DIABLO versei

A VILÁG EGY TÁVCSŐBEN LEBEG

世界在双筒望远镜中左摇右晃

1
A világot, amit bemocskolt
a szemét, a sperma, a radioaktív hulladék, a heroin, a vér és az AIDS
sohasem lehet már megtisztítani

2
Nézd csak! A világ belépett a KTV (nagy táncház) szabadalmazott termébe.
Ki tudja, miféle szép állat
nyögdcsel ismét élvezettel a markában
Ma éjjel az elátkozott világ biztosan durván játékot űz

Ez is OK
ha elképzeled hogy ez
a III. Világháború.

3
A folyók sebesen keletre folynak
a prostituáltak nyugatra rohannak
A világ olyan mint egy eltévedt birka
tétován áll az útkereszteződésben
az észak és dél felé siető robotokat kérdezi:
”Ki előtt kell meghajolnom, uram?”

4
A világ a lábaival a politikusoknak tapsol
a politikusok vérben fürdetik a világot

5
A világ nem látja tisztán az arcunkat
talán nincsen is arcunk
“Nem kell szégyellni magunkat, mert nincs arcunk”
mondta egy bizonyos művész

6
A világ a péniszét lóbálja
Miközben az ENSZ-palota tetejéről ordítja:
”Nézd csak, milyen nagy!”
Tényleg, múlt éjjel
ez a fickó suttogta nekem az álmomban:
”Uram, az én péniszem használhatatlan”

7
A világ kényelmes, nincs semmi sürgős dolga
A világ meg nem rémült
A világ a történelem kereke alá zuhant
de egy csepp vére sem csordult
Ki látott valaha is valódi vért?

8
Miközben kését feni a világ
a saját húsából éjjel nappal kivág
egy-egy darabot. A nyomor énekel
egy örök dalt egy vércseppben:
”A mell-duzzasztó szertől nem a mell növekszik, hanem a derék.”


A MADARAK NYELVE
鸟语


A madarak kiáltása nem érhet magasabbra az égnél
Miként az ember sem
Képes teljesen világosan látni önmagát
A pupillája, a csontjai és a vére
Állandóan rejtve vannak
Soha elő nem bújnak

Még ha én azt is mondom, hogy a világ olyan, mint egy kép
Még ha aláírásommal egy bizonyítékot is adok
Még ha gyerekek kezét is fogom és az újszülött tigrisre figyelek
Még ha minden nap is fennhangon
de luxe tündérmeséket olvasok és a madarak nyelvét

Mától fogva ki hiszi el hogy
A sasoknak lefelé kell repülniük
A csillagok fénye soha ki nem húny
Vagy a hópehely a melegtől könnyű
Azokon a napokon amikor a földet varázsigék fedik
A Hold együtt sétál a holttestekkel

S-a-j-n-o-s


EGY LEMÉSZÁROLT CSIRKE EMLÉKÉRE
杀鸡记

Tegnap délután
Elmentem a piacra
Venni egy csirkét
Köröskörül nedves a föld
Rohadt zöldségek bűzével
Terhes a levegő
Egy nagy drótketrecbe zsúfolta
Bele az eladó a csirkéket
Mellette állt egí koppasztó gép
Körülötte tollhalmok magasodtak
Amikor odamentem a ketrechez
A csirkék rémülten körbe álltak
Rámutattam amelyiket meg kívántam venni
Megkértem az eladót hogy mérje meg
Odajött és tollal teleragadt kezét
Bedugta a ketrecbe
Az elmúlással szembenéző csirke
Valóban mozdulatlanná vált
Éppen úgy mint egy
Jól ismert kínai mondásban
- némává mint egy facsirke
Lemérvén
Egy csillogó késre
Fektette a nyakát
Hogy jobban érezze
Abban a pillanatban
Hullámozva buggyant ki a vér
A csirkét
Gyorsan belehajította a gépbe
Bekapcsolta a forró víz keverőt
Hogy megmosdassa
Újra meg újra felvisított
A ketrecben tolongó csirkék is sikoltoztak
A sikoltozás
A nyöszörgés
Végre elült
Elsodorta a csípős szél
Az eladó
Kinyitotta a gépet
És egy pillanat múlva
Egy meztelen csirkét láttam
Pont az orrom előtt
Darabokra szabdalta
Miközben a ketrecben a már megnyugodott
Csirkék mohón
Csipegették mit a gazdájuk
Eléjük szórt
Néhányan a tollukat igazgatták
Mások a szemért verekedtek
Milyen örömteli békés jelenet volt ez
Mintha a társukkal
Az imént történtek
Egyáltalán nem érdekelné őket
Hiszen az csak
Egy rémlátomás volt
Most ismét minden oly nyugodt

 A KÉZIRATOK KORA
手稿时代

Amikor a Tai hegyet érezte
A lába alatt az öreg Tu Fu
Két sort írt:
”Amikor egy hegycsúcson állok
Lenézem a többi hegyet”
Amikor egy hegycsúcson feküdt részegen
Az öreg Huang Xiang
Így kiáltott:
”nemző szervemmel
Megemelem a Földet”

A hegy lábánál ülve
A vén Diablo
Szótlan
Senki sem tudja hogy
Egy láthatatlan ország
Szorongatja a torkát.

FELEMELKEDÉS
野鬼

A magasban vagy, gonosz, elegáns és mélabús
Mint a hóleopárd, a holdsarló
Boszorkányom, Mona Lisa
Szeretném ha melankolikus és titokzatos szemedbe
Belevágnák késeddel a képem
Örömmel válnék egy halom hamuvá
Mi egyedül belepi a zöld dombokat s a folyókat
Hallgatnám néma bűnbánatodat
Lennék akár a pokolban akár a mennyben
Hogy láthassam hogyan húzódik vörös ajkad éles széle

Nem, az idővihar központjában
Én, szabad költő
A zuhanás pillanatában.sírhely nélkül halok majd meg
Ha visszautasítom a felemelkedést

 


Fordította: DABI ISTVÁN

DIABLO (polgári neve Dr. Zhang Zhi) neves kínai költő, szerkesztő, kiadó, az irodalom doktora, a Nemzetközi költészet-fordítási és kutatási központ jelenlegi elnöke, a negyedévenként megjelenő Világ Költői folyóirat és a Világ Költészete évkönyv szerkesztője és kiadója. Műveit több mint 30 nyelvre fordították, megjelentek európai és ázsiai államokban is. Több jelentős mű, mint pld. A XX. Századi kínai költészet szerkesztője és kiadója.