HAIKUK

Mandulavirág,
Szűzi fehér, jelenti:
Megjött a tavasz.

Szürke a reggel,
Hirtelen rigó füttye
Hasít a csendbe.

Hiába jöttek
Ilyen korán keresni
Ezt-azt a fecskék.

Az alábbiakban indiai költők verseiből állítottunk össze egy válogatást. A név után zárójelben a nép, melyhez az illető szerző tartozik, illetve a nyelv, amelyen alkot.

K. SIVA REDDY (telugu)

SZERELMES DAL KÉT NEMZEDÉK KÖZÖTT

Én
Mérem közöttük a távolságot,
Talán az időt is mérem.
Valóban van mérhető tér
Van mérhető tér, van lemérhetetlen tér
Van mérhetetlenség
Ő ott áll
Körökben, terekben
Végtelen mozgásban lévő körökben terekben
Honnan jöjjek, hol álljak és mérjek?
A folyóparton álljak, a hullám-hegyen,
Egy színpadról megelőzve egy amőbát?

NEM IDŐRE

E világra születtem
Egy törött fűz világába
És szomorkodom

E világra születtem
A Bábel Tornya világába
És gügyögök

E világra szűlettem
Az üvegházak világába
És összementem

E világra születtem
A szegényég és bóség világába
Felkészületlenül

TÁNCOM A WDA FOLYÓ HÍDJÁN
(Mój tuńc na mòstkù)

AZ én első versem a létezésem miatti
meglepetésem volt.
Emlékszem az örömteli rímes kiáltásomra
a Wda folyó hídján
amikor szláv testvéreim
a folyóm nevét ismételgették
amint csöpp tenyerükből
annak vizét szürcsölték,
mintha agyagkancsókban bugyogna a víz
ami visszatükrözte az arcukat.
Azóta a versem nem a megszokott rímek
benne a Wda víze folyik
és köröttem mintegy táncra perdült a világ.
Akkor kis certlire vetettem formátlan betűimet
miközben a táncom a kozmoszba dermedt.

XXX

a dagály elhozza nekem a tengert
nap-gyémántokkal csillog
lábam alá homokot hint
vidáman göndörödik
az apály magamra hagy
a sebesült homokon
a kéknél is kékebb ég alatt
A Hold láthatatlan
távoli de érezhetően remeg
talányos
mint maga a sors
végtelen út vezet
a Sötétség
mély feneketlenségébe

Ezúttal India költészetét igyekszünk bemutatni. India a világ második legnagyobb állama, nagyjából másfél milliárd a lakossága, akik több mint 1600 nyelven beszélnek. Az indiai nyelveken kívül jelentős az angol nyelvű irodalma is.

A TÉKOZLÓ APA

Asszony,
A vágyam most ízetlen,
A testem gyűlöli a látványodat,
A makacsság veleszületett rákját hordod magadban
És már túlzottan is megszoktad hogy engedelmeskedj nekem.

Én egy olyasvalakit akarok, aki kérdezés nélkül teszi mit kívánok
Oly valakit, aki magába szívja a bűzt, amikor kibocsátom magamból a gázt
És ha finoman szellentek egyet, kiköpi.
Te nem vagy az!

I. Nepáli nyelven írt versek

A FOLYÓ (नदी)

A Himalájában rajzolja meg egy folyó
a civilizáció tervrajzát
áramlata bulldózereivel
kígyóformájú kacskaringós árkot ás
és a hegyi barlangokon keresztül
kijut a nyílt sík tágas térségeire
létrehozva a civilizációt
belefestve az életet
a folyó
az addig alacsonyan fekvő mély tengerbe ömlik
és visszatér a Himalájához hogy magával vigye a magasságok képét

SZÁRNYAS ISTENNŐ
(Skrzydlata bogini)

A horizont fölött szállok,
az ég, a föld s a tenger határán.

Nem félek.
Nem vagyok madár, nem töröm össze a szárnyam.
Nem hagy el az erőm, átszelem a térségeket.

Karddal vágom ketté a gordiuszi csomókat,
a hétköznapi dolgoktól megszabadulok.

Átlátszó vagyok, el nem kapnak soha.
A nevem Niké.

AZ IDŐ MÉRÉSE 

Mikor – akkor,
mindenki 
megmérte magának
az időt:
egy másodperccel
sem többet,
egy másodperccel
sem kevesebbet,
pontosan
annyit
amennyit az élet
órája 
mutatott.