Dabi István

Dabi István

Izabela Zubko versei

NEM IDŐRE

E világra születtem
Egy törött fűz világába
És szomorkodom

E világra születtem
A Bábel Tornya világába
És gügyögök

E világra szűlettem
Az üvegházak világába
És összementem

E világra születtem
A szegényég és bóség világába
Felkészületlenül

Stanislaw Janke versei

TÁNCOM A WDA FOLYÓ HÍDJÁN
(Mój tuńc na mòstkù)

AZ én első versem a létezésem miatti
meglepetésem volt.
Emlékszem az örömteli rímes kiáltásomra
a Wda folyó hídján
amikor szláv testvéreim
a folyóm nevét ismételgették
amint csöpp tenyerükből
annak vizét szürcsölték,
mintha agyagkancsókban bugyogna a víz
ami visszatükrözte az arcukat.
Azóta a versem nem a megszokott rímek
benne a Wda víze folyik
és köröttem mintegy táncra perdült a világ.
Akkor kis certlire vetettem formátlan betűimet
miközben a táncom a kozmoszba dermedt.

Dora Janeva-Mednikarova versei

XXX

a dagály elhozza nekem a tengert
nap-gyémántokkal csillog
lábam alá homokot hint
vidáman göndörödik
az apály magamra hagy
a sebesült homokon
a kéknél is kékebb ég alatt
A Hold láthatatlan
távoli de érezhetően remeg
talányos
mint maga a sors
végtelen út vezet
a Sötétség
mély feneketlenségébe

India költészetéből

Ezúttal India költészetét igyekszünk bemutatni. India a világ második legnagyobb állama, nagyjából másfél milliárd a lakossága, akik több mint 1600 nyelven beszélnek. Az indiai nyelveken kívül jelentős az angol nyelvű irodalma is.

Kabedoopong Piddo Ddibe'st versei

A TÉKOZLÓ APA

Asszony,
A vágyam most ízetlen,
A testem gyűlöli a látványodat,
A makacsság veleszületett rákját hordod magadban
És már túlzottan is megszoktad hogy engedelmeskedj nekem.

Én egy olyasvalakit akarok, aki kérdezés nélkül teszi mit kívánok
Oly valakit, aki magába szívja a bűzt, amikor kibocsátom magamból a gázt
És ha finoman szellentek egyet, kiköpi.
Te nem vagy az!

Keshab Sigdel versei

I. Nepáli nyelven írt versek

A FOLYÓ (नदी)

A Himalájában rajzolja meg egy folyó
a civilizáció tervrajzát
áramlata bulldózereivel
kígyóformájú kacskaringós árkot ás
és a hegyi barlangokon keresztül
kijut a nyílt sík tágas térségeire
létrehozva a civilizációt
belefestve az életet
a folyó
az addig alacsonyan fekvő mély tengerbe ömlik
és visszatér a Himalájához hogy magával vigye a magasságok képét

Alicja Maria Kuberska versei

SZÁRNYAS ISTENNŐ
(Skrzydlata bogini)

A horizont fölött szállok,
az ég, a föld s a tenger határán.

Nem félek.
Nem vagyok madár, nem töröm össze a szárnyam.
Nem hagy el az erőm, átszelem a térségeket.

Karddal vágom ketté a gordiuszi csomókat,
a hétköznapi dolgoktól megszabadulok.

Átlátszó vagyok, el nem kapnak soha.
A nevem Niké.

Pande Manojlov versei

AZ IDŐ MÉRÉSE 

Mikor – akkor,
mindenki 
megmérte magának
az időt:
egy másodperccel
sem többet,
egy másodperccel
sem kevesebbet,
pontosan
annyit
amennyit az élet
órája 
mutatott.

Lokodi Imre novellája

Szafaládé

Meg kell hágni, nincs mese. 
Mit, mit, a rudakat, mondja nagyon is idegesen a ceremóniamester, mert vannak tökkelütöttek, aki nem értik a játék (azért annál több), a verseny lényegét. Lehet, csak én értem pontosan, hogy nemsokára izgalmas rúdmászásnak leszünk tanúi. Rúdmászás? Na, jó, legyen az, de tudom, egészséges lokálpatriotizmusomra való tekintettel percig sem lenne részemről kekeckedés, ha azt mondanám, nem is rúd, hanem oszlopmászásra készülnek a legények, akiben van ilyen hajlandóság. Kérem tisztelettel, a rúd nem azonos az oszloppal, itt semmibe van véve a múlt, a közös történelem. Jobb, ha nem is mondom el Kálmán bátyámnak.

Subscribe to this RSS feed