A felvágós nyuszika

Nyuszika egy fabulákat tartalmazó könyvet olvasott, mivel a tanítómesék voltak a kedvencei. Hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van az Erdő másik végében. Dühösen lecsapta a könyvet és útnak eredt.

Nyuszika ment az Erdőn keresztül, mikor szembejött vele a Róka.
‒ Mi a hézag, Róka koma? – vetette oda nyeglén Nyuszika ‒, a kisebbik öcsém is erősebb, mint a te nagyobbik bátyád.
Róka ettől úgy megrémült, hogy inaszakadtából elrohant, tán ma is fut még valahol.
Nyuszika ment tovább, mikor kicsivel odébb szembejött vele a Farkas.
– Mi a hézag, Farkas koma? ‒ vetette oda nyeglén Nyuszika ‒, a kisebbik öcsém is  erősebb, mint a te nagyobbik bátyád.
Farkas ettől úgy megrémült, hogy inaszakadtából elrohant, tán ma is fut még valahol.
Nyuszika úgy elhitte magát, hogy már nem is figyelt az ösvényre, ködös tekintettel vizionálta a jövőt, amelyben ő lesz az Erdő Ura. Így történhetett, hogy kissé letért az
ösvényről, s váratlanul nekiütközött egy hatalmas, szőrös valaminek. Akkora volt, hogy hátra kellett lépjen egyet, ha látni akarta, mi az.
Hát a Medve hátsója volt, abba futott bele. Medve épp a nagydolgát végezte az ösvény mellett, de elfelejtett vécépapírt hozni. Így mikor érezte, hogy hozzáér valami, hátranyúlt, elkapta, s tette vele, amit a vécépapírral tenni szokás. Csak mikor befejezte a műveletet, vette észre, hogy Nyuszikát használta erre a célra. Letette az ösvényre az erősen bűzlő és csatakos Nyuszikát, s hogy jóvá tegye modortalan viselkedését, nyájasan köszöntötte:
‒ Virágillatos jónapot, Nyuszika! Hogy vagy te, s mit csinálnak azok a cukorfalat kis öcsikéid?!
Nyuszika hallgatott, duzzogott, s már nem szerette a fabulákat.