Mišo L. Korać poémája

Balkáni vonat

KÁIN MEGÖLTE ÁBELT;
ISTEN MEGJELÖLTE KÁINT
KEZDET AVAGY VÉG
A FIÚ NYAKÁBAN TESTVÉRBŰN

BALKÁNI ÁLLOMÁS
reménytelenség...
Harcra buzdítanak.
a trombiták.
Sírnak a jövendő
harcosok szeretői.
Részeg csókok csattannak.
Öntik az első párlatot,
a szilvóriumot.
Édességek,
görhe,
édességek.

„Balkán
expressz”
Sorscsapás,
Sírnak a szegény anyák.
ágyútöltelékek...
A kimosott agyakon keresztül
a TV hírnökök
és a nagyhangúak
háborús szeleket fújnak...
Izélem a vidéket,
háborúkat,
Balkánt...
Balkán
Nyugat és Kelet
között
eszme és
véráram
között
átok és öldöklés
között
vergődik...
Te pedig, értelmem,
áruld el
hol rejtőzöl;
Torontóban, Podgoricán,
Belgrádban vagy Odesszában?
E PERICOLOSO SPORGERSI
Mindig mindent előről
kezdünk...
Utazásokat
Gondolatainkban
reményt...
A háborús
valóságban,
Az üvöltés
kezdetén.
Sikoly,
repülők,
bombázások.
Öldöklés,
Öldöklés...
Vonatok,
kerekek,
Vonatok...
Örökös bolyongás...
Megbotlások
és felemelkedések...
Mindig a kerekeken...
Végeláthatatlan utak,
Háborús nyerészkedők,
Hotelszoba-
számok.
/Ha nem vagy a lövészárokban/
Kalauzok,
Vezetők.
Vérszopók.
Kávézók.
Színterek.
Harcosok.
Kelták.
Hunok.
Barbárok.
Amerik.
Káplárok.
Tábornokok.
Politikusok...
Tereken
utcákon
hidakon
lövészárkokban láthatnak.
/Katonai tömegsír/.
De a gyászjelentéseken
nem vagyok.
Ott gyerekek vannak
egyenruhában
fagyos szemekkel
és tekintetekkel
fordulnak a lányok felé.
Az első beteljesületlen
szerelmek
örökre
megszakadtak,
az álmok...
Apokalipszis lovagjai
és utódai.
Menekültek
áradata.
"Isteni nép"
Az önimádók
és mítosztisztelők
semmitmondó frázisai...
A múlt,
az ütközetek
és vesztesek
önmagasztalóinak
furcsa balkáni kórusa.
Te idegen,
ha a Balkánon keresztül mégy
ne mérlegelj
magadat mérd...
PAS SE PENCHER AU DEHORS
Csattognak a kóruskerekek
Kerekek,
Vonatok,
Kerekek...
Ha szeretnél,
ha ütőereddel
élni szeretnél,
szerte a sugárutakon
tiszta szívből
kiálts,
kiáltásoddal
eget szakíts!
(A franc egyen meg)
Vronszkij,
Vronszkij...!
Ézsaiás, az egekben vagy...
Ha te vagy,
Védj meg minket
a becstelenségtől...
Ézsaiás az egekben vagy
E perisoloso
sporgersi...
Ha megszeged a szent
fogadalmat,
és elmaradsz,
ha a Balkánba
kapaszkodsz
és megtetszik,
többé magad sem
tudod ki vagy,
mi vagy,
hol vagy...
Neked már
mindegy
megjegyeznek-e vagy
elfelednek
Ha már
E PERICOLOSO SPORGERSI vagy...
Itt kiáltva,
faragatlanul
csókolnak.
Az asszonyokat
durván, gorombán
ölelik.
Sógorok és testvérek
egymás nyakába
harapnak.
/Káin megölte Ábelt
Káinon
Isten jele,
kezdet avagy
vég,
a fiú
nyakában
testvérbűn/
Azóta állandóan
háborúban
élünk,
ganajban,
iszapban...
Itt a hegyek
akár
a lányok mellei
kemények.
A megfáradt patakok
hullákkal
teltek...
Itt
ölnek,
születnek,
elenyésznek...
Itt megtör,
darál,
morzsol
az élet,
és a szó is csak
zakatolás
a semmibe...
Itt dicsőítik
és kigúnyolják
a halált.
Itt szerelemből
ritkán
szülnek.
Itt ahogy megtörténik,
a szerelmet
elfeledik.
A „Jó reggelt”
helyett
itt
kések,
lövedékek,
ágyúgolyók
villannak.
Itt
Édeni kertek,
Koponyatornyok...
Itt ami megélt
sosem
túlélt.
Itt a szeretet beszél.
Itt a hazát
a fájdalomig
szeretik.
Itt
a gondolatot
elrejtették
és „Kali lune”-ba
temették.
Itt az asszonyok
a halottak
dicsőségét
kendőbe kötötték.
Ez a vitézek
és a férfiak
hazája...
Itt kártyavárként
dőlnek össze
a keservesen
feépített házak
a fényes
villák,
paloták,
síremlékek.
Itt szokás
a halál.
Körülöttünk minden
a pokolra
hasonlít,
/Nyilvános szanatórium/
A bolondok házában vagyunk...
Istenem, mi
történt velünk,
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Minden ami emberre
hasonlít,
a daltól a siratóénekig,
káromkodásba
fullad.
Nyelvét ölti ránk
a halál
az élet meg
megcsúfol.
Itt apát anyát
szidalmaznak.
Asszonyszíveket
tépnek ki.
Itt az asszonyok
a férfiak kezei által
halnak.
Itt lélegezni
csak egyedül lehet...
Itt helyenként élnek.
Darabokban,
részletekben,
másodpercekben,
órákban...
Itt fekete özvegyek
az anyák...
Itt a széleken
járnak...
És te.?!
És te
bölcsességem
mondd
most
a pokolból
kell rám
leskelődnöd!
Istenem,
Ézsiás a mennyekben vagy...
E PERICOLOSO SPORGERSI...
I..s..t..e..n..e..m..!
Ézsiás a mennyekben vagy...
Te is elhagytál
elfeledtél
egy pillanatra.
Ebben
a pokolban,
reménytelenségben
engedd meg
hogy a szerelemre
gondoljak.
Hol vagy, te
fehér galambbá
változott
bölcsesség...
A világ
mely részén?
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Minek nekünk
az elhagyatott
poros polcokon,
kirakatokban,
könyvtárakban kiállított
gyönyörű
bölcsességekkel tele
magányos könyvek..!?
Ritkán
szólnak
álmainkról,
gondjainkról,
szokásainkról.
Pangás
honol
a fejekben
a szemgödrökben...
Az örökös téveljgésekben...
Ü...V...Ö...L...T...Ö...K
Az egyetemes becsületre
piszkos...
A testvéri szeretetre
sáros...
Testünket nyilvánosan,
hanyagul
kínálják...
A kapzsiság és őrület,
az értelem és értelmetlenség,
a fény és a homály
között sínylődöm...
Számomra minden idegen,
ízléstelen.
Régóta
uralkodnak
felettem.
Nyilvánosan
tiltakozok
és nem hallom magamat...
A szerelem rendületlenül
a szívemrő
vért nyal.
Bölcsesség,
gyere
közelebb.
Űzd el ezt
a komor kort!
Itt a fáradt
testem
és a gondolat golyóként
a kezdetek kezdetéhez
térített.
Menekülök!
Nem tudom megérteni
hogy folyamatosan
követlek,
szólítalak...
Istenem, bocsásd meg
amiét hozzád szólok...
(Ézsiás a mennyekben vagy)...
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Az állomáson
senki
sem vár.
Vidékünkön
öröm
nem
létezik.
Hiányzik
az ezelőtti
önfeledt
ifjúság.
Az állomáson pedig
az öregkor
vár,
halál
a kétségbeesésben
az ölelésben...
Istenem,
vess véget ennek
a pusztulásnak
értelmetlenségnek!
Erre
az ember
képtelen.
Semmi
becstelenebb.
Semmi
értelmetlenebb.
Istenem,
mentsd meg az értelmet!
Vétkeinket
mérlegelés
után
tüntesd el...
(Ézsiás a mennyekben vagy)
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Értelem mondd
a világ
melyik részén
tartózkodsz?
Taníts meg
gyűlölni,
a eltúlzott
szeretetben,
megbocsátásban
égek el...
Mondd,
hogyan töröljem ki
a képeket,
felejtsem el
a rombolást,
kínzást,
öldöklést..!?
Hogyan...?
a gyerekkönnyektől,
a Halálig!!!?
Súgd meg...
Térj be
néha
azzal
a töviskoszorúval...
Kerekek,
vonatok,
kerekek...
Istenem vezess vissza
bennünket az értelemhez
vezess az ölelésbe
és feledj...
Ott
majd
az ember
az embert
emberré teszi...
jelentkezz, súgd meg hol vagy,
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Ez a kígyók
és rókák
korszaka.
Önmagára
senki sem hasonlít,
legalább emlékeztetne
a múltra.
Sehol
az érzelmi kötelék.
Sehol a szeretet.
(A világegyetem
nyugalma).
Mindenható,
Bocsáss meg nekünk,
minden
létező nyelven
bocsáss meg...
Bocsáss meg...
Szeretnék ma éjjel
vadul szeretni,
ahogy egykor
végtelenül...
Fülemben rakéták
hangja
zúg.
Jehova emberei
gyilkosokká
váltak.
Kétlábúak,
fejvesztett
kétlábúak
valamint
új
hullócsillagok...
Gyászjelentések,
túldíszített
gyászjelentések.
Haldoklók
néma kórusa...
NE PAS SE PENCHER AU DEHORS
Utaznak a vonatok.
Utasok.
Menekültek.
Utaznak a halából,
az életből
menekültek.
Kerekesek
és gyalogosok
szétszórt sorokban...
Induláskor kétkedve
kérdik
visszatérnek-e.
Szorongva
követik
a csillagos
nyomokat...
Kinyújtott kezekkel
fájdalomtól megtörten
idegen küszöbök
előtt várakoznak...
Az égboltot,
pokoli távlatokat
madárszárnyak hasogatják.
Dübörögnek a repülőgépek.
Gorillák,
Godzillák.
Vonatok.
Tankok.
Kerekek.
Vér,
sok vér...
Emberek ugatnak.
A pincékben Balkán.
Cerberusok,
Vahúrok.
Sírhalmok
maradnak utánunk.
BALKÁN
A REMÉNYTELENSÉGBE
FULLADT.!?
Balkán a reménytelenségbe fulladt
Bombák,
Rakéták,
Gránátok,
Haza,
A rosszabik énem
és emlékek...
A romokká
vált
emlékek.
Szerelmem, hallom
ahogy a fejed felett
gánátok
csattannak...
Hidd el, emberi mívoltomban
szégyellem magam,
mégis jelezd
élesz-e még..!?
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Ha a háborúban,
az életben,
szerelemben
nem halok meg,
a halálban
halok meg,
hogy megpihenjek.
Csak mondd,
hogy leszálljak,
megpihenjek,
melyik oldalon
kell
maradnom...
Mint
bujdosásaid,
gyűlölettől,
öldökléstől
fáradtan
múlnak az évek...
B..A..L..K..Á..N
a reménytelenségbe
fulladt...
Harangoznak.
balkáni harangok
harangoznak...
Romba döntenek hidakat,
vasutakat,
városokat...
A háború
istenei
mulatnak.
/Gyilkosok
mély nyomok/
Ocsmányok...
Mindenütt
hullák...Hullák...
Elaltatott apostolok
fiatalok...
Romok,
láng és
por-
felhő...
a csönd jajszava.
Mindenható,
értsd meg, ismed fel,
mérlegeld a büntetést,
akik várakoznak:
tábornokok, káplárok,
tolvajok, politikusok
a diplomaták fura kórusa
és te ember, jegyezd meg
NE PAS SE PENCHER AU DEHORS...
Haza,
/Sziklaágy/
Forrás és
menedék...
Fogadjuk egymást
testvérré.
Bocsáss meg és adakozz.
Istenem
szolgáid vagyunk..
Halál és létezés
egyazon
fogalom...
Hallgasd meg
imánkat...
Bűnbánatunkat...
Áldott értelmem
örökös vagy...!?
Uram, téríts észhez...
..................................................... 
E PERICOLOSO SPORGERSI...


Fordította: Fehér Illés