Stevka Kozić Preradović versei

Hőn vágyott Dél

Irodalmi est – Fehéroroszországban
ugyanazok a hangok mint Dubrovnikban
Az elszavalt lefordított versek
láthatatlan hidakkal kötik össze a Drinát
mélységes ikertestvérével
a Dvinával
Hőn vágyott Dél.
ringatja napjainkat
Koldusbot
szeleteli az időt
éjfél után a teakortyokban
a tányéron
arany fog

Részekre és századokra osztja
te meg tapasztalt kísértőként
mindhiába vigasztalsz
vodkával ribizlivel
és ezzel a versáradattal
mely elszomorít
Dubrovnában éppúgy mint Dubrovnikban

A szétszórt szláv
lelkek számtalan könnycseppjét
keserűn – vízzel vigasztaljuk

mert a világvándor testvérek
dél iránt érzett
mérhetetlen fájdalma
mindhiába tanít bennünket

Mezei aranyak

Szétszórtan az alacsony fűben
Küklopsz módján fél szemmel
Űzve a szerencsét
egy éjjel mindet elvesztettem

Azóta
hogy az anyaföld
tejszerű láncra
felfűzte
Császárnőként
Nyakamon
Őriztem

Onnan
A sárga mezei aranyak
utáni kapzsi vágy
Ha tényleg elveszítettem őket
A vak számára a hallgatás
marad

Hogyan lehet kockára tenni
e szerény vagyont
mely annyira sem törődik
egészséggel
érzékekkel
mint
a pitypanggal

A gyermek

A gyermek nap az anyában
dunyhát fénnyel melegít
tejes kincstárat gazdagít

A méh szűk
csillagrendszerében
Apját nem hallja

A köldöktől
a bordákig
az ütőér ritmusával
tetőpontot ringat

Az Orr, Száj, Fül, Nem
fokozatosan nyílik
a magzatvízben

És mikor az utolsó akadályt
is legyőzi
megszületik az Ember

Az anya önkéntelenül
gügyögi:
Napsugaram

A még véres köldököt
csomóba kötve a Nap
Felszabadítja a gyermek
első sikolyát

Szimonetta

Századokon át
a legszebb freskó voltam
a hívők falán

Glória
övezett,
a Nap és a Hold
visszfénye.

A fény kolostorát
őriztem
míg mindkét szemem
ki nem vésték:
a lélek
jobb és bal tükrét.

A port kívánók
a vaksik
a falat morzsolták.

A száműzöttek otthonában
engem nem vesznek észre a jóllakottak.

A szögesdróton
könnyel vetem a keresztet.

Szimonetta vagyok
az anyák lelkében
örökös pupilla.

Láthatárom
a hívők boltozatáig terjed
ég
a tarkón.


Fordította: Fehér Illés.

Stevka Kozić Preradović (Kozity Preradovity Sztevka) 1945-ben Gornji Karajzovci-ban született, a mai Bosznia-Hercegovinában. Író, költő, drámaíró a felnőttek és gyerekek számára. Művei iskolai olvasókban, hazai és külföldi antológiákban egyaránt szerepelnek. Műveit 14 nyelvre fordították, jelentős irodalmi kitüntetésekben részesült.