Bogdán László

Bogdán László

Uzonka, nyár, kutyák

Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt

Engem, mint egy folyót,
Nehéz idők utamból eltereltek,
Kicserélték az életemet. Másik
Mederben zúg, a régit elkerülve,
A magam partjait nem ismerem.”
(Anna Ahmatova: Az ötödik elégia)

Setét Viola, Kátó Sándor, Técsy Sándor, Váradi Bejer László, Mózes Attila és Egyed Péter emlékére

A forgatag

Nem múlik el az éjszaka. A lombok
katedrálisában tétova zúgás.
Felkel a szél. Felhők takarják
a holdat. Viola ”teste” íjként megfeszül,
mintha várna valamire?
A fák is megmozdulnak, mintha útra
akarnának kelni, valahova az éjszaka
láthatatlan mélye felé.
Távolról lánccsörgés hallatszik.

Vaszilij Bogdanov: Levelek az önkéntes száműzetésből*

1.Levél Zsenyának

Kirgíziából írom levelem,
amit Hozzád el, egy holló viszen.
Poe hollójának orosz testvére.
Élek, hát persze, még nincsen vége
komédiánknak. Miért is lenne?
Morfondírozunk. Az öröm illan.
Bújócskázunk a kirgiz szavakban.
Népükhöz szólnak pártfőtitkárok,
röhögni nem tud a hollónk, károg.
Gyárak épülnek az őserdőben.
Űzötten bolyong a medve isten.
Elterelik a Lénát, az Obot,
a Jenyiszejt is. Óriás torok,
nyeli el végül Oroszországot,
rekedten hollónk, kínjában károg.

Bogdán László versciklusa

AZ ERDÉLYI TÖRTÉNET

Sándor Ivánnak

I. Levelek a Krímbe
 

Levelek a Krímbe. Gyűl a válságdíj. A rab ne búslakodjon. 
Legyen türelemmel. Mást nem is igen tehet. Nyerítő lovak 
a hegyi legelőkön. Elsüllyedt katonatemetők.
Egy kirándulásról egyetlen félrelépés. Égő éjszakák.
Fekete kocsik a kapu előtt. Néma házak.
Elnémult asszonyok. Lesepert padlások. Kuláklisták.

Király László verseskönyvéről

Egyik emlékezetes versében írja a költő: „A dolgok arca – mint a hó. / Én átváltozom verssé.” A négysoros ismét megjelenik az átváltozások új könyvében, a Kiemelések tőlem ciklusban. Lászlóffy Aladár egyik emlékezetes pillanatában nemes egyszerűséggel mondotta ki, hogy „a világot bármikor újraköltöm”.

Ilyés András Zsolt köteteiről

Mikóújfaluban él egy író, Ilyés András Zsolt. Tűzszerészként dolgozott. Egy idő után abbahagyta, vallomása szerint 1999 óta szabadúszó, verset, prózát ír, fényképez. Első verseskönyve Debrecenben jelent meg 2012-ben Ezer egy éjszaka címmel. Nem vagyunk olyan sokan költők e vidéken, hogy ne figyeltem volna fel jelentkezésére. S amikor olvashattam verseit, már ama vékony kötetében is voltak a falusi hétköznapokra fókuszáló, anekdotikus írások, furcsán lekerekített, de mégis szétnyíló és egymást folytató, kiegészítő, egy nagyobb mű, talán egy regény irányába mutató, „bizarr” prózatöredékek Bizarr–Bezár–Bazár címmel.

Vári Attila könyveiről

Vári Attila, akinek 2014-ben három kötete is megjelent*, 2013-ban pedig két regénye**, egyik jellemző vallomásában így ír: „A mesék maradjanak meg a szavak birodalmában, a szavak legyenek viszont olyan áttetszően tiszta üveghegyek, amelyeket minden ezer évben meglátogat egy griffmadár, hozzátörli a csőrét, de amire a hegy elfogyna, addig az emberi melegségtől megolvadtan tovább patakzana a kristályszikla, hogy folyamok deltáin átszűrve szavai tisztaságát, elérje az igazság Óperenciás tengerét.

Mi lesz azzal, akit megharap egy vámpír?

Drakula – van, ki e nevet nem ismeri? – külföldi, nyugat-európai és amerikai széles körű ismertsége miatt is a megújuló román vendégforgalom márkája, brandje lehet. A brand első jelentésben parázs, másodikban (beégetett) bélyeg, harmadikban védjegy, márka. Nos, legalábbis Maria Grapini miniszter közelmúltban tett nyilatkozata szerint a román turisztika védjegye csakis Drakula lehet, a Drakula-legendakör nyomán akarják megújítani az idegenforgalmi létesítményeket. Tanul­mányozzák azokat a kastélyokat és várakat, ahol Vlad Ţepeş megfordult.

Varga Melinda Űrezüstjéről

Varga Melinda első két könyvéről (A kék tempó, 6van9) néhány éve azt írtam e hasábokon, hogy az egymást folytató versekben – amelyek akár egyet­len önvallomásnak is fölfoghatóak – megvalósul a határokat nem ismerő, teljes és frivolan érzéki kitárulkozás, amelyhez hasonlíthatót nőköl­tőtől nemigen olvashattunk idáig. Varga Melinda nem ismer tabukat, vágyairól, érzé­kiségéről vall egy nagy, a két könyvet bevilágító szerelem ellobbanó lángjában, melynek visszfényei új kötetének verseit is átvilágítják.

Király Zoltán Szívtűzoltójáról

Király Zoltán új kötete önfeledten, ötletkavalkádok kö­zepette folytatja beszámolóit a valóságról. Hogy mi a való, persze, bizonytalan. A költő életének versbe írt történései? A szeme elé tolakodó látvány? Maga a költő, versei tükrében? Az én, ami, mint mágnes az üveglapra szórt vasreszelé­ket, vonz magához mindent?

A Tőzsér-postától a Pallas-Akadémiáig

Elment Tőzsér József is, végérvényesen az elágazó ösvények kertjében bolyong, emlékeinkben, anekdotákban, történetekben él tovább az ember, aki a könyvek szolgálatának szentelte életét.
Könyv­terjesztőként indult, a nyolcvanas évek elején a könyveket házhoz szállító Tőzsér-postával lett ismert a nem túlságosan elkényeztetett hazai olvasók körében. Már a változások után alapította meg a Pallas – Akadémia Könyvkiadót, idén májusban ünnepelhettük, hűséges olvasói és szerzői, a kiadó huszadik évfordulóját. Két évtized alatt a Pallas körülbelül 580 kötetet jelentetve meg, az erdélyi magyar kultúra egyik meghatározó könyvműhelyévé vált.

Subscribe to this RSS feed