Fábián Tibor

Fábián Tibor

A varázsszó

Három fiú toporog az ajtó előtt. Nem először jönnek, már többször elküldtem őket. Mondjad gyorsan, dörrenek rá az előre merészkedő legnagyobbra, igyekezve szigorú, sietős, hivatalos képet vágni. Van valami?, böki ki. Tessék? Megismétli: Van valami? Továbbra sem értem. Bárgyú arcot vágok, tényleg nem értem. Van valami?, kérdezi most már harmadjára. Valami ennivaló, teszi még hozzá, mintegy a gyengébbek kedvéért. Persze hogy van. Ha ledolgozod, hallom magamat.

Fábián Tibor kisprózái

Legfeljebb legközelebb is kések egy kicsit

Az órádra nézel és dühös vagy magadra, a világra, az autódra, a nejedre és mindenkire, aki tehet arról, hogy elkéstél, mert egyszerűen lehetetlen, hogy sorozatban sokadjára képtelen vagy időre megérkezni, amikor tudod, hogy pontban hétkor kezdődik a játék és kellene előtte még jó tíz perc melegítés is, és ezen már az sem segít, hogy rátaposol a gázra, menteni a menhetőt, és persze a vasúti sorompót is ilyenkor eresztik le az orrod előtt, a jogsidat félted, kivárod hát, amíg átmegy a szerelvény, aztán beletaposol, felbőg a motor, oda sem neki, ez opel, sosem kop el, két kézzel markolod a kormányt, jó erősen, ahogy a rallis fickók szokták,

Subscribe to this RSS feed