Farkas Szabolcs prózái

Pali Báttya mondája

Bémutatkozás

Születtem én  1942 januárius havában 16-án Székely Iosif Pál néven, de ma már mindenki csak Palibának hí. S születtem, met tudom, még édesanyám es mondta, s aztán  bennem es tudatosult. A gyermekkorom es jó vót, szülőfalumban Csomafalván, minden hülyeséget elkövettem, amit egy ilyen magamfajta székelyember el tud követni.

Törtem bé ablakot, tyúkokot es hajkurásztam, s még almát lopni es vótam a bigficekkel. Az iskolát es szerettem, kerülni s kikerülni még jobban. Pedig erőssen jó tanárim vótak nekem, met ha nem es minden nap, de minden kettőn, egy-egy nagy füles pofot mindig lekevertek , hogy okuljak.  S okultam es belőlük, met megtanultam, hogy iskolába, a pofétt nem érdemes járni.  Aztán később, mikor már munkát kellett keresni, hát akkor történt velem meg minden passzentos, ami meg tud történni.Nyáron feszt jártam az erdőt gombáétt, s a finom kokojzáétt, hogy jőjjön ki valahogy a sörre való, de vót mikor annál többre es kijött. S sokszor muszáj es vót, hogy ki jöjjön , met addig min duhajkodtunk bent a faluba, hogy egy-két ablaknak az árát mindig ott kellett hagyni.  Node, aztán sok helyen dolgoztam, sok patronynál, s leginkább fával kellett foglalatoskodni mindenhol. így tanultam ki az asztalos mesterség csínnyát-bínnyát,s abból már meg lehetett élni valahogy érted-e.De várjál, met még feleségem es van, azt es kerítettem magamnak innét, a faluból. Rózsika, jóasszony, csak egy kicsit kiábálós, parancsolós, de el lehet neki ezt nézni. Sokszor mind mondogatta nekem, hogy jobb lett vóna, ha magához az ördöghöz menyen feleségül, de hát ezt nekem hiába es mondja, met én tudom, hogy rokonok sehogy se házasodhatnak, viszont ezt én neki el nem mondtam, hadd próbálja ki majd, ha akarja. Most, egyelőre Rózsi az én asszonyom, s az es marad, amíg az ebédet jól megfőzi. Na, s osztán elküdtek nyugdíjba. Az ember dogozhat bagóléétt egész életibe, úgyse fizetik meg rendesen a nyugdíjat se.  S mióta nyugdíjba mentem annyi változás azétt történt, hogy Rózsi egyfojtába csak a fejemet rágja, sennek az lett az eredménye, hogy el kellett mennyek valahova mindég, majdnem minden nap.Ez a valahova a sarki kocsma lett, de nemcsak oda járkálok én lenyugodni, hanem a bigficekhez es, elbeszélgetünk a nagy dógokról, a világ bajairól, s egy üveg ser vagy pálinka mellett mindég meg tudjuk oldani a világ gondjait. Jó ez a nyugdíjas élet, csak Rózsi ne bőgne annyit.

Nagyapámmal es történtek dógok

Akárhányszor es jusson eszembe nagyapám, a jó öreg, egy valami bíztos:rossz dógot róla mondani nem tudok. Annyiszor megvicceltük, s méges bírta jaz öreg idegrendszerrel, ember, de le merem fogadni, hogyha azt én később vissza kell kapjam, a bíztos, hogy megfutok, érted-e. Még ma es tisztán emlékszek, valamelyikszer, egyik nyáron ejszen, met jó idő vót, s meleg es, hogy gondoltuk bátyámmal, kimenyünk  az udvarra, egyet rugni a bőrt. 
Node, elég a` hezza érted-e, hogy egyszer csak az öreg es megjelent kint az ajtóba, addig min csattogtattunk, s én gondóltam megviccelem őt, há mét es ne. Egy jó nagyot rúgtam a bőrbe érted-e, s hogy, hogy nem, a tornác ablakát telibe találta, s szacskába törött az ablak. Na, vót ott olyan ijeccség, s akkora ühőtözés, hogy még az a vajegy ablak, ami épen maradt, azok es megrezzentek, ugy üvőtözött az öreg mérgibe.      Sosztán egy másik alkalommal elmentünk vót halászni az öreggel, de a baj az vót, hogy münköt egyátalán se érdekeltek a halak, inkább fürödtük egyet érted-e. El es zavartuk az összest.  Az öreg majdnem az eget es leszedte mérgibe. De valahogy osztán a fürdést es meguntuk, s hogy az öreg es fellobbant, jettit vettük a dolognak, s szépen haza mentünk.  Már setétedett ember, de az öreg még sehol se vót. Muszály vót utána mennyünk, ejszen valami baja lett nekije, vagy mi a fene. Menyünk közel ember, s hát egyszerre mind a két boton kapás vót, de olyan érted-e, hogy az öreget vitte belé a vízbe. Mennyit szencségelt ott ember, hogy segíccsünk neki, de én, úgy kellett röhögjek, hogy ha akartam vón’ se tudtam vóna segíteni neki. 
Azétt történtek ilyenek na, s mikor elkűdött szivarétt a bótba, ide adta szép komótoson a pénzt, s mű elkőtöttük puisorra érted-e. Haza értünk, az öreg otthon má kérdezte es, hát hol a szivar gyerekek, há mondom, a bótba öreg, a bótba. Lett ott osztán ühőtözés s hajkorászás olyan, hogy a falu es belé zengett. S hát amikor elkűdött a pincébe a bátyámmal, hogy hozzunk bort nekije. Akkor es a kulacsokot megtöltöttük érted-e, de addig s addig, hogy hazafelé magunkba es bévittük azt a finom bort ember, s egyszer csak azt vettük észre, hogy az üres kulaccsal ott min ülünk a sáncba, s mellettünk a misések tappognak hazafelé. 
Eccer, történtek dógok nagyapámmal es, ember...

Eccer jól megjártam ember

Én akinek tudtam segítettem. Nem vótam hitvány senkivel se, de hakárki-hakármit mondjon es, a fennvalója tanú rea, hogy eppe csak hogy meg nem üttek. A dolog úgy indult érted-e, hogy vittem le ja kenyeret a faluba, bé a bótokba szerte osztani, s hogy dubás kocsival vótam, Gyergyóból kifelé valami fekete ruhás emberek békéreckedtek hátul, met késésben vótak a temetésrő. Há, mondom, bújjatok bé, Szárhegyig elviszlek. Na jó, de nekem még Szárhegyen es vannak jó barátok, s meg-meg állok, s eldiskurálgatok velük, met mondanak értelmes dógokot, s én es nekik. 
Node, ja komám-barátom egyből azzal fogadott, hogy hát nezzem szeg meg, nincs mit adjon a disznyóknak, met az eleség elfogyott, s pénzük sincs, s így a baj hatalmason bé van ütve. Én akkor azt hittem, hogy esmen a bolondját járassa velem ember, met a mútkor es azt hazutta, hogy a kalákások, akiket elhívott pityókát ásni, tíz lejeket fizettek neki, olyan kicsi vót a pityókája. Na, mondom magamba, állj meg, met megviccellek én neféj. Adj nekik bükkfamosztot, mondom, met barna es, s nagyjából az íze es olyan mint a korpának, s a disznyó az disznyó, s megeszi, s többet gondod nem lesz rejuk. S azzal még vagy két szót váltottunk, elszíttam egy szál kárpácit, s azzal mentem es tovább a dógomra. 
Igen ám, de alig telt el vaj’ öt nap érted-e, s mán híre es ment a faluba, hogy ingemet úgy keresnek a szárhegyiek, mint a dunnyezó, s az utam ki van adva onnót, met addig mind attam a tanácsot, hogy a koma meg es fogadta, s vagy két napig bükkfamoszttal etette ja nyócvan kilós disznyókot, s harmadnapra az össze megpuffadt, s megdöglött érted-e.Vót ijeccség ember, met a pletykák vasvillákot emlegettek, hogy azokkal jőnek, s még azt a gyásznépet es elhíjják, amelyikeket én felvettem, hogy segítek nekik, de ott hagytam a dubába hánykolódni, s este kilenckor tettem le őköt, vissza Gyergyóba.
Eccer jól megjártam ember.