Władysław Łazuka versei

xxx

virágzik az orgona a gesztenye
májusozik a május
mész a dombok
zöldjébe
ahol hullámzik a fű
hallgasd miről beszél

oda tartozol te is

xxx

indul a vonat elvisz minket
forognak a kerekek csikorognak meg-megállnak
egyre változnak az utasok
van ki leszáll más felszáll
sok állomás vár miránk

de még semmit sem lehet tudni

xxx

egy ösvény vándorútra hív
vállamra vetem a tarisznyám
benne kenyér sajt egy üveg víz
és pár szükséges apróság
megragadok egy göcsörtös botot

csak úgy minden esetre

xxx

a szél hideget hoz
felkavarja a tóban a vizet
hol erről
hol arról süvít

mintha az utat keresné

Nyár

a fűbe merülve
az éjszakai harmatot isszuk
miközben hajnalig a csillagokkal
beszélgetünk

Álom

egy platán felöl lopakodtam ami már több mint három évszázada
harcol az évszakok elemeivel
felismertem a házat eszembe jutott minden zuga
a pincétől a padlásig és a mellette álló kemence
a kenyér illata s íze de nem láttam a fészert
ahol a tűzifát tárolták ahol egy tölgyfahordó állt
kovászos uborkával és a szecskavágónak is
megvolt a maga helye amivel a szalmát a lucernát a csalánt vágták apróra
s a többi a gazdaságban szükséges eszköznek
bár egy kicsit másképpen nézett ki
az új épületek a kertben és mögöttük
az volt a hely ahol lennem kellett

hallottam amint egy nő akit nem ismertem
a háziaktól kérdezte: ki jön ott
és hallottam a választ: jön valaki a faluba
az ismeretlen és aki felelt neki nem tudta
hogy én itt tettem meg az első lépéseket
és most évek múlva jövök ide vissza
ebben az álomban

Az erdő éjjel (Las nocą)

1.

az éji  csendben a fák karjukat a csillagok felé nyugták
el kívánják érni azokat, évszázadok óta próbálkoznak
de minden változatlan

2.

A gyökerek a mélybe vándorolnak, erősen a tartják
a földet
ölelnek mindenegyes göröngyöt, szükségük van vízre
és ásványokra
hogy a törzsek, a lomb eljusson a fénybe
amikor a völgybe, a lankák fölött, a felvillanó tavakhoz
lemennek az állatok és az erdő minden emelete
madarak énekétől lesz hangos
a lepkék a szárnyukat tárják
leszállnak a virág- Napok közé
szöcskék rendeznek ekkor hangversenyt dongók kísérik őket
szarka cserreg dühösen mer betolakodtam közéjük
vargányát, laskát és más gombát keresve

már-már tele a kosár
és a napnak is mindjárt vége

Csigák 

Amikor harmat fedi a földet
vagy eső után
ide senki sem jön
a kertkapu szorosan
zárva

Az ösvényeken mindenfelé
csak csigák

a beton tartja a meleget
mintha az ágyuk lenne

nagyon igyekeznek 
szaporodni

a nedvdús május
az ő párzási idejük
ezért ekkor több nyálkát eresztenek
és teszik mit tehetnek ők
akiket a franciák már régóta
halaknak tekintenek


Dabi István fordításai. Władysław Łazuka lengyel költő,1946-ban született. 1966-ban egy katowicei Össz-lengyel költészeti pályázaton figyeltek fel rá, ahol díjat nyert. 1969 óta rendszeresen jelennek meg nyomtatásban a versei az ország összes kisebb-nagyobb újságaiban, folyóirataiban. Eddig 15 önálló kötete jelent meg. Verseit többek között németre, bolgárra, magyarra is fordították. Észak-Lengyelországban lakik, nem messze Szczecintől egy kisvárosban.