Botár Attila versei
SZÜLŐHÁZ MENTASZAGBAN
Keddjét csikorgó ajtajából
fölfedeztem meg is szerettem
talpam alá árnyékot rakott
délben: szónokolni ne kelljen
pótkocsikra dobált fenyőfaágról
félcédulásan amúgy rekedten
keltve kelletlen pánikot
Heti vásár- borzolt patakzaj
elváslattak a küszöbök
tarkóm a tarka kábulatban
zsebemben ujjpercek ropognak
kérgesedő artériákkal
mit kezdjek zacchegyek mögöttem
kódorgok itt: vásott kölyök
Van valami a mentaszagban
hogy tűröm a harmonika zöld
billentyűjén ha torzul dallam: