Items filtered by date: november 2018

Lucius Caius Tarquinius Porsenna emlékiratai

Lucius Caius Tarquinius Porsenna emlékiratai (részletek)
(Laúxie Káe Tárkun Porszéna)

Vicem pro vice reddo tibi bone amice. Dono Tibi librum, Alexius Magnus.

I.
(Nem is fontos.)

Több mint két ezredév távlatából meglehet, néha nevettető és humoros lesz, amit írok. A szándékom nem ez, de ellenemre sincs, hiszen a humor, amelynek nevét (is) ellopták a latinok, nem mást jelent, mint az istenek éltető nedvét az emberekben.
Sorolhatnám címeimet, neveimet (így is túl sok van belőlük) – de ez már aligha érdekelne bárkit is. Még az én koromban sem érdekelt, pedig akkor tényleg nagy voltam, és szent. Persze, ezt mi sosem vettük komolyan.

Ion Nete prózája*

Az árny(ak) meg Blacky

*Ion Nete nyolcvan esztendős: Isten éltesse! (a szerkesztőség)

Megdermed a mennydörgés morajló robajára, amely mintha egyenesen a felhőkből szakadt volna alá: Ekkora behemót kutyát tartasz odahaza, és nem szóltál nekem?
A rettenetes mennykő-csapás először mintha belesulykolta volna talpaival a földbe, utána pedig úgy érezte, hogy a hetedik mennyországba röpíti. Látja a testét – mintegy villámfényben – töméntelen szilánkra röpülni szét, amelyekből aztán zöldszínű csillageső záporoz alá. A szerterajzó káprázat kitart egy ideig, majd belevész a végtelenbe.
Az “eget-földet rázó mennydörgés” hangja oly hirtelen elhal, mint ahogyan támadott. A nap fénye fokozatosan újra erőre kap, körülfolyva az ismert, mindennapi világot, amely továbbhalad megszokott útján. Mintha mi sem történt volna! Csupán csak annyi, hogy köröskörül a mindenség, a táj teljességgel más képet mutat, mint volt annak előtte.
A nap állásából ítélve úgy délfele járhatott az idő.

Subscribe to this RSS feed