Bogdán László

Bogdán László

Caragiale mosolya

Ion Luca Caragialét a kezdetektől sokan, sokféleképpen fordították. Sikeres komé­diáit, Az elveszett levelet, a Karnevált, a Zűrzavaros éjszakát Dáné Tibor és Méhes György ötvenes évek eleji fordításai után lefordította Deák Tamás...
...aztán Szász János, Kacsir Mária és Seprődi Kiss Attila is, aki rendezőként Bukarestben végzett, a Bu­landra Színház nagy periódusában, számtalanszor idézte szóban, írásban felkavaró színházi élményeit, mindenekelőtt David Esrig rendezéseit, a Rameau unokaöccsét és az Athéni Timont, de Ciulei és Pintilie színháza is maradandó, felszabadító hatást gyakorolt rá. Talán nem véletlen, hogy mindkét rendező próbálkozott a hetvenes évek elején Caragiale komédiáival, Ciulei Az elveszett levelet, míg Pintilie A farsangot rendezte máig emlékezetes módon.

László Noémi új verseskönyvéről

A nyolcvanas évek végén, amikor már a Forrás-sorozatot, az induló tehetségek fórumát is fel akarták számolni, meg voltam győződve, hogy az erdélyi, romániai magyar irodalomnak annyi. Volt, ami volt, de eljött a sanyarú vég. Ebben tévedtem. Jött a változás, s hirtelen je­lentek meg a színen az új köl­tők! Nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy Orbán János Dénes, Sántha Attila, Fekete Vince és László Noémi verseit olvasva rádöbbenhessek arra, itt valami más kezdődik, s az új időknek új dalaival jelentkező, időnként szókimondásukkal is meghökkentő költőket bemutatva azt állítottam, hogy minden előttük van!

A 8. szárhegyi írótábor vitáiról

(Előzmények) Az erdélyi magyar írók – Zöld Lajos, a képzőművész-alkotótáborok lelkes animátora kezdeményezésére – 1980-ban találkozhattak először Gyergyószárhegyen a kolostorban, megbeszélendő élet és irodalom akkoriban Romániában igen-igen komplikálódó problémáit. A folytatásra 1990-ben került sor, de csak a harmadik szárhegyi találkozón döntöttek úgy a résztvevők, hogy ezentúl rendszeressé teszik az összejöveteleket.
Az első három szárhegyi találkozó dokumentumai, Szekértábor a Szármány hegyén.

„Zenész, hunyt szemmel”

Jegyzetek Ungvári László Zsolt harmadik verseskönyvéhez

ELSŐ. Az előzmények. Ungvári László Zsolt Sepsiszentgyörgyön él, verset, prózát, esszét ír, folyamatosan jelen van írásaival, nagyobb részt verseivel, az irodalmi folyóiratokban. Eddig két verseskönyve jelent meg (A költő meztelen ecsetje, 2007; A megkésett Orpheusz szerelmes éneke, 2009, mindkettő a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál). Most jelent meg a tehetségét végképpen, megfellebbezhetetlenül és fölényesen igazoló harmadik verseskötete, a Napéjegyenlőség*, amelyet – és ezt nem véletlenül hangsúlyozzuk – már ő szerkesztett, a kiadói önkény nem változtatott az eredeti átgondolt szerkezeten.

A kényszervallatások „szép” történetéből

Jó másfél évtizede a Látó egy börtönszámot készített, különös tekintettel a kommunista rezsimek, a Dej és a Ceauşescu nevével fémjelzett diktatúrák börtönviszonyaira. Sokáig készültem egy esszével, amelynek az lett volna a vezérgondolata, hogy a történelem egybehangzó tanúsága szerint az emberek nagyobb része mindig is kínozta, kényszervallatta, börtönbe zárta, halálra gyötörte, agyonverte a valami miatt hatalmára nézve veszélyesnek tartott gyanús másik felet.

Az erdélyi önképzőköri szellem

Vitaindító – elhangzott 2001. május 11-én, Hargitafürdőn

No, vén lovas, már jó lesz nekivágnod!   
Nézd, halványulgat a nap sugara.           
S fejed fölött csak egy-egy varjú károg,   
Arcodba szél csap, hideg zuzmara.    
       
Tompa László

Bogdán László regényrészlete

Az indulás, avagy Münchhausen báró első álma a Mélabús Tornyok városában

(két részlet a Münchhausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában című regényből)

Amikor Münchhausen báró annyira megöregedett, hogy már saját történeteitől is undorodott, és szél sodorta falevélként bolyongott, fogadótól fogadóig, a nagyvilág beláthatatlan országútjain, egy őszi napon, amikor úgy sütött a nap, mintha kárpótolni akarna valamiért (talán az elkövetkező, zimankós téli napokért), elvetődött az Ódonságok Városába. Délután, napsütésben érkezett, sétált a kis utcákon, a hatalmas tornyokat figyelve – feltűnt neki, hogy ebben a városban milyen sok torony van –, váratlanul egy öregedő, fonnyadt almára emlékeztető virágárusasszony szólította meg. „Veszel virágot, ó uram? Vegyél virágot! A legszebb ajándék a világ.”

Bogdán László szonettkoszorúja

Vaszilij Bogdanov: Robert Browning Szentpéterváron

„Hogy a vízre szállt a május – így mesélted ugyebár? – Éjszakától másnap délig fellángolt a maszkabál,
S felkészültek új kalandra, ifjúkorban így szabály”

(R. Browning: Egy Galuppi – toccata. Ford. Vas István)

A hasonmás

1. A másik

Míg növekedek űrként a szívében,
délután egy teherhajóra szállok.
Kísért alakja, arca, látomások
üldöznek. Átláthatatlan minden.

Subscribe to this RSS feed