bőgje füledbe: „Te vagy az, Vaszi?! Hö-hö-hö... öö.. ööö... elnézést, rossz számot hívtam.”
A mobilt azért találták fel, hogy tárcsázd a csajod, és egy kristálytiszta hang válaszoljon: „Sajnáljuk, a hívott szám egyelőre nem kapcsolható.”
A mobilt azért találták fel, hogy lemerüljön, amikor épp nyaralni mentél, és a töltőt otthon felejtetted. Hogy mindenféle lökött dallamot hallj és egyre-másra fotókat készíts, amik a kutyának se kellenek... ja, és hogy beszélgess. Beszélgess, beszélgess, beszélgess... amíg érzed, hogy elkezd csörögni az agyad is a koponyádban.
A mobilt azért találták fel, hogy legyen neked all in one: videokamera, diktafon, ébresztőóra, teletext, játékok, elektronikus határidőnapló, mp3-lejátszó, e-mail, internet... Hogy minden problémádat megoldd. Hogy többé ne függj senkitől.
Hogy végül a lehető legmagányosabban és legszarabbul érezd magad.

A jövő tömbházai
(Blocurile viitorului)

Ha a tömbházakat különleges gumiból gyártanák, az egész lakónegyedben nem lenne egyéb, mint parkok és nyárikertek, játszóterek és sétányok bicajosoknak, göriseknek és szerelmeseknek.
Esténként előhúznánk mindegyiket a speciálisan kialakított raktárakból, és szerre felfújnánk a biciklipumpával vagy a másikkal az autó csomagtartójából, a bennük lévő nyugdíjasokkal együtt (amúgy sem nagyon járnak ki a lakásból!).
Aztán ügyesen, szépen felmennénk, mindenki a maga lakrészébe, zuhanyoznánk, kivennénk a hűtőből egy-egy sört, és letelepednénk a tévé elé. Hogy nézhessük meg a Discoveryn, még miféle új anyagokat találtak fel dáktör Niku & his Skyzoid Band.


A szövegek a szerző dactăr nicu & his skzyoid band (Tracus Arte Kiadó, Bukarest, 2013) című kötetéből származnak.

A magyar változatok elkészítése során a fordító, Szonda Szabolcs a Román Kulturális Intézet (Institutul Cultural Român) ösztöndíjában részesült.