Cseke Gábor: Firkák

Az esernyő

Ablakban állva bámulom a hajnali esőt. Lábamnál sóváran dorombol szakadt esernyőm, amit rendszerint itthon felejtek.

Hegedűszóló

Szívesen hegedülnék, még egyszer, egy zenekarban. De félő, végül csak rám sózzák a hegedűszólót…

Indiánok játszadoznak

A parton sápadt gyep szőnyegén két kopott sastoll: valahol, mélyen a fű alatt, indiánok lelkei játszadoznak.

Kalapos hűség

Életem 72 évében egyetlen kalapot vettem, még fiatalon, s az sem érte meg a 24 órát – kirepült a robogó vonatból. Hű maradtam emlékéhez.

Jégverés

Istencsapásnak tartják, pedig csak a természetnek egy ostoba botlása, ami után illene azt mondania, hogy “pardon,
bocsánat…” De a természet hallgat, s a vihar utáni napfénnyel próbál kedveskedni.

Eladó sziget

Csónakkal kerülgetjük a köves partot, rajta százados kiserdő sötétlik. A mélyén buja növényzettel benőtt, félbe maradt villa legalsó szintje vereslik. Az erdő szélén, a földbe tűzött ELADÓ SZIGET felirat alatt elmosódott telefonszám. Három csúf varjú billeg a táblán.

Esti kocsmaláz

Dagályhullámok az esti tavon. A viz egyre távolabbra csap ki a köves-homokos napozón. Tülekedő darazsak gyülekeznek oda a közeli erdőből, s pofátlanul vedelnek, mint törzsvendégek a kocsmában.

Trombita

Fújni könnyű - játszani nehéz rajta. Úttörő koromban szerencsém volt, hogy a vörös nyakkendő mellett a dobot akasztották a nyakamba.

Lesifotós

A polgármester nem szereti, ha akkor fotózzák, amikor neki nincs kedve hozzá. Aki ilyenkor fényképezi, az egy nyomorult lesifotós. Vagy titkosrendőr. Egy vacak spion. Ha meg tetszelgése közben kattannak az objektívek és a vakuk - az a sóvárogva doromboló média.

Kaptafa

Azt hittem, egy jó gondolat mindig újabbakat szül: még jobbakat, még ütősebbeket. De csalódtam: a legjobb gondolataim csak kaptafának voltak jók, amelyeken majdani közhelyeim készültek.

Törpék

Törpe bácsi és Törpe néni örökké kézen fogva járnak az utcán. Mióta egymásra találtak, szünet nélkül mosolyognak. Emiatt mindig öröm velük találkozni. Ráadásul még fel is néznek az emberre...

Tartós homokvár

A találmányi hivatalba beállító férfi, aki építészmérnökként mutatkozott be, azt állította magáról, hogy sikeresen megépítette a tartós homokvárat. "Ne már! - fintorogtak az irodában ülők - hisz az lehetetlen!" "Ugyan, pofonegyszerű!" "No de mégis, hogyan köti meg a homokot?" "Hát cementtel!" Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!

Jó hír

Ma nem volt se árvíz, se villámcsapás, se földrengés, se tömegbaleset, se vasúti szerencsétlenség. A konyhában kissé összekaptunk, hogy ki eresztette meg a gázt anélkül, hogy meggyújtotta volna, de végül a béke kedvéért magamra vállaltam. (Bár könnyen meglehet – tényleg én voltam…)

Kis és nagy

Kis József Attila, szülészeti és nőgyógyászati szakrendelő - olvasom a szél pofozta cégtáblán, és azon tűnődöm, hogy egy ilyen firmához akár a nagy József Attila is szíves örömest betársult - volna...

Négy fej

A mai napon meggyalultam négy fej káposztát. Télire. Majd alaposan besóztam az egészet. Ugye, milyen hasznos, dicsérendő cselekedet? Aztán eszembe jutott, hogy ha a természetrajzi múzeumban dolgoznék, s most azzal állnék elő, hogy márpedig én a mai napon négy koponyát preparáltam, ez hogy tetszene?

Nászajándék

Leendő após annyira kedvelte leendő vejét, hogy nászajándékul egyenesen a család frissen faragott márvány síremlékére felíratta az ő nevét is, születési évével együtt. Nagyot nyelt, mikor egy esztendő múlva az ajándék hirtelen érvényét vesztette: a fiatalok beadták a válókeresetet... Így lett a vő, legalábbis a sírkő tanúsága szerint, halhatatlan.

Óda a közelítő télhez

Kapargatják már szélvédőikről a reggeli
jeget istenelő szomszédok szaporán...