Bölöni Domokos

Bölöni Domokos

A 75 éves Ráduly János köszöntése

Ráduly János, a tekintélyes munkásságú folklorista, néprajz- és rovásírás-kutató, költő és műfordító olyan termékenységről tesz bizonyságot, mint aki legalább száz éve gyűjt és publikál. Ne akadjon hát fenn senki azon, hogy az 1989 előtt nem túl sűrűn publikáló szerző az utóbbi két évtizedben oly hévvel vetette rá magát a könyvírásra és -megjelentetésre, mint szűkebb pátriánk irodalmában szinte senki más. Amikor áprilisban irodalmi körünkben köszönthettük őt Marosvásárhelyen, egyszerre három kötetet mutatott be és dedikált. Akkor ezt írtam róla: mire betölti hetvenötödik évét (1937. október 27-én született), minden bizonnyal túl lesz a nyolcvanadik kötetén is. Az erdélyi magyar művelődési élet egyik legszorgosabb s egyben legsokoldalúbb munkása; sosem tétlenkedik.

Bölöni Domokos prózája

A csikóbőrös kullancs

Könnyű kiverni a lírát az emberi agyból.  Csak a születettek és a mosolygósak, utóbbiak  közül is egy vagy kettő sem marad igazi költő.
A tanító úr unokája valahogy eltévesztette ezt a két direkciót, a gyerek semmi jelét nem mutatta a lelés adományának, másfelől pedig a rendesnél gyakrabban bizonyult indokolatlanul jókedvűnek.
A derék pedagógus ezeket egyáltalán nem vette észre, különösen nem észbe. Folyton nevelni akarta a szerencsétlen unokát.

Páll Lajos emlékére

Palatánc

Páll Lajos: Agyagtaposó című képe alá.
Nehezen tudod kivonni magad a hatása alól.  Valld be: mikor azt a helyet választottad kezdő pedagógusként, elsősorban őmiatta tetted. Volt a verseiben valami nagyon vonzó, amit csak Petőfinél éreztél valaha, hogy talán te is tudnál úgy írni – csak éppen nem tudsz. Hogy voltaképpen festő, ez volna a tanult szakmája, arról kevesebbet tudtál, láttad repróit lapban, folyóiratban, de azt, hogy nem fejezhette be az akadémiát, mert elhurcolták, akkor még nem tudtad, később sem beszélt erről, csak mosolygott sokat sejtetően, kusza bajsza belógott az időbe, haja csapzottan hullt alá, egyik szemöldöke felugrott. Most mérgeszöld a víz, aranytól sebzettebb, hitetlenül bujkálnak a rigók, s megpróbálsz hosszú őszökre gondolni – olvastad a kéziratot, a szorongató éjszaka ott ólálkodott a kapunál az akác alatt.

De azért...szeretnek

Gyerekkoromban sajtárból is "kávéztam", frissen fejt tejet habzsolva, hogy a habtól fehér bajusz ülepedett a későbbi férfidíszem helyére. Egyszer azon is rajtacsíptek, amint a borjút utánozva nagy kedvvel szopikáltam Boglár nevű tehetnünk tőgyéből az istállóban.

Könyv a Nyugati Magyarságról

Negyedszázad szolgálatában. In memoriam Nyugati Magyarság&Miklóssi István, Pannon-Kultúra Kft Budapest, 2012, szerkesztette Domonkos László. Azt értsük meg végre, hogy a magyar március magyar voltával nekünk senkinek nem kell elszámolnunk, s ha ezt nem hagyjuk elhalványulni magunkban s egymásra lépő nemzedékeinkben, az csak a mi dolgunk. Ezért nem róhat meg bennünket az emberiség. Márciusunk világraszóló, egyszer volt tisztaságának megőrzésével, felmutatásával azonban az egész világnak tartozunk, akármilyen kicsinyek vagyunk is. Ez az és csakis ez, ami most ránk van bízva, magyarokra. Csak ez a tisztaság emelhet át bennünket a jövendő századokba. (1986 március – Csurka István)

Mesterek és barátok

Borcsa János új kötetéről

Olvastatókönyvnek nevezi Borcsa János új kötetét egyik méltatója. Munkája első ciklusának Borcsa a beszédes Mesterek címet adta. Akikről könyveik kapcsán ír (a közlés rendjében): Beke György, Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Jancsik Pál, Kántor Lajos, Murvai Olga, Király László, Láng Gusztáv, Méliusz József, Molter Károly, Pomogáts Béla. A második a szintén sokatmondó Barátok címet viseli, benne az idejekorán eltávozott Boér Géza mellett olyan kortárs szerzőket „olvastat” Borcsa tanár úr, mint (ugyancsak a közlés rendjében) Bogdán László, Bölöni Domokos, Cseke Péter, Egyed Emese, Fekete Vince, Ferenczes István, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagy Attila, Tompa Andrea.

Subscribe to this RSS feed