Délszláv költők szerelmes versei
Parun, Vesna:
Te akinek keze az enyémnél hamvasabb
Te akinek keze az enyémnél hamvasabb
és bölcsességed a gondtalan derű.
Te aki homlokán a kínzó magányt
nálam hamarabb felismered
és a tétovázás lassú árnyait
úgy tünteted el arcáról,
ahogyan a tavaszi szellő
a dombok felett úszó felhőket.