Irodalmi terepjárás

A napjainkban már romániai településnek számító Székelyhidekúton született Hegedűs Imre János irodalomtörténész legújabb, a Napút Kiadó gondozásában 2012-ben megjelent tanulmány és esszékötöte, Az író fénye, a székely származású szerző töprengéseit, elemzéseit  tartalmazza.*
A szerző 70. születésnapja alkalmából összeállított válogatásban az író úgy követ nyomon lírikusokat,művészettörténészeket, monográfusokat és szociológusokat, hogy egyidejűleg saját világlátását,életérzését is beleszövi a kontextusba. Ilyen módon az általa megtapasztalt élmények és összegyűjtött ismeretek birtokában tágul az olvasó horizontja, a történések aktív befogadójává válik.

A három nagyobb fejezetet tartalmazó gyűjtemény /Arcok, viták emlékek, Tudósvilág,Olvasólámpa/ rangos folyóiratokban megjelenő recenziók, könyvismertetők, esszék igényes válogatása. A válogatás legtöbb írása a Hitel folyóiratban látott napvilágot, de jelen van a palettán több prominens folyórat és napilap: Kortárs, Magyar Napló, Magyar Nemzet, Műhely, Agria, Helikon, Valóság, Tisszatáj.
Hegedűs Imre Jánosról, a kötet hátlapján olvasható rövid summázatból megtudjuk, hogy életét Székelyehidegkút- Budapest – Bécs  állomáshelyken tölti kisebb nagyobb megszakításokkal, s Márai tanácsát követve úgy néz Nyugatra, hogy egy pillantra sem törölheti ki magából a Kelet felől érkező ember sajátos attitűdjét, világlátását.
A szerző széles merítéssl, kellő tudományos igénnyel, de ugyanakkor a közérthetőség kritériumait is betartva rajzolja meg az olvasónak az életútjában szerepet játszó személyiségek portréját, illetőleg feltárja személyes életútjának jelentős mozzanatait.
A gyűjtemény Csiki László emlékének szenteli ezt a hihetetlen irodalmi érzékenységgel összeállított, jelentős irodalmi ér történelmi személyiségek életútját végigkísérő töprengést, a nyitó és záró tanulmány így teszi a válogatást méltó keretbe.
Az Arcok, viták, emlékek a kivételes tehetségű Csiki László életútját villantja fel, akinek  a mindennapjait meghatározó események „ torokszorítóak, akárcsak verseiben a világot őssejtig boncoló-lebontó  vizsgálódások.”
A Forrás második nemzedékéhez tartozó Csiki László - eredetileg magyar-román szakos tanár- verseiben költői fegyvertárának gazdagságát csodálhatjuk meg, prózai írásai nagyfokú tömörítő képességről árulkodnak. A tanulmányban említett verseskötetek ,Esőt kaszáló/ Szőcs István bevezetőjével/, majd a Kellékek  1972-ben a valóság olyan jeleit fürkészik, melyek az átlag halandó számára láthatatlanok. Nem véletlenül idézi írásában Hegedű Imre János Csikinek  azt az önértékeléses vallomását, mely szerint úgy érzi, József Attila és Kassák között van az a kötél, amelyen neki végig kell mennie.
A szerző nagyon is emberközeli méltatásában sikerül az olvasónak eligazodnia abban a bonyolult líra-labirintusban, melybe a költő bennünket invitál, s ilyen módon, emberközeli aspektusból képes az olvasóval szót értenie. Az abszurd és a groteszk mindvégig uralkodók Csiki világában, mely egyszerre„fájdalmas „ és „ boldogító”, tehát abszurd.
Hegedűs Imre János a győri Műhely-ben közzétett írása csak motiválja az olvasót, hogy e rendkívül sokoladlú: költőként, elbeszélőként, dráma és forgatókönyvíróként ismert egyéniség munkásságát jobban megismerje, hiszen az 1984-ben Magyaroszágra települt szerző dolgozott a Magvető Kiadó szerkesztőjeként, s a Magyar Napló versrovat vezetőjeként is tevékenykedett.
Feltételnül  hangsúlyozni szeretném, hogy csak a teljességre törekvés igánye nélkül lehet Hegedűs Imre János tanulmánykötetéből  a gondolalatébresztés szándékáva l ’ szemezgetni ’ egy könyvismeretés terjedelmi határainak limitált volta miatt.
A válogatás hatalmas ismeretanyagot ölel fel, analizál és kommentál , egyidejűleg olyan sajátos élményanyaggal fűszerez, mely az olvasóank megfelelő kedvcsináló ebben az irodalmi-művészeti –szociográfiai terepjárásban.
Az írások között tallózva megismerkedhetünk négy olyan irodalmi életmű modellel is, melyek világirodalmi ranggal bírnak, s melyekbe, Hegedűs szerint, a magyar irodalom jeles alkotói is beilleszthetők.
A Kányádi, Csoóri, Juhász Ferenc és Tornai József modell arra példa, hogy lehet és kell értékes írásokkal meghódítani a világot napjainkban is, mert a „legszebb, legbékésebb, leghumánusabb hódítás mindig a művész hódítása”
A Befejezetlen interjú-ban a néhány évvel ezelőtt elhúnyt Beke Györgyöt kísérhetjük el életútján, akit az egyik legszorgalmasabb terepjáró íróként tartottak számon, s aki a valóság riporteri megközelítése mellett élményanyagai regényes feldolgozására kis törekedett. S miközben írt, műfordított, s utat tört a moldvai csángók felé, „ egy pillanatra sem állt meg benne a nemzetféltés, a magyar kultúra entitásának, a magyar identitás megőrzésének igéit zengte megállíthatatlanul.”
Még midig az Arcok, viták, emlékek fejezetében idézi fel a szerző Zalán Tibor világegyetemét, akit nem lehet mindennapi mércével mérni, hiszen, miként Hegedűs Imre János hangsúlyozza, könnyebb a kört négyszögesíteni, mint azt a Zalán Tibort korlátok közé szorítani, aki az  Arctalan nemzedék című esszéjével botrányhősként tett szert ismertségre.
Hegedűs Imre János Bécshez kötődése azt az üzenetet is hordozza, hogy ebbben a városban még lehet magyarnak maradni, s számos adattal erősíti meg a korszerű magyar irodalom kialakulásának bécsi színhelyeit.
Egy másik írásban Mikes Kelemenre emlékezik a szerző, s bizonyítja, hogy mindig megteremthető a közeg, ahova az egyén elmenekülhet, mégis úgy tarthatja a kapcsolatot a külvilággal, hogy sikerül megőriznie a társaság illúzióját.
Néhány oldalt lapozva már Banner Zoltán művészettörténeti tevékenységét és művészetértelmezését olvashatjuk, bepillanthatunk Árkossy István művészetének valódi lényegébe, s egyidejűleg igazat adhatunk Hegedűs Imre Jánosnak abban, hogy a művész számára „ nemcsak esztétikai feladat a festés,hanem morális indittatású kötelesség is.”
Olvasás közben számos személyes élményt oszt meg velünk a szerző, érdekes adatokkal szlolgáltat mint a Bécsi Napló munkatársa, de mint a korábbi Szabad Európa Rádió tudósítója is autentifikálja a történéseket Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Egy szerkesztő visszaemlékezései című írásában.
Ahogy haladunk végig a lapokon, annál világosabban látjuk, a székely származású, romániai magyar   írók, európai kultúrtörténetbe asszimilálódásuk során, sajátos arculatukat megőrizve európai szintű tudásról, műveltségről, bölcsességről teszenek tanúbizonyságot.
Benedek Elek születésének 150 évordulója kapcsán a székelysors identitását mindvégig megőrző, a paraszti sorból induló, díszkötéses könyvek szerzőjeként ismert személyiség úgy marad meg előttünk örökre, mint a magyar irodalom emblematikus figurája.
A Tudósvilág fejezetének indító írása a Kincses Erdély, melyben Hegedűs Imre János az Academica Transsylvanica- Beszélgetés erdélyi tudósokkal című kiadványt méltatva 50 tudós gondolatait állítja fókuszba az erdélyi hazafiságról, a nép, a táj a nyelv szeretetéről.
Erdély irodalmi életének megismeréséhez olyan alkotók járulnak hozzá, akik igényes és sokoldalú kutatómunkát végezve törekedtek arra, hogy a „ szétdrabolt ország legnagyobb, történelmében, kultúrájában leggazdagabb részének irodalmát teljes gazdagságában fölmutassák”, hangsúlyozza a szerző. Az Erdélyi utakon című fejzetben HegedűsImre János  Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben című kötetét  méltatja. Pomogáts Béla azon akadémikusi szintű irodalomtudósok közé tartozik,  akik a rendszerváltás követően már szabadon írhattak, minden kultúrpolitakai megkötöttség nélkül. Az elmúlt évek során több irodalomtörténész igényes munkája szentel  hosszú oldalakat az  erdélyiség, a romániaiság fogalmának tisztázására.
Így, hiánypótlásként kerülehetett a polcokra Balázs Tibor: A romániai létköltészet története 1919-1982 című kötete, de tovább,i igényes műveket prezentáló szerzőket említhetünk meg, mint Láng Gusztáv,Bertha Zoltán, Kántor Lajos , Ködöböcz Gábor, a teljesség igánye nélkül.

A Felsőmagyarországi Kiadó Vízjel sorozatának köteteiről is olvashatunk, ahol ismét találkozunk Pomogáts Béla nevével, de igencsak gondolatébresztő impresszióként hagy bennünk nyomot Ködöböcz Gábor: Megtartó párbeszéde, melyben a szerző a párbeszéd nagymesterékent faggat a mikrofon előtt, s itt kerül említésre Nagy Gábor: Az értelmezésig és tovább  című munkája is, melyben Hegedűs Imre János szavait idézve, az író töpreng Nagy Gáspár, Szilágyi Domokos, Baka István, Buda Ferenc, Utassy József költészetének domináns jegyein, a nemzeti, népi jellegen, a játékossgon,......európaiságon, regionalzmuson.
A gyűjtemény harmadik felvonásában, az Olvasólámpá-nak fejezetnyitó írásában SzakolczayLajos: Párbeszédek és perbeszédek  cmű beszélgető könyvébe lapozhatunk, ahol a szerző 25 interjúalannyal társalog ,vele pedig Ködöböcz Gábor vált szót a tőlemegszokott mesterfokon.A teljesség igénye nélkül olyan szellemóriás nevét említhatjük itt, mint Csoóri Sándor,de mögött szorosan sorakoznak  Buda Ferenc „ táltosigéi”, Határ Győző „világszínháza” , Csorba Győző „fegyelem-rendje”, Kallász Márton „finom csöndje „, Szilágyi Domokos  „vitustánca”, Lászlóffy Aladár „ világkultúrája”, de ott van Orbán Ottó is, a „megátalkodott magánzó”.
A szellem kicsapongásait azonban mederbe lehet terelni, s hogy Ködöböcz Gábort idézzük, „ a misszióként megélt munkavégzés közben Szakolczay a konfliktusokat is vállalja.”
Az olvasólámpa alatt gyönyörködhetünk László Noémi Papírhajó kötetének versvilágában, mely a szavak bravúros építkezésével folytatja azt a megkezdett utat,melyet leginkább Dsida Jenő neve fémjelez.
Néhány fejezet után már Paizs Tibor:Erdélyi prikulicsok- Egy honfoglaló garabonciás álomlátása kalauzol bennünket vallomáos könyve színtereire. Hegedűs Imre János zeneművel rokonítja e mű szövetét, a műben „életre kelnek a hősök, mindenek előtt Erdély méltóságai, akik akkor voltak országló fejedelmek, amikor Magyarország mint önálló állam megszűnt létezni.”
Csak átmenetileg lehet most Hegedűs Imre János kötetét becsukni, hiszen számtalan tanulmány és könyvsimertetés várja még a búvárkodni kész olvasót, számtalan írás tárja elénk a székelység jellegzetes azonosságtudatát a megváltozott történelmi és kultúrpolitikai milliőben,s fogalmazza meg a hazája sorsáért felelős értelmiség gondjait.
Hiszem, hogy Hegedűs  Imre János, e válogatással értő módon hozzájárul az erdélyi magyar táj, irodalom és művészet kincsestárának feltárásához, s az értékek
megőrzéséhez.


/ Hegedűs Imre János: Az író fénye, Tanulmányok-Esszék /