Kapitány és narancshal

(meseregény – részlet)

1. Volt egyszer egy tengerészkapitány. Ez a tengerészkapitány olyan volt, mint a tengerészek, csak még olyan is volt, hogy parancsolgatott.

Járta a hajóval a tengereket, óceánokat, és mondta közben a tengerészeinek:

– Húzzátok föl a vitorlákat! Engedjétek le a vitorlákat! Tekerjétek jobbra a kormányt! Tekerjétek balra! Hűtsétek meg a kakaómat! Varrjátok meg a lyukas zoknimat!

Aztán egy szép napon megunta a tengerek, óceánok ingását, megunta, hogy mindig lesni kell, mikor érnek már szárazföldet. Fogott egy nagy halászhálót, belepakolta a pizsamáját, fogkeféjét, vasárnapi ruháját és a befőttesüvegét, amiben egy kicsi narancssárga halat tartott.

Bogra kötötte a halászháló négy sarkát, aztán a háló-batyut a hátára vette, és parancsolt:

– Vigyétek a hajót egy város széléig, ott kiszállok!

A tengerészek engedelmeskedtek, elhajóztak egy város partjáig, aztán elővették pöttyös zsebkendőiket, integettek a leszálló tengerészkapitánynak, és sírdogáltak.

A tengerészkapitány is nagyon szeretett volna integetni, de nem volt pöttyös zsebkendője, és amúgy is tartania kellett a nagy háló-batyut, így hát sírt egy keveset ő is, majd nyakába vette a várost.

Járta a város utcáit napokon keresztül, vasárnap a vasárnapi ruhájában járta, hétköznap a hétköznapiban.

Egy szép napon elfáradt, leült hát a park padjára, maga mellé ültette a befőttesüvegben fickándozó halat:

– Tudod-e, te fickándozó kicsi hal, a sok utca után ismét vizet szeretnék látni!

A kicsi narancssárga hal a befőttesüvegben tátogott néhányat, azt is mondhatta, igen, azt is, hogy nem, bármit mondhatott. Maga a tengerészkapitány sem tudta kitalálni a hal válaszát, pedig igencsak értett a vízi állatok nyelvén, felvonta hát a vállát, vette a csomagját, és elindult a város belseje felé. Ott egy nagy híd nyújtózott, alatta folyó szelte ketté a várost.

– Ez az! Ez jó! Ideköltözöm, ide, a híd kellős közepére, innen látom a vizet! – gondolta a kapitány, és már rakosgatta is ki a híd karfájára a fogkeféjét meg a befőttesüveget a narancssárga hallal. Kihúzta cipőjéből a fűzőt, kikötötte a hídra, majd fölcsíptette rá a pizsamáját és a vasárnapi ruháját, s közben mosolygott, tetszett neki új otthona.

Lásd még: www.napsugar.ro