Čvorović Aleksandra versei

Holdfényben leli halálát a pacsirta

Ezüst lánccal a nyírfához kötözve
dalolt fejjel lefelé lógva
Hívtam szálljon a vállamra
– Ruhád csillagjegyes nem nekem való
– Hajam puha és meleg gyere melegedj meg
– Hajad tündéri nálad végtelenebb
Hallgattam néha válaszolt
– Láncom szabadságom nem közeledhetek
   Ezüst hintók csúszkálnak rajtam
   Egy hozzád is elér

Terület

Lefegyverzett lázadó vagyok
a bólogatók hadseregében
ezért harcom értelmetlen
Megmentő hadseregem
apró ólomkatonái
fontos támpontokon az emberek között
megfelelő távolságra helyezkednek el
Piciny mellkasaikban
szívem egy-egy része dobog
éles szavakkal sértenek a szuronyok
Mindenkit elriasztok aki készen
az állandó óvatosságra hozzám közeledni mer
A félelem földjén a fájdalom hazájában
próbálom megtalálni magam
Mindenem a szakadékba csúszik
Minden amire vágyok eltűnik remegő ujjaim között
Mégis makacsul ölelem azt a követ és
nem tudom minden kegyetlenkedőnek
elég hangosan odakiáltani:
Takarodj területemről!
Mert az a terület nem létezik mint ahogy én sem
Csak az éj üres sikolya

Talán farkasszagú

Ha szeretni akarsz
felvállalod a sorsot
de nem tudod előtte hány átkozott
nyújtotta egymásnak kezét
Hány elhagyott gyereket
súlyos szitkot
őriznek génjei
Mennyi gyűlölettel pusztította a kenyeret
az elrabolt szobákban a
véres mezőkön keresztül
hogyan menekült lopott lovakkal
Az átvirrasztott éjszakák
milyen bosszúktól őrizték
hány fekete ruhába rejtették
milyen ágyakban éjszakázott
kinek az álmaiból ébredezett
Ha szeretni akarsz
fel kell feszítened a bejáratokat
el kell adnod vagyonodat
ajándékoznod kell
balgákat, némákat, durvákat
Meg kell tanulni fejet hajtani
elhallgatott szavak nélkül hallgatni
A múlt csak a düh álarca
a jövőn szaga ismeretlen
Talán farkasszagú
Légy isten küldötte
a szeretett lelkek istápolója
betegségüknek betege
ne vedd észre a bosszú mérgezett nyilait
ne halld meg a gyűlölet ijesztő suttogását
ne szólj ha hallod a gőg koppantását
Ha illő távolságba engeded
megszűnik állati mivolta

Sötétség

Nevem Sötétség
Levegő szélsuttogás vagyok
éles a nyelvem vág az eszem
Szerepétől elkápráztatott
művelt játékok mestere
Forró láva vájja
bensőmben az alagutakat
Krokodilbőr cipőmmel
taposom a megérzések mocsarát
Megőrzöm a sebeket
mint a gyerek ki ábrándokat sző
bensőmben ragyogok
Mert bíró törvény és bukás vagyok
Az akinek rám van szüksége
vértemet nem képes áttörni
Sűrű higannyá váltam
szembogaram villanása
villámok játéka
Ijesztően igazságos
A mágnes pólusai titokzatosan
kopogtatnak a halántékokon
Nekem fáj legjobban
Nekem fáj legjobban
Nekem fáj legjobban

Maradj ne menj

A semmi szónak kék az íze
összeköti a cipőfűzőt a távozással
Legyen ez az éj az emlékek lámpása
a kristályherceg megidézése
Az éberek világában minden más
Maradj ne menj cukorba szőtten
a reggeli sugarak megolvaszthatnak
Fagy csiszolja törékeny gyermekkorunkat
Lebegő fények csalják a járókelőket
nyergeljék meg a száraz törzset a szakadék felett
Maradj ne menj az igazak ilyenkor alszanak
és bukásodnak nem lesz tanúja
Mert lila sávos az éj rád nem fogok emlékezni
A nappal szabályai kifakultak a napon
A Hold és a Vénusz eljárják haláltáncukat
vesse ki Neptun az átverés hálóját
Lassan ereszkedünk elég volt az üresjáratból
Hajlékunkat elkerülik a sötét kémek
A szerelem mindent megigézett


Fehér Illés fordításai

Čvorović, Aleksandra (Csvorovity Ālekszāndrā) szerkesztő, újságíró, költő 1976-ban Banja Lukán született, ahol a Bölcsészettudományi Karon szerzett oklevelet. Magiszteri munkáját a Belgrádi Tudományegyetem Filológia Karán védte meg. Éveken keresztül a Banja Luka-i Putevi (Utak) szerkesztője. Több folyóirat szerkesztőségének tagja. Eddig négy önálló kötete jelent meg. Versei angol, német, lengyel, dán és szlovén nyelven is megjelentek.