Muszka Sándor prózája

Keresztnek igaza lehet

(Keszthely)

Reggel felkeltem, s eppen valamit faltam, s mondom, a csomagokot kiviszem a kocsihoz, s a kerekekbe es egy csepp levegőt még eresztek, met kell indújak magyarba. S aztán a csomagokat a földre letettem, a gumikat jól felpumpáltam, s mondom, hátranézek az estálóba es,  lám, valami baj van-e. Hát ahogy így az udvaron jövök megyek, látom, nyílik a kapu, s az öreg Kereszt ereszkedik bé nagy öltönyösön s a karjára a fészi fel van akasztva. Há mondom, egészséget Kereszt, merre jár, no. Hát aszongya, én eppen a templomba indulék, de láttam, hogy mán a reggel óta itt mind futsz fel s le, s mondom, általjövök,  hadd lám, kitől félsz olyan erősen, hogy ennyire sebességbe tettek, s látod e még a fészit es elragadtam mondom lássamszag miféle ember lehet.

Há mondom, drága szomszéd, nem félek én senkitől, de kell induljak magyarba s azt se tudom, hova álljak.
S aztán hova mész?
Há Keszthelyre.
Ott mi van?
Há úgy képzelje el Kereszt, hogy ottan a földből meleg víz folyik.
Az öreg egy cseppet gondolkozott aztán aszongya, hát jó gyomrú emberek lakhatnak ott hallod e.
Métt mondja Kereszt, kérdém. Hát azétt aszongya met elképzelem, hogy én az elébb ettem s utána egy jó csipor hideg vizet a kútról béittam s hogy az nekem irtó jólesett, de ha én meleg vizet ittam volna ejszen még amit a tegnap este ettem vót azt es kihányom. Há mondom az nem úgy van, met a kútban ott es hideg víz van de vannak ilyen tavaik érti e mint nálunk a papok feredője csak abban meleg víz van s mennek oda az emberek mindenünnen s ott ferednek nállik.  Na erre az öreg Kereszt egyet köpött s aszongya. Na fiam, ott jó sok szegény ember össze lehet gyűlve hallod e. Há mondom az nem úgy van Kereszt met aki egy ilyen helyré el tud menni az nem szegény sőt még az es lehet, hogy gazdag. Erre az öreg ejszen megmérgelődhetett met aszongya. Hallod e Sanyika, mondszag el nekem, hogy amelyik ember annyi fát nem tud szerelni magának, hogy vasárnap egy kád vízben megfürödjék az neked hol a ráksúlyba gazdag ezt mond meg nekem. Láttam az öreg feltúrázta magát s megsérteni nem akartam, mondom Kereszt magának hanemegyebb igaza van s ejszen sok sárba esett ember lehet ott es.
S aztán fiam te mit csinálsz ott, met ejszen nem feredni mensz.
Há mondom neki szomszéd én megyek oda s verseket olvasok fel.
S aztán miféle verseket fiam, kérdé az öreg.
Hát tudja amiket én írok.
S aztán hol te, kérdé.
Há mondom az utcán s még valamilyen téren es ha minden igaz.
Na de ezt ahogy kimondtam az öreg a fészit a karjáról leakasztotta s aszongya. Ezt a fészit magának odaadom itthon ne haggyja s ha valaki maga elé áll a szeme közit célozza az oktalannak  met hanem magát ott erősen megverik. Há mondom Kereszt én oda nem verekedni megyek én csak felolvasom a verseimet. Na de az öreggel beszélni nem lehetett, aszongya vigye el nyugudtan ha az éle kicsorbúl se baj csak valahol el ne hagyja s aztán megköszörüljük. Na s aztán ahogy így ezt elbeszéltük mán akarám a táskákot a kocsiba bérakni oda jött a szomszéd s a kezit a csomagra reatette s a másik kezét a vállamra s aszongya. Figyelj ide szomszéd, tudom hogy szűk a pénz mindenfelé de ejszen ne menj te semerre  az egyik disznót holnap úgy es le akartam vágni  átaljösz s Ági nénéd felpakol úgy, hogy egy darabig gondod nem lesz s ne menjél te sehova met nem vagy te má legényember s az ilyennek jó vége nincsen. S aztán az őszőn mikor szedjük a pityókát te es megsegítesz, met műnk itt kell megéljünk szomszédokul  s nem másutt. Há mondom erősen köszönöm Kereszt s ejszen nem es mennék de lássa e van nekem ott egy barátom egy ügyes magyar ember s én annak megígértem s most az engemet úgy vár, hogy még telefonon es felhívott. Na hát ha így van aszongya az öreg feltétlenül menjél met az embernek becsületje csak egy van de ha onnéttó hazajöhettél serüljél bé hezzám met kíváncsi vagyok milyen világ van ott. Aztán ahogy ezeket elbeszéltük nagykésőre elindultam mint a volt Borzsovai munkatársam, amelyik minden reggel elkésett s mikor a főnök béhívatta, hogy métt késett azt mondta kicsigyereke van s este elaltatni nem tudja s reggel négyig nézik a baby tévén, hogy szökdösnek a récetojások.

**

Na aztán valahogy magyarból hazaértem, s mondom az asszonynak megyek egyet Keresztékhez az öreggel vaj két szót szoljak. Áttalmegyek hát az öreg eppen valami rossz bakkancsokot varrt s Áginé ejszen hátúl a kertbe vót met a házba bent nem. Na ahogy Kereszt meglátott erősen megörvendet ej aszongya jó hogy jötté met látod e itt mind kárinkodok met a vénasszony a szemüvegit úgy elrakta sehol nem kapjuk s most ezt a cérnát a tűbe béfűzni az istennek nem tudom. Na aztán én a cérnát béfűztem s egy üveg bort az asztalra letettem mondom Kereszt ezt magának hoztam, hogy igyuk meg. Leültünk egy- egy jó szivarra reagyújtottunk s én kezdtem. Hát az úgy volt szomszéd mondom, hogy én itt a kocsiba béültem s aztán csak mind mentem s mentem. Vásárhelyre még nem értem el  hát egyszer látom hogy valaki az út szélin mind integet. Nézem s hát egy olyan forma féle mind egy fehérnép csak a fejin egy hajpánt s abból felfelé egy derót kiállott s a szeme körűl cipőboksszal bé van kenve s az orrában egy karika érti e s a fülibe s az arcába egy csomó nyitszeg.  S te ejszen megáltál? kérdé a szomszéd. Meg én kereszt mondom met olvastam a Nádi Suttogóban, hogy ezek az amerikaiak felmentek vót a Marsra s gondoltam magamban ezt hanemegyebb onnan hozhatták s mondom magamban ha ez oda visszamegyen ne mondja aztán, hogy itt olyan hitvány népek laknak, hogy a szegény embert meg sem ismerik. Na én megálltam s mondom kezit csókolom én igaz, hogy  csak Keszthelyre megyek de ha gondolja elviszem. Na a fehérnépecske mellém béült s mentünk. Aztán mikor az idő oda tött mondom a fehérnépnek s aztán mondja magiknál az idén szárasság  vót e met nálunk erősen az vót. Na de a menyecske vagy mi vót nem szólott semmit csak rágott valamit nagy csúful s mozgatta a fejit elé s hátra mind a ló amelyik húzni nem akar. Na aztán, hogy nem szólott  én többet nem es kérdeztem s aztán ahogy Vásárhelyre megérkeztünk aszongya áljak meg met ő ki akar szállni. Én oda egy helyré férehúztam s az kiszállt s még azt se mondta heremagos kifli s mán el es vót haladva s én es mentem Kolozsvárra. Aztán mán Kolozsváron engem vártak a barátok s a kollégának az autójába áttalültem s aztán csak mentünk s mind mentünk, hogy a végén mán mondom a barátomnak te Zoltán mán egyszer a Mária megfizeti álljál meg, met ilyen messze mán ejsze nem es laknak emberek. Na de aztán az fenvaló megsegített s mi valahogy oda Keszthelyre megérkeztünk. Bémentünk a városba s há már várt ott minket egy ügyes városi fehérnépecske, hogy aszongya magik tudták e hogy Petőfinek a szereteje itt született Keszthelyen. Jaj mondom kezit csókolom ennek erősen örvendünk de egy olyan hely ahol egy sert s egy decit meg lehet inni olyan hely itt magiknál van e. Na s aztán bévitt minket egy nagy vendéglőbe műnk leültünk s az italt kikértük s mondom a barátoknak gyertek egy szivarot szíjunk el, hogy otthon ne búsuljanak de erre mán szólott es a pincér, hogy aszongya itt cigizni nem szabad. Há mondom nekie műnk cigizni nem es akaránk csak egy egy jó szivarat színánk el met addíg jövén ma, hogy ejszen hanemegyeb még az eszünk es elmegyen. Na de ere azt mondja nekem az a pincér, hogy mán meg ne haragudjanak de szivarozni nállik ott egész magyarországon csak a tornácon lehet met meg van tiltva. Há mondom hanemegyebb itt magiknál az elnök mondom valami fehérnép lehet, hogy ijenekkel foglalkozik. Na de erre a pincér nem szólott semmit s elment. Mondom a barátoknak gyertek akkor menjünk ki de minden esetre jó hitvány népek laknak itt mondom, hogy az idegennel így bánjanak met nekem még a pofámról a bőr es lesülne. Na de erre Kereszt es megszólalt, hogy aszongya hallja e Sanyika ejszen magik ott valamit félreérthettek met mán olyant én es halottam, hogy a kicsi gyermekeknek s a fehérnépeknek meg lehet tiltani de olyan embernek aki a kenyerit maga keresi, hogy a ráksúlyba lehessen.  Há mondom szomszéd azt én nem tudom s kedvem se volt megkérdezni, hogy akkor azok hamán a vendéglőben nem, akkor szivarozni a templomba járnak e met arra gondoltam, hogy ahol a vendéggel így bánnak ott jóravaló magyar embernek nincs mit keressen. Na s mán mán ott valénk, hogy amelyik úton jöttünk ejszen vissza es megyünk de aszt mondja az az ügyes fehérnép amelyik műnket fogadott. Magik semmit ne búsuljanak met elviszem én magikat egy fáin helyre. S úgy es lett. S aztán ott vót valami finom pálinkájik s serik vaj tíz féle es s münk olyant mulattunk ahogy az elé van írva. Másnap felkeltünk s mondom ott a barátoknak gyertek a városba nézzünk szét lám miféle népek laknak. Kimentünk a főtérre ott mind figyelőztünk mind Vak Pista Brassóban s há egyszer látom egy öregecske ember ül egy padon egy gyermekecskével s a keziben egy kifli s aztot töri össze s dobja le a földre s a galambok eszik s a gyermekecske fut bé közibük s mind kiabál hogy fógel fógel. Há gondoltam magamba ez a vénember es szegény ejszen megbolondúlt, hogy a gyermek elől a kiflit elvette s hanyigálya szét mind a kutya a kölyökeit. Mondom es ott annak az ügyes fehérnépnek amelyik műnket fogadott, hogy né szegény ember vénségére, hogy járt de az aszongya az nem az a madarakat eteti. Há mondom nekie az lehet de hogy szegény megzavarodott az bíztos met ha az szép esze meglenne tartana vaj két tyúkot s mindjárt lenne amit etessen met rendes ember ilyen repülő vagyonnal  nem foglalkozik. Na de erre Kereszt es megszólalt, hogy aszongya értem én de azt, hogy mi az a fógel azt nem e tudtad meg. Há mondom szomszéd azon én es gondolkoztam s szerintem az vagy vereb vagy galamb de az es lehet hogy kifli met ha madár lenne az fógel nem lehet. Ejszen kifli. Há szomszéd aszongya Kereszt én mán öreg ember vagyok de ha én ott lettem vóna én annak az embernek akkora pofot vágok, hogy a taknya  a nyakára menetet vág. S aztán métt Kereszt kérdém. Hát azétt fiam met miféle hitvány semmirekellő ember lehet az amelyik nem elég hogy az ételt a fődre szórja még az onokáját es ilyesmire tanítsa. Más egy kenyérétt egy napot dolgozik. Há miféle szarházi  az ilyen szomszéd.? Há mondom Kereszt magának igaza lehet. Na de mondjad szag tovább miket láttá még met erőst érdekel. Há aztán ahogy ezt én végignéztem folytatám, elmentünk vót egy nagy kastélyba s a kapun ahogy béértünk vót ott egy lik s benne ült egy ilyen városi fehérnépecske, hogy aszongya vegyenek jegyet s húzzanak papucsot. Há mondom drága naccsága mán meg ne haragudjék műnk ha kell magának a jegy, műnk magának megvegyük de nem mezitláb jöttünk s nállunk lepcsibe a rományok járnak. Na de erre odalépett az a fehérnépecske es amelyik velünk vót s valami papirokot elővett s attó kezdve velünk többet nem bajlódtak.  Na s aztán valami lépcsőkön mi felmentünk s há akkora szobák voltak mind nállunkfele egy egy ház, hogy mondom es ott a barátoknak, hogy ezt nem tudom ki építette de az az erdésszel vagy testvérek vagy sógorok met ha ezt ki akarja fűteni tíz szeker fa nem elég egy télen. S aztán volt ott minden, nagy rézvázák rajtik egy egy pléhtyúkkal, tekenyősbéka rézbő, könyv annyi a polcokon fel a plafonig, hogy mondom ezek az újságot egy darabíg nem kell megrendelyék met van amive a tüzet bégyújtani Aztán egy csomó törött bicska s mindenféle vas oda összegyűjtve. Mán gondolkoztam es hogy méges csak gazemberség, hogy ezeket a zakotákot mutogassák pénzétt a népeknek mikor nézek fel s há a plafontó egy olyan tíz centivel lejebb egy festményre egy olyan ügyes fehérnép vót rajzolva hogy csak na. S tudja e mit Kereszt, még a csicsei es látszottak s olyanok vótak, hogy merem állítani én es láttam már fehérnépet eleget, hogy olyant az ember nem minden nap lát. Hát én biza jól megnéztem azt magamnak s mikor jöttem le volt ott egy bakter féle mondom es neki nagy ravaszok magik bátyám hallja e. De az csak nézett mint a lőtt medvét s otthagytam met gondoltam biztos süket. No s aztán ahogy onnéttó kijöhettünk aszongya az az ügyes fehérnép, hogy akkó elvisz münket vacsorázni met ejszen megehültünk a nagy nézelődésben. Elvitt egy nagy vendéglőbe béültünk há mit mondjak, műnk rendelni semmit nem rendeltünk de a pincér hozta de bár ne hozta volna. Hozott egy nagy tányírt benne valami veres leves volt hát kanalazok bele hát az alján nagy büdös hal vót. Mondom es a barátomnak te Zoltán te ezek ebbe halat tettek. Na de azt mondja a barátom egyed netöröggyé met münk eztet nem kértük s ejszen kifizetni sem fogjuk. Na hát a halat alig ettük meg jön a pincér esment s hozott egy darab sült szalonnát s melléje egy szelet sárga dinnyét, ej gondoltam magamba ezek csúfolkodnak velünk s mán mondom szólok, hogy itt ne mind komédiázzanak met csúfság lesz mikor nézek körül s há úgy eszik a népek a szalonnát dínyével, hogy még nézni es csemer. Na mondom én nem szólok semmit cirkusz ne legyen lám még ezek a vizesfejűek mit elművelnek a néppel. Hát sokat várni nem kellett mán hozták es a disznyócsülköt dzsemmel, aztán a csirkehúst spenóttal, hogy még az Isten es kacagta. De ez még nem vót elég eléállt még egy nagy kemény ember es hozott egy üveg bort abból két újnyit töltött s futott el, jött vissza esment töltött s esment futott el. Aztán én meg es mondtam neki, hogy mondom ne mind szeplessék az úr, egy üveggel tegyen le s aztán ha megihattuk nem bánom térjen még egyet egyet. De az csak nézet engemet nagy csúful s futott el s futott vissza ej Kereszt gondoltam én  magamba akkor, hogy ha én egyszer onnan hazakerülhetek én ejszen többet a lábamat a faluból ki nem teszem met annyi zavarodott embert mind ott még életemben nem láttam. Na de míg ezeket én ott meséltem közben a bor es elfogyott s mondom Kereszt ne haragudjék de mára a szájamat eleget jártattam s mennyek áljak a dolog után met mindgyá dél van. Jól van aszongya az öreg csak még azt mond el nekem, hogy ott te valami ügyes leánykát láttál e. Há mondom Kereszt hát látni én láttam de csak annyi mondom met én úgy vettem észre, hogy amire maga gondol az es meg van nekik tiltva mind a szivarozás. Aztán ezen egyet jót kacagtunk s eljöttem de még meg kelett ígérjem az öregnek, hogy aztán egyszer elmesélem, hogy hogy vót mimkor a meleg vízben Hévízen megferedtem, s azt es elmesélem, hogy meg vertek e nem e, mikor az úton a verseimet felolvastam.