Items filtered by date: szeptember 2019

Balázs K. Attila prózája

TANÍTÁSOK

Isten tudja, milyen évszak volt, vagy egyáltalán melyik évben is történt, amikor felkerestem újra azt az elhagyott, lassan magára roskadó házat, amelyben korai gyermekkorom meghatározó éveit töltöttem, bár egy dolog bizonyos: apám már nem élt akkor. Azért emlékszem erre a részletre ennyire határozottan, mert akkor már nem rettegtem attól, hogy egyszer véletlenül úgy nyitom rá ott az ajtót, hogy részeg lesz, és majd barátkozni, beszélgetni akar, nekem szegezve mindenféle kényelmetlen kérdéseket. Persze azt sem tartottam kizártnak, hogy egyszer holtan találom abban a kísértetházban, ahová csak ő járt vissza olykor, és meglehetősen ritkán néhány kacatért én, de anyám soha oda vissza nem tette volna a lábát, mert feltételezhetően iszonyodott mindentől, ami válásuk után apámmal kapcsolatos, vagy ami esetleg Öcsire emlékeztette volna, aki szegény ez előtt a ház előtt múlott el. Öcsire persze mindig én is gondolok, mielőtt belépnék a kapun, annak a napnak a felfoghatatlan, feldolgozhatatlan döbbenetére, traumájára, a szomorúságra és szorongásra, amit okozott, de erről esetleg majd máskor, talán majd később.

Subscribe to this RSS feed