Items filtered by date: november 2018

A kegyetlen irodalom*

Sigmond István Valaki csenget és A kútbamászó ember c. kötetéről

Sigmond István második novelláskötetének kiadására Papp Ferenctől kér lektori véleményezést a Kriterion Könyvkiadó. Papp Ferenc soraiból kiderül, a kötet nagy része – a tizenöt novellának mintegy fele – már megjelent korábban különböző folyóiratokban, érdemi kritikát így nem is fogalmaz meg lektori véleményezésében. A könyvről nem jelentek meg kritikák, a cenzúra a kötet megjelenése után bezúzatta a példányokat, csupán néhányat sikerül megmenteni. Erről így vall Sigond a Székelyföldben megjelent interjúban:

Helikon 2018/21.

A Helikon első novemberi számának címoldalán Horváth Benji verse olvasható, ezt követi László Noémi beszélgetése Szenkovics Enikő műfordítóval. Verset Papp Attila Zsolt, Kántor Zsolt, prózát Borsodi L. László, Molnár Vilmos közöl. Tanulmányt Márkus Béla ír Szilágyi Istvánról, Csontos Márta ír Reményik Sándor költészetéről, illetve Molnár Ildikó közöl Babits Mihályról.

Interjú Kozma Máriával

Beszélgetés a 70. évét nemrég töltő Kozma Mária íróval műhelytitokról, egy kis genderről, történelmi regényről, irodalompolitikáról, empátiáról.

– Hogyan kezdődött irodalmi pályája?

– Nem is tudom, hogy pályakezdésnek nevezhető-e, de mindenesetre az első írásom, ami nyomtatásban megjelent, a Pionír újságnak köszönhető harmadikos kisdiákként. Egyetemista voltam, amikor 1967-ben az első karcolatom megjelent az Utunkban, és éppen csak végeztem az egyetemmel, amikor megjelent a Forrás-sorozatban az első kötetem Festett káposztalepke címen.

Füzi László Váradon

A Várad folyóirat és a Szépírók Társasága kortárs irodalmi sorozata, a Törzsasztal vendége november 9-én, pénteken 18 órától az Illyés Gyula könyvesboltban (Teleki utca) Füzi László, József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, a kecskeméti Forrás havilap főszerkesztője, a Németh László Társaság elnöke.
A 2000-es években a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén meghívott előadója volt, kutatási területe Németh László és a népi írók munkássága, a mai magyar irodalom.

Korunk 2018/11.

Az élő és érző, hús-vér emberi lényt helyezi középpontba a Korunk novemberi lapszáma. A filozófiában „nyelvi fordulat” zajlott le a 20. században, mely egy korábban elhanyagolt, háttérbe szorított kategória, a nyelviség szempontjából gondolta újra a kultúra nagy kérdéseit. Ennek mintájára beszélhetünk „testi fordulatról”: az emberi testre, megtestesült létezésre, érző-érzéki-biológiai létmódra való odafigyelésről, amely a kortárs társadalomtudományok, esztétikák és filozófiák beszédmódjait egyre inkább jellemzi.

Ion Nete prózája*

Az árny(ak) meg Blacky

*Ion Nete nyolcvan esztendős: Isten éltesse! (a szerkesztőség)

Megdermed a mennydörgés morajló robajára, amely mintha egyenesen a felhőkből szakadt volna alá: Ekkora behemót kutyát tartasz odahaza, és nem szóltál nekem?
A rettenetes mennykő-csapás először mintha belesulykolta volna talpaival a földbe, utána pedig úgy érezte, hogy a hetedik mennyországba röpíti. Látja a testét – mintegy villámfényben – töméntelen szilánkra röpülni szét, amelyekből aztán zöldszínű csillageső záporoz alá. A szerterajzó káprázat kitart egy ideig, majd belevész a végtelenbe.
Az “eget-földet rázó mennydörgés” hangja oly hirtelen elhal, mint ahogyan támadott. A nap fénye fokozatosan újra erőre kap, körülfolyva az ismert, mindennapi világot, amely továbbhalad megszokott útján. Mintha mi sem történt volna! Csupán csak annyi, hogy köröskörül a mindenség, a táj teljességgel más képet mutat, mint volt annak előtte.
A nap állásából ítélve úgy délfele járhatott az idő.

Rakovszky Zsuzsa Célia c. regényéről

Rakovszky Zsuzsa “család nélküli családregénye” olyan, mint egy posztmodern palimpszeszt: nagy vonalakban egymásra másolja, felülírja, majd újragondolja a szereplők történeteit. A szereplőkét, akik szinte kivétel nélkül rokonok is, meg nem is, családtagok is, meg nem is. Féltestvérek, és azok féltestvérei, régi időkből előnyúló csápok, talán-gyermek, szinte-szerelem, már-már szerető, majdnem apa.

Éljen a csirihau!

Mondhatni nem telik el nap, hogy ne értesülnénk természeti katasztrófáról, földindulásról, falvakat, városokat elsöprő sárlavináról, lávakitörésről, szökőárról, kellemes hangzású női nevekre hallgató (!?), pusztító erejű szelekről, elképesztő viharokról, az időjárás szélsőséges megnyilvánulásairól északon és délen, keleten és nyugaton, s tapasztaljuk, mindezekkel szemben tehetetlen az ember, sőt az egész civilizáció rendre csődöt mond.

Székelyföld 2018/11.

A Székelyföld folyóirat novemberi számának tematikája: 100 ÉVE ÉRT VÉGET AZ I. VILÁGHÁBORÚ.
A tartalomból:
Benkő Levente: „…A vesztesek csak mi, a magyarok leszünk…” (Szemelvények Tulics Kálmán csendőrőrmester galíciai naplójából)
Magyarosi Sándor: A m. kir. 38. honvéd gyaloghadosztály katonái az 1918. június 15-i csatában
Gottfried Barna: A m. kir. 10. honvéd gyalogezred hattyúdala. Olasz front, 1918
Oláh Sándor: „Franczia harcztér” (A homoródalmási Pap János visszaemlékezése 1918. novemberi leszerelésről
Mihály János: Kolozsvár 1918 utolsó negyedében (Részlet Ajtay János hadnagy első világháborús naplójából)
Garda Dezső: Magyar forradalmi megmozdulások és a román katonai-politikai hatalomátvételhez vezető események 100 évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson
Gazda József: 1918: vég és kezdet

A lapszámot I.világháborús fotók illusztrálják.

Subscribe to this RSS feed