Próza

Petrozsényi Nagy Pál elbeszélése

DÉLIBÁB

Kedves Barátom!

Örömmel hallom, hogy újabban cirkusztörténeteket forgatsz, helyesebben forgatnál megfelelő sztori birtokában. Őszintén szólva meglepett, hogy rám gondoltál, hiszen én sohasem dolgoztam cirkuszban, de még hasonló helyeken sem. Mi tagadás, szerettem volna, sőt, hosszú ideig lestem, kerülgettem is az arénát. Sajna hiába, noha tizenhárom évig tornásztam, és olyan számokat dolgoztam ki, amiket profi artisták is meg-megtapsoltak. Utána slussz, nincs tovább, ugyanaz maradtam, aki ma is vagyok: szürke kis egér az egerek között. Ezért nem értem, mit akarsz egy olyan sztorival, amely elejétől végig merő bevezetés, utazás a cirkuszba, vagy inkább a cirkusz körül. (Lásd Jules Verne Utazás a Holdba, illetőleg Hold körül című regényeit!) Ám legyen, dióhéjban elmesélem cirkusszal kapcsolatos élményeimet, hátha fel tudsz belőlük használni készülő dokumentumfilmedhez (?) valamit.
Baráti szeretettel, Pali

Bérolvasó

Nagy Koppány Zsoltnak

Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm a könyveket, a börtönkönyvtár nevében is. Mihelyt egészségem engedi, írni fogok róluk. Addig is mellékelek egy régebbi kritikát. Mostanság magas vérnyomás, szorongás, depresszió, úgy egészében véve totális kilátástalanság gyötör. Winston Churchill fekete kutyája… Valójában jó ismerősök vagyunk, ezért különösebb figyelmet nem fordítok rá, inkább az bosszant, hogy a munkában akadályoz. A gyógyszeres kezelés sokat segít, sajnos ennek ára is van, olykor zavarosak a gondolataim.
Bocsássanak meg a modoros fogalmazásért, most kliséknél többre nem futja. Biztosítom Önöket, hogy megállapodásunknak eleget teszek. Továbbra is várom a könyvadományokat, fogolytársaim nagy örömmel forgatják.
Maradok tisztelettel, Bookporn

Balázs K. Attila prózája

TANÍTÁSOK

Isten tudja, milyen évszak volt, vagy egyáltalán melyik évben is történt, amikor felkerestem újra azt az elhagyott, lassan magára roskadó házat, amelyben korai gyermekkorom meghatározó éveit töltöttem, bár egy dolog bizonyos: apám már nem élt akkor. Azért emlékszem erre a részletre ennyire határozottan, mert akkor már nem rettegtem attól, hogy egyszer véletlenül úgy nyitom rá ott az ajtót, hogy részeg lesz, és majd barátkozni, beszélgetni akar, nekem szegezve mindenféle kényelmetlen kérdéseket. Persze azt sem tartottam kizártnak, hogy egyszer holtan találom abban a kísértetházban, ahová csak ő járt vissza olykor, és meglehetősen ritkán néhány kacatért én, de anyám soha oda vissza nem tette volna a lábát, mert feltételezhetően iszonyodott mindentől, ami válásuk után apámmal kapcsolatos, vagy ami esetleg Öcsire emlékeztette volna, aki szegény ez előtt a ház előtt múlott el. Öcsire persze mindig én is gondolok, mielőtt belépnék a kapun, annak a napnak a felfoghatatlan, feldolgozhatatlan döbbenetére, traumájára, a szomorúságra és szorongásra, amit okozott, de erről esetleg majd máskor, talán majd később.

Naplótöredékek -

az Igaz Szóról, életemből

Az Igaz Szó a romániai magyar írók egyetlen szépirodalmi folyóirata volt 1953-tól 1989-ig. Aztán nevet váltva lett belőle Látó. Szűk kétévnyi márkodi tanárkodás után, a Varró Ilona és Székely János közbenjárásával 1968 júliusában kerültem a szerkesztőségbe korrektornak, az akkor frissen megüresedett állásba. Nagy Pál olvasószerkesztő vett fel, aki akkor a főszerkesztő, Hajdu Győző bizalmasa volt, s rá volt bízva ez a feladat. A szerkesztőségben Gálfalvi Zsolt volt a főszerkesztő-helyettes, Papp Ferenc a prózarovatot, Székely János a versrovatot vezette, Jánosházy György művészetekkel, kritikával foglalkozott. Szilágyi Karcsi pedig szerkesztőségi titkárként lapterjesztést és egyéb ügyes-bajos szerkesztőségi dolgokat intézett. Sátán Margit volt a tördelőszerkesztő, Kiss Jenő meg a kolozsvári munkatársunk.

A felvágós nyuszika

Nyuszika egy fabulákat tartalmazó könyvet olvasott, mivel a tanítómesék voltak a kedvencei. Hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van az Erdő másik végében. Dühösen lecsapta a könyvet és útnak eredt.

Tóth Ágnes: Kocsmamesék

A Hülye Popec

Van egy kiskocsma a Körös-parti városkában, ami kuriózumnak számít. Hogy miért? Mert itt kérem mindenki olvas. A sör, vagy a rövid ital mellé egy könyvet is rendel a vendég. Ha nincs elég könyv, akkor egy-egy fejezet elolvasása után kézről kézre adják a kötetet, s ha marad még el nem olvasott történet, a következő napokon elolvassák azokat is végig. Mostanában nincs randalírozás, verekedés, káromkodás, teljes lerészegedés, trágárság és törés-zúzás, mint egykor, pedig a törzsvendégek zöme ugyanaz a személy.

Lőrincz György novellája

Te vagy a legszebb…

– Ma arra ébredtem, meghaltam.
– Ezzel ne játssz. Álmodtál?
– Nem. Erre ébredtem.
– Tudod, mit beszélsz? Hisz Te is tudod, nem ébredhettél a halálodra. Ha felébredtél, hát ébren vagy. Érvelni próbált, de a felesége szavaitól megborzongott. Didergős, jeges félelem rebbent át a szívétől az agysejtjeiig. Majd marokra fogta a mellkasát.
– Okos vagy, mint mindig – suttogta alig hallhatóan a felesége.
– Így születtem – próbált kedélyeskedni ő is.