Vicei Károly prózái
PORNÓ ANZIKSZ
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegy naponta kimondottan ezért vonulok a guggolda óvó kerítése mögé. A cirklin át ide nem látni, nem úgy, mint a halálraítélt üvegfalú vécéfülkéjébe. Bal lábam az ajtón kívül vetem meg, hadd lásson belőlem valamicskét a leskelődő őr, s érteni vélje tevékenységemet; jószerével pisálok éppen. A kezdeti mozdulatok hasonlóak, az öl ellazul, s a lecsukódó szemhéj a mennyezet rovarairól a belső ekrán illetlen képsoraira kapcsol át. Ekkor bukkan fel gyakorta, telten, gömbölyűn a Te gyönyörűséges hátsó feled. Még nem éles, még elszökdös, kiúszik a kép, helyébe másmilyenek tolakszanak.