Gergely Tamás

Gergely Tamás

Gergely Tamás: Stockholmi félpercesek

NÉMÁN

Lőrincz Györgynek

Komája törte meg a csendet: ”Vártam a válaszod.”
Vadmalac a távolba révedt. Egy hegyet látott, amit õ szentnek nevezett, most viszont fordult lassan a komája felé. Mélyen a szemébe nézett s halkan mondta: ”Nem beszélünk róla.”
”Attól még megtörténik…”, replikázott a másik.

Gergely Tamás prózája

MÉPEMPŐ, KERTDIZÁJNER

Merőn nézte a tablettát, amit a kezébe nyomtak. Tehette, mert nem egyből vette be, illetve nem is nyelte le. Csak úgy csinált, mintha. Az edző meg elhitte, hogy lecsúszott a torkán, nem fogott gyanút. Nem volt szokás az ellenszegülés a táborban. Merőn figyelte a kupacot. Amit a számára ismeretlen gyerek vonszolt. Az is elítélt? Száz méter után észrevette, hogy vér üt át a vásznon. Mi van a zsákban? Köpte volna ki? Nem, nem… Dobta volna ki az ablakon? Ablakon, nem…! Elborul tőle az agya.

Beszéljünk a nőkről!

Kedves Ferenc! Kettõnk között errõl eddig nem esett szó, most hadd mondjam el, hogyan is olvasom én az Eirodalmat. Reggel , amikor kinyitom a gépet, a Lenolaj és a Káfé után átszaladom az Eirodalmat, tallózom belõle, de elolvasni, hacsak nem valami világrengetõ dolog áll benne, késõbb szoktam, ebédkor, ebéd után vagy egy hétre rá… Legutóbb is végig kellett haladnom két tucat szerzõn, hogy eljussak ahhoz, akire emlékeztem, hogy el kell. S akkor, “zongorázás” közben láttam meg, hogy a legtöbb szerzõtök férfi. Nõi irodalmár alig akad, mondjuk a tucatból egy.

Beszélgetés Szegedi Katalin grafikus-illusztrátorral

„Nagyon viccesek ezek a mesék"

– Kedves Katalin! Nemrég érkezett haza Stockholmból, három éve pedig Göteborgban mesélt az ottani gyerekeknek. Székelyföldön már volt művészként?

– Már többször jártam Erdélyben, és utazásaim mindegyike nagyon kellemes kirándulás volt a barátaimmal. Szakmai meghívást még nem kaptam.

Interjú Damó István grafikus-könyvillusztrátorral

Mély, bársonyos változás

– Úgy tudom, kiállításod lesz Brassóban, ezek szerint régi álmod teljesül: szülõvárosodban mutatod meg munkáid, mit állítasz ki? "Gyûjteményes" jellege lesz a tárlatnak?

– Brassóban már volt egy nagy gyűjteményes kiállításom a Városi Múzeum földszinti három termében. 2004-ben volt mindez. A mostani nem gyűjteményes kiállítás, kamara jellegű lesz, egyéni tárlat.

Beszélgetés Bajna Györggyel

Könyvek, filmek, mentorság

- Két portréfilmmel hat díjat nyerni Budapesten nem kicsi dolog! Részletezd, kérlek: milyen film, milyen verseny, milyen díjak?

- A lakiteleki IX. Kistérségi és Kisközösségi Filmszemlét ez alkalommal a 75 éves Sára Sándor tiszteletére (is) szervezte Lezsák Sándor, az ottani Népfőiskolán. A hely maga is sziget a tengerben. Eszmeiségében a Németh Lászlóék által elindított népi írók és értelmiségiek népfőiskolai mozgalmának mai folytatója. Nem titok, e filmszemlén különös fontosságot nyer a magyar vonatkozás. A fődíjat például egy 3 perc, 40 másodperces kisfilm alkotóinak ítélték. A felvidéki (Szepsi) Bartók Csaba filmje december ötödike még mindig feldolgozatlan traumáját mutatta be. Különböző korú és kategóriájú asszonyok, férfiak és gyermekek mondták részleteiben, más-más helyszínen Nagy László versének sorait, végül Csaba a hideg Márai-szoborral szemben ülve fejezte be az átkozódó panaszkodást.

Lovakról meg érzésekről

 

Távinterjú Ábrahám Jakab grafikussal egy Banner Zoltán-kötet kapcsán*

Ábrahám Jakabot én a Szilágyi-Varga mûvészházaspárnak köszönhetõen ismertem meg. 1980-ban lehetett, amikor egy sorozat fekete-fehér fotót mutattak nekem az õ bukaresti lakásukban, a fotók régi kolozsvári kapukilincsekrõl készültek. Láthatóan nagy gonddal fényképezték õket, benne van a kincses város múltja is abban a tucatnyi felvételben.
Már a fotóknak is grafika-jellegük van, tulajdonképpen elsõsorban nem dokumentum felvételek, hanem a sötét-világos játéka dominál, s áll a központban, megkapó, és számomra egy életre szóló élmény lett azok látása. Ugyanakkor láthattam féltucat kisebb reprodukciót ugyanannyi Ábrahám-grafikáról ( talán a fiatal mûvész vizsgamunkája volt), ami olyan erõs hatással volt rám, mintha egy ló rúgott volna meg. Sose rúgott meg ló, viszont ilyennek képzelem el a hatását. Akkor készült Forrás-kötetem, s én rögtön tudtam, hogy abból a sorozatból az egyik felkerül a borítóra. Az, amelyiken a csukott szemû fej erõszakkal van elfordítva. A gyász jeleként élt az a csukott szem bennem, az elveszett jövõ, az erõszakkal megváltoztatott jelen, a saját és a generációm sorsa van a képben – javában tombolt a diktatúra, nem atz az életet éltük, amelyiket szerettük volna.

Zsidó Ferenc "kultúrsokkjáról"

- Én idáig íróként ismertelek, de látom, hogy néprajzzal is foglalkozol, irodalomkritikáid is jelennek meg, s az eirodalom szerkesztője lettél három-négy hónappal ezelõtt. Hogy fér meg mindez egy emberben?

- Hja, meg tanár vagyok, meg férj, kétgyermekes családapa… A fő irányvonal mindig is az irodalom, a prózaírás volt és marad, a többi csak szellemi kísérletezés, kitekintő. Bölcsészkart végeztem, a tudományos érdeklődés adott volt, s mivel ez társult egy adag szociális érzékenységgel, ezért mozdultam el a néprajz irányába. És tudd meg, az így szerzett tapasztalatokat jól lehet kamatoztatni a széppróza területén, nagyon sok olyan történetet “szedtem össze”, melyekből aztán fikciós próza lett, ugyanígy nagyon sok olyan figurát ismertem meg, akit “szereplővé gyúrtam” aztán. Csigaterpesz című novelláskötetem jó néhány darabja is így született, de nyomdában lévő, a Tokaji Írótáborra időzített rövidpróza-kötetem (Laska Lajos) is talált ihletforrásra innen.

Az igaz és hamis ihletről

Beszélgetés Komán Jánossal

- Arról olvasok, hogy új köteted jelenik meg az Irodalmi Jelennél – minthogy nincs a kezemben a könyv, arra kérlek, mutasd be pár szóban!
- Az emotív közlés művészete és tudománya c. könyvem költészetesztétikával foglalkozik. Többek között arra a kérdésre keresek választ, hogy miért szép egy igazi műalkotás. Úgy gondolom – és a visszajelzések is ezt üzenik -, hogy helyes következtetésre jutottam. Nem az a lényeg, hogy mit mondunk, hanem az, hogy miként mondjuk el a mondanivalónkat.

Az eirodalom szerkesztőit kérdezték

„Mindenkit befogadunk, aki minket elfogad”

A Káfé Főnix internetes irodalmi portál szerkesztője, Gergely Tamás interjút készített a www.eirodalom.ro két szerkesztőjével a magazin alapításának körülményeiről: erdélyiségről, szándékokról, pénzügyi-szellemi háttérről.

– Hogyan értitek azt, hogy a magazin “szekértáborok fölötti” orgánum? Lehetséges ez a mai politikailag megosztott Erdélyben?

– Lőrincz György: Ez alatt azt értjük, hogy mi igyekszünk befogadni mindenkit, aki minket elfogad. És tudósítani mindenről, ami az irodalomban történik Erdélyben. Senkit nem zárunk ki, viszont, ha bárki elzárkózik tőlünk, lelke rajta. Ismerjük mi is a mondást: „Érdeklődés hiányában a holnap elmarad”! Arról már nem is beszélve: „Bethoven olyan süket volt, hogy azt hitte magáról, festő!”

Subscribe to this RSS feed