Demény Péter

Demény Péter

Látó 2016/4.

"Az egyetlen, akinek privilégiuma volt, hogy puha szénán a konyhában aludjon, Frantiska volt, a kecske. A bölcs kis szakáll és az átható tekintet az arisztokrata pozícióját biztosította számára a családban - magyar költészetet olvasott, és használta a latrinát." (Peťovska Florá fordítása). Ápeilisi szlovák számunkból Peter Balko szövege, az Anno Losoncon című regény részlete, az egyik legérdekesebb. Alulnézetből és finom, de harapós humorral szól egy kétnyelvű közeg érdekes borzalmairól, hiszen Frantiskát a falubeliek kicsalogatják a rétre, megkövezik és megeszik.

Arról, amiben hiszek

Nem értem, mi ez a kereszténység elleni kereszteshadjárat, ami az utóbbi időben meg- és felerősödni látszik. Ahogy azokat sem értem, akik azt hiszik, ha Istent emlegetik, már ők maguk is rendben vannak, úgy azokat sem, akik abban ringatják magukat, hogy a kereszténység az oka minden rossznak. Minden rossz, semmi se jó, a pápa is csak hülyeségeket beszél (szerintem pedig remek pápa).

Csalódott mondatok

A nyugalom című Bartis-könyvet nagyon szerettem, már A sétát is, felhördültem Farkas Zsoltnak azon a megjegyzésén, hogy az "balett a mocsárban". A végét pedig nagyon vártam, kíváncsi voltam, mi sül ki a sok cédulából, melyre Bartis gyakran hivatkozott, mi lesz abból a sok évből, amit beleölt ebbe a könyvbe.

Huszonöt éve halt meg Bajor Andor

„Jókor halt meg.” Az ember folyton a halálról gondolkodik, és ez már a közhelyeken is meglátszik. De van a közhelyeknek egy keserűsége is, ha beléjük gondolunk. Sem Bajorral, sem Székely Jánossal nem találkozhattam, és ez fáj, hiszen nem úgy történt, mint mondjuk József Attilával, hogy abszurdum még képzelegni is róla, hanem úgy, hogy akár találkozhattam volna. Mégsem adatott meg.

Akivel találkoztam

Milyen volt Széchenyi kézfogása?
Mióta az eszemet tudom, rendkívüli módon érdekeltek az ilyenek. Ady hangja, Camus illata, Van Gogh nevetése. Emlékszem, mennyire megörültem, mikor valamelyik aradi vértanú naplójából megtudtam, hogy a távcsöve tokjába pisilt a fogságban.

Szendvics snájdig egyenruhában

Egyik ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt, amikor Várad és Bukarest között ingázott, hogy ha felébred, és fölötte ring a mennyezet, akkor tudja, a vonaton van. Nos, lassan én is ide jutok, hiszen folyamatosan Zilah—Kolozsvár—Vásárhely között ingázom, arra azonban pontosan emlékszem, hogy amit elmesélek, az hol történt. Reggel bementünk a félig fantáziadús, félig hagyományőrző nevű vendéglőbe, és rendeltem a képzeletgazdag szendvicsekből. Csak a pultnál lehetett rendelni, hát odamentem, rendeltem, fizettem, aztán vártunk.

Demény Péter versei

Dal

Én ragaszkodom bűneimhez,
mert belőlük vagyok,
és értem is – csak arra kérem Istent –
küzdjenek angyalok.
Én nem tudom, vajon mi lennék
teljesen bűntelen.
De verseimben minden kellék:
lélekhavam, -hevem.
Én fájok s örülök, akár
a bimbó, hogyha pattan.
Szárnya-szakadó vad madár
a sugár-zivatarban.

A szív könyörtelen segédigéi

„Felelősséget vállaltam érted!” – mondta a skype-on, amikor elmesélte, hogy engem ajánlott a Scolar kiadónak a Daniel Bănulescu regény fordítójaként. A hangjában több volt a figyelmeztetés, mint a dicsekvés. Ha elszúrom, nincs kegyelem. Valamikor 1996-ban vagy 97-ben találkoztunk először a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány rendezte kisebbségi konferencián. Fantasztikus energiája volt, valósággal rázúdult az emberre, fárasztó tudott lenni, de ilyen óriási energiákkal megáldott emberek nélkül semmire sem menne a fordításirodalom.

Szerelemkarcolás

"A vérfarkasok bőrén a rózsakarcolást." Ilyen sorok bukkannak fel az áradatból, miközben a 15. alkalommal megrendezett Költészet Tavaszán ülök, és hallgatom a költőket. Jó ötlet összehívni harmincakárhány költőt évről évre, megkérni őket, olvassanak fel, kötetet kiadni belőlük, szavalóversenyt rendezni, és kirándulást szervezni. Ha egy nap lehet a világ, mennyivel inkább lehet három nap a költészet.

Egyed Péter új kötetéről

"Nem ismertem személyesen Jakabos Ödönt" — ez Egyed Péter "Vajon hol fogom eltölteni ezt az éjszakát?" című írásának első félmondata. Az írás maga az Irodalmi Rosta című kötetben jelent meg, melynek alcíme: Kritikák, esszék, tanulmányok (1976—2014). Hatalmas idő egy emberéleten belül; és hatalmas vállalkozás. Vállalkozás nemcsak az, hogy az ember olvasson és megértsen, hanem főleg az, hogy végigjárja a megértés stációit.

Subscribe to this RSS feed