Kocsis Francisko versei

Jelentés a költőkről

(Raport despre poeţi)

A költők a sorok között kegyetlen
igazságokat rejtenek el a királyról
és az istenekről;
ők a templomok kövére telepednek
és elalszanak a hűs lapokon,
vagy csak mímelik csupán,

majd a szavakat olyan sorrendbe
állítják, amilyent azok nem is pipáltak,
a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk
csak úgy hevül s borzong az ember tőle;
a költők büszkék rátermettségükre,
de főképpen igen bánatosak
furcsa szomorúságuk
feltündököl akár a szentek glóriája.

A bűvészek

(Iluzioniştii)

Egy bűvésznek bármikor van egy pót-
mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben
akik kételkednek és faggatóznak,
amiként egy zsarnoknak is mindig van
egy törvénye amivel lesújthat rád
még ha ártatlan is vagy;
amikor túlontúl nyíltan hibáztak,
mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,
az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,
egyik birtokolja a hatalmat,
a másik csupán az illúzióját.

A faló

(Calul de lemn)

Rostélyon át nézem a világot;
páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,
és kérkedhetek vele
hogy csődöröm
sose nyerített föl
holmi hevülő kanca közeledtén;
erős vagyok,
mivel senki se tudja szétszaggatni
amit az eszem könnyedén kigondol,
ő pedig csuda
harci kalandok kiokoskodója;
ők azt mondják bolond vagyok –
a bolondok ők,
de többségben vannak;
ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer
bármilyen halkra fogva
én fenyőfa paripám.

A madár

(Pasărea)

A madár rám tekintett nagy szemekkel;
én a madarat néztem, ő meg így szólt:
ölj meg;
célba vettem a fegyverrel
és meg akartam ölni;
de akkora csend honolt köröskörül
és olyan izgalom fogott el,
hogy a ravaszt hiába kerestem;
a madár rám tekintett nagy szemekkel
és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,
furán szökdelve sürgetett –
megzörgettem akkor a fegyvert,
hogy történjen végre valami,
meglódult a szél, véltem hallani,
miközben madárrá változtam,
őhozzá hasonlítani;
meg kellett volna ölnöd, mondta ő,
mellém telepedve az ágra –
minden oly fura volt: beszéde, vallomása
és ahogy hirtelen szárnyas lettem
mint kinek nincs is szárnya.

A katona éjjel

(Soldatul în noapte)

Ma már nem divat a sebek
mutogatása: olykor jobb is
ha nem tudják, harcos voltál;
a katonának ne legyen személyisége
az eszmék táján, se logikája a tettei mentén;
egyvalamit kell neki tudnia:
az összecsapásra így is, úgy is sor kerül,
tekintet nélkül arra, részt vesz benne vagy csak hulla;
egy holt és egy élő katona közt
egy a különbség: az első megúszta
a parancsok teljesítését,
jogot nyert hozzá, hogy civillé váljon.
És mert láthatod és elmerenghetsz fölötte,
miként változtatja a parkban a holdfény az árnyak szögét
és van időd másra is emlékezni,
azon töprengsz, kísértet volnál-e
vagy civillé lettél mióta leszállt az éj.

Egyes számban

(La numărul singular)

Csöppet sem könnyű ötven
esztendő távolában élni
születésed napjától –
méghozzá egyes számban –
amikor minden gond
a többes szám felé sodorná
a napi kényelmetlenség-adagot;
itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,
inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság
képtelen velünk tartani és bennünket óvni,
de egyáltalán nem rettegek,
inkább csak szorongva beletörődök –
létemet törvények kertelik
amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,
a fennhéjázást, a gyilkos szándékot;
titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik
belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,
de én nem születtem hősnek
se politikusnak – inkább legyek gyöngéd és gyalázatos
saját magammal csupán.

***

KOCSIS FRANCISKO

Született 1955-ben, Csekelakán (Maros megye), a marosvásárhelyi Vatra főszerkesztő helyettese, a Târnava folyóirat szerkesztője. Költő, prózaíró és műfordító egy személyben. Korábban, néhány évig a kolozsvári Dacia kiadó szerkesztője. Számos verseskötetén (Umbrela profetului – 1998, Oceanul interior – 2000, Codul de bare – 2002, Alteritate de duminică – 2004, Cenuşa – 2009),  túl kiemelkednek műfordítói teljesítményei: Efectul admiraţiei (2006, A csodálat hatása) c. fordítás antológiája az erdélyi magyar költészetből; Avangarda maghiară în texte şi portrete (A magyar avantgárd – szövegek és portrék, 2008) c. antológiája és Balázs Imre József Az avantgárd a romániai magyar irodalomban (Avangarda în literatura maghiară din România, 2009) c. monográfiája.