Igei jelentés és fordítás

A magyar–angol versfordítás néhány lexikai kérdése

1. Ismert, hogy a magyar ragozó nyelvként számos jelentésviszonyt képes kódolni a szó jelentésébe. Legnagyobb mértékben az igék jelentésszerkezetében érvényesül ez a tömörítő, szintetikus jelleg.  A magyar igék ugyanis a jelentés aspektusait, mozzanatait árnyaltan képesek ábrázolni, amint ezt egy-egy igének a szócsaládja szemlélteti. Gondoljunk, például a száll ige olyan származékaira, mint: szállong, szálldos, szálldogál, szállingózik, vagy az ugrik ige képzett változataira: ugrál, ugrálgat, ugrándozik.

Ugyanakkor az igen gazdag igeképzőrendszeren kívül a magyarban az igekötő is jelentős mértékben hozzájárul a sokféle igei jelentésárnyalat kifejezéséhez. Az igekötőnek – mint tudjuk − nemcsak grammatikai funkciója van, azaz nemcsak a cselekvés befejezett–befejezetlen, kezdő-bevégző jellegét képes szemléletesen kifejezni, hanem jelentésspecializáló szerepet is betölt, új átvitt értelmű jelentést képes létrehozni, módosítva az ige alapjelentését (pl. adja − feladja [a harcot])   (D. Mátai 1992, Szilágyi 1996).

Dolgozatomban néhány, 19. és 20. századi ismert magyar költő versének angol nyelvű fordításait vizsgálom az igei jelentések egyenértékűségének a szempontjából. Az eddig elmondottak alapján feltételeztem, hogy az angol versfordításokban a magyar igék jelentéssűrítő és jelentésspecializáló ereje némiképp szükségszerűen módosul a két nyelv eltérő szemantikai és grammatikai rendszere  miatt.[1]

2. Az eddigiekben megfigyelték, hogy az indoeurópai nyelvekre történő prózafordításokban a konkrétabb jelentésű magyar igéket gyakran általánosabb jelentésű célnyelvi igével fejezik ki a fordítók, azaz  generalizálódás  történik. Ezt példázzák az alábbi mondatpárok, amelyek Klaudy Kinga fordításgyakorlati kézikönyvéből (2009: 59) származnak:

… végigsiklottak ujjai a bordáin. (Csáth Géza: Apa és fiú)

… his fingers run over its ribs. (ford. Kessler, Jascha)

Egymás után hörpintette fel a serlegeket. (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)

….emptying one goblet after another. (ford. Szirtes, George)

Ennek ellentétét, az igei jelentés konkrétizálását láthatjuk a magyar fordításszövegekben (Simigné 2006: 59–61), amint ez az alábbi, Mudris dolgozatából (2011: 19–22) idézett mondatpárok szemléltetik:

„…she ran across the field after it…” (Carroll: Alice's Adventures in Wonderland)

„…kíváncsiságában utána iramodott a réten…”

(Kosztolányi D. [ford.] – Szobotka T. [egybevetette]: Alice Csodaországban)

„... while I blushed and looked down.”   (Stephenie Meyer: New Moon)

„… én pedig elvörösödve lesütöttem a szemem.” (Rakovszky Zs. [ford.]:  Újhold)

Tehát a magyar forrás- és célnyelvként történő vizsgálata egyaránt jelzi a magyar igék jelentésbeli konkrét természetéből fakadó különbségeket. Ezek az eltérések nem annyira egyéni fordítói megoldásokat jeleznek, hanem inkább tendenciákat, szükségszerű eltéréseket, amelyek a nyelvek lexikai és szemantikai rendszerének különbözőségeiből fakadnak.   Ezt jól mutatja az, hogy a jelenség a versfordításokban is nagymértékben érvényesül. Különösen az olyan igéknél nyilvánvaló ez az általánosító (generalizáló) fordítói eljárás, amelyekben az ige úgy ábrázolja cselekvést, hogy egyben egy belső jelentésjeggyel minősíti a cselekvés módját. Ilyen például a nyafog igénk, amelynek alapjelentése a szótári meghatározás szerint ’nyűgösködve siránkozik’ (Eőry [főszerk.] 2007).  Tehát a nyafog ige fogalmi jelentése nem azonos a siránkozik vagy a sír ige denotatív értékével, mivel a belső módhatározói,  minősítő jelentésjegye (’nyűgösködve’) konkrétabbá teszi  alapjelentését. Azaz az ige nemcsak megnevezi a cselekvést, hanem minősíti is azt, a cselekvés módjára utalva. Azt a szót, amelynek  szemantikai szerkezete  ilyen belső minősítő jelentésjegyekkel leírható,  minősítő szónak tekinthetjük (Benő 2004: 19–20), és szembeállíthatjuk az általános jelentésű (hiperonim) párjával, esetünkben a sír igével,  amely nem tartalmaz olyan nyilvánvaló és konkrét minősítő jelentésjegyet, mint az említett nyafog vagy a zokog (’meg-megrázkódva, keservesen sír’). Az ilyen minősítő jelentésárnyalatot tartalmazó igék a fordításban rendszerint azáltal válnak általánosabb jelentésűvé, hogy az célnyelvi ige jelentése nem hordozza ezt a minősítő mozzanatot. Ezt szemlélteti József Attila Mama c. verse egyik sorának a fordítása:

Nem nyafognék, de most már késő (József Attila: Mama)

I should not have cried, but it's too late for this (Watkins, Vernon)

Az angol cry ige nem minősíti a sírás módját, mint a magyar nyafog, és így általánosabb jelentésűnek tekinthetjük.

Más esetben a magyar versben szereplő ige jelentése azáltal válik általánosabbá, hogy a fordító egy olyan igét alkalmaz a megfeleltetés folyamatában, amely nemcsak általánosabb, hanem a metaforikus jellege is hiányzik, legalábbis a terminus poétikai értelmében. Ezt a jelenséget egy másik József Attila versben szereplő ige angol fordításával szemléltetem:

Nem lógok a mesék tején   (József Attila: Ars poetica)

I’ve done with the milk of story books  (Michael Beevor)

Az angol ’ve done with ’elégnek talál’ sokkal általánosabban nevezi azt a beszélői attitűdöt, ami a lóg (vmin)  magyar ige jelentésében metaforikus módon kifejeződik.

3. A magyar igék jelentésének szintetikus, tömör jellege az angol (és általában az indoeurópai nyelvekre történő) fordításokban gyakran analitikussá, széttagolttá  válik  azáltal, hogy a célnyelvi szövegben az adott lexikai jelentés több szóban fejeződik ki. Klaudy Kinga ezt az fordítási műveletet a jelentések felbontásának nevezi (Klaudy 2009: 73–83).

Az állapotváltozást például az angol gyakran segédigével fejezi ki, és ha ez több egymás utáni igében jelentkezik, a jelentés széttagolódásából fakadó különbség nyilvánvaló, amint ezt Dsida Jenő egyik verséből vett részlet fordítása szemlélteti:

A szerelem karja tágul, ernyed, lankad, elenged…                                                                        (Dsida  Jenő: Mi lesz ebből?)

The arms of love grow wider, turn lax, lose momentum, then release…                                                                                                  (Makkai, Adam)

 A segédigés angol kifejezések az állapotváltozást megfelelően tudják szemléltetni, olykor viszont a magyar ige olyan asszociációs töltettel rendelkezik, amelyet nem mindig tud az angol széttagoló, analitikus szerkezet pontosan visszaadni, mint az olyan kiváló fordításokban sem, mint az alábbi:

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.                                                               

              (Kosztolányi: Hajnali részegség)

But now as my muscles get softer just
so I have a feeling, my friend, that in the dust,
where I was groping by clogs of earth and souls
I was the guest of a grand and unknown Lord.                   

                             (Kabdebo, Thomas)

A magyar lazul ige nemcsak a ’gyengül’ jelentést idézi fel konnotátumként, hanem asszociációs viszonyban van az ’oldódik’, ’enged’ jelentésekkel is (Kiss [főszerk.]  2005), ami az elmúlás, a test felbomlását is sugallja. A képzettársításoknak ezt az irányát a fordításban szereplő angol igeszerkezet kevésbé tudja kifejezni. A széttagoló tendencia nemcsak az angol segédigés szerkezetekben látható, hanem bizonyos körülíró, módhatározós szerkezetekben is. Az ilyen több szavas szintaktikai egységekben a szintetikusról analitikusra történő szerkezetváltás némi veszteséggel járhat:

Piheg és illeg,
melege van.
Legyez, legyintget
divatosan.

 (Illyés Gyula. Egy barckfára)

With quick breath shudders
from heat or passion,
fans herself, signals
in the high fashion.                        

(Christine Brooke-Rose)

Illyes Gyula versében a piheg és illeg onomatopoetikus ige a cselekvés folyamatos jellgét, a két cselekvés összetartozását sejteti az igék hangalaki hasonlósága folytán.  Az angol fordításban ez a kettős jelentés egyetlen körülíró, módhatározós szószerkezetben jelenik meg.

A magyar ige hordozta szintetikus, dinamikus jellegének széttagolódásának egy másik formája az az eset, amikor a magyar igei állítmány jelentése egy összetett predikatív szerkezeteben fejeződik ki az angol fordításban, amint az alábbi mondatpár ezt példázza:

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.  (Arany János)


a buzzing insect strikes against the wall,
a loud crash follows, there is heard no more.     

                                                                                (Masterman, Neville)    

4. A magyar igekötős igék a lexikai jelentés szempontjából ugyanakkor erőteljesen tömörítő jellegűek. Az igekötőkkel – amint szó volt róla − speciális (metaforikus) jelentéseket is tudunk teremteni a magyarban, amelyek nemcsak  a cselekvés irányát, kezdő-bevégző jellegét  jelölik, amelyeknek fordítása gondot jelenthet, különösen a kötött formájú versek fordításánál, ahol a szavak „terjedelme”, szótagszáma is fontos kritériuma a formai megfeleltetésnek. Az olyan epikus költeménynél, mint a ballada, amelynek sajátos jegye a homályosság és a drámai jelleg, a szintetikus szerkesztésmódú igekötős igéknek kulcsszerepük lehet a drámai hangulat megteremtésében, különösen, ha felsorolásszerűen egymás után következnek ezek az igék, amint azt Arany János: A welszi bárdok című balladájában ezt láthatjuk a megelevenített történet csúcspontján:

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehelet megszegik.

A balladának hat angol fordítása van (Dimény 2012), és a fentebb idézett két sornak az angol megfelelője minden esetben problematikusnak tekinthető. Arany belső rímet és alliterációkat tartalmazó két sora az említett szintetikus jelentésekkel együtt nehéz döntés elé állította a fordítókat, és a tartalom vagy a forma javára billentették a mérleget. Péter Zollman a rímes kifejezésmódot tartja szükségesnek megőrizni, és fordítása szemantikailag általánosabb lesz és kevésbé részletező: Deep silence falls upon the halls. Két angol fordításban passzív szerkezetté alakul Arany János dinamikus igéi:

And strangled breath from lips like death

Was all that could be heared.                                     (Masterman)

 

Words torn within, voice caught within,

 Breath breaks and is drawn hard                              (Ozsváth–Turner).

 

Láthtó, hogy Masterman megőrzi a belső rímet, de a névszói szerkezetté való alakítás következtében kevésbé dinamikus jellegű Arany János soraihoz képest. Ozsváth–Turner fordítása kellően részletező, de a passzív szerkezet némileg közvetetté teszi a drámai hatás közvetlen, pillanatnyi jellegét. Loew passzív szerkezettel és általános alannyal fejezi ki a helyzet izgalmát:  No voice is heard, no man hath stirred,/ No single breath one hears. Tartalmilag és formailag is némileg elnagyoltnak érezhetjük Adams fordítását: Conversation ceased forthwith,/ Not a breath was heard. Kirkconnel formailag és tartalmilag is hű próbál maradni az eredetihez, de ez statikusabb jellegű névszói szerkezetek nagyobb mértékű jelenlétével valósul meg: All voices cease in soundless peace,/ All breath in silent pain.

Az igekötős ige jelentéslehetőségei jól szemlélteti Nagy László ismert versének egyik kérdése:

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?                        

(Ki viszi át a szerelmet?)

A fölfeszül ige nem csak a feszülettel van asszociációs kapcsolatban, hanem a függőleges mozgással is, a fenti tartománnyal, ami a nyelvekben gyakran a pozitív érték dimenzionális megjelenítője. Az ige angol fordításában inkább az egyik értelmezési lehetőséget láthatjuk érvényesülni:

Who will breathe tender warmth on a frosty branch?
Who’ll crucify himself on a rainbow, parched?                                                                                                                     (N. Ullrich Katalin)

A crucify himself  ’megfeszíti önmagát’ angol kifejezés csak közvetve utal a fent térbeli pozícióra (a szivárvány említésével), és kevésbé hangsúlyos a függőleges irányultság az eredeti vers szemléletéhez képest.

5. A magyarban az igei cselekvés jelentésmozzanatait, a befejezett, folyamatos vagy pillanatnyi cselekvés- és történésjelleget is képes kódolni, és ez a jelenség további szintetikus jelleget ad ennek a szófajnak. Az általam tanulmányozott versfordításokban néha az i g e a s p e k t u s o k ra vonatkozó jelentésárnyalat elhalványul vagy elvész.

A befejezettség (befejeződés) jellegű jelentésmozzanat hiányát érzékelhetjük például  József Attila Ars poetica című verse egyik mondatának angol fordításában: Az idő lassan elszivárog – Time’s slow seeping will never stop  (Michael Beevor). A forrásnyelvi és a célnyelvi mondat különbségét jelzi, hogy a magyar mondatban a befejeződő jelleg hangsúlyos (lassan elszivárog), míg az angolban a folyamatos jelleg (will never stop). József Attila inkább a személyes létidőre utal, az angol fordítás pedig az időt általános, egyetemes törvényszerűségében láttatja.

Az igei jelentés ismétlődő jellegének célnyelvi elhalványodása az adott költői kép intenzitásának, kifejező erejének, expresszivitásának csökkenését is jelentheti:

esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek  (Kányádi: Örmény sírkövek)

they gather dewdrops and soak up the rains
those marble-topped armenian remains  (Zollman)

                Amint látható, Kányádi versének idézett kontextusában a gyűjtöget ige ismétlődő aspektust kifejező jellegével a befejezettséget, a végleges pusztulást is hivatott érzékeltetni, és ez a jelentésárnyalat némileg háttérbe szorul az angol fordításban. Hasonló jelenséget látunk Arany János Családi kör című verse első két sorának fordításában:

Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja

The evening comes and everything is hushed,
while darkly nods the leafy mulberry tree            (Masterman, Neville)

Az igenevek hordozta cselekvés is elhalványodhat, és ez akkor feltűnőbb, ha egy vers egészének az értelmezését is befolyásolhatja az adott módosulás, amint ezt Kányádi Sándor egyik versének melléknévi igeneves szerkezetének fordításában láthatjuk:

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol csak keserű
lapi tenyészget sanyarú
sorsú emberek szomorú
szemében alig pislogó
mindegyre el-ellobbanó
fakó reménység révedez
hogy egyszer mégis vége lesz

 

there are lands there is countryside
where though beautiful nothing thrives
but bitter burdock where in the eyes
of wretched people with harsh lives
a glimmer of pale hope appears
barely flickers then expires
hope that one day it will all be over

Az el-ellobbanó jelen idejű melléknévi igenév fordítása több szempontból is nehézségeket vet, fel, hiszen a kettős igekötő a történés ismétlődő jellegét hangsúlyozza, a mozzanatos igealak (lobban) pedig a cselekvés gyors, pillanatnyi jellegét. Ez a látszólagos ellentét és az ezt meghatározó folyamatos jelleg az angol fordításban elhalványul.  Ilyen értelemben ez a szerkezet jelzi a magyar igék és igenevek jelentéseinek tömörítő, szintetikus jellegét, a fordítás pedig a lehetséges veszteségek irányát is.  Ismert, hogy a cselekvés vagy történés pillanatnyi jellegét leginkább a mozzanatos igeképzős igék fejezik ki a magyarban. A fordításokban ez a jelentésmozzanat nem annyira a nyelvek közötti lexikai és grammatikai különbségek miatt látszik olykor elhalványodni, hanem inkább azért, mert a fordító nem találta meg a hasonló jelentésű és kifejező értékű igét.  A pillanatnyi történést kifejező igék nem ritkán hangutánzó, onomatopoetikus természetűek (l. például csobban, dobban, lobban, robban, zökken,),  és így a hangutánzó igékhez gyakran társul a pillanatnyi cselekvés képzete, akkor is, ha az ige alakja morfológiailag egyszerű, azaz nem képző hordozza ezt a jelentésmozzanatot;  amint ezt olyan az angol igék jelzik, mint bang ’durran’, click ’csörren’, flash ’felvillan’, flick ’megpöccint’ stb. A nem adekvát igeválasztás miatti jelentésárnyalatnyi veszteséget szemlélteti a következő magyar és angol párhuzamos versmondat-részlet:

s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon    (Kányádi:  Valaki jár a fák hegyén)  

and never light my soul again  
when infant stars are newly lit        (Zollman, P.)

Az angol light ’megvilágít’ jelentésű ige kevésbé fejezi ki ebben a kontextusban a cselekvés pillanatnyi, ha úgy tetszik, váratlan jellegét. Ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg Ady Endre Párizsban járt az ősz című vers első két mondatának angol és román fordításában:

Párizsban a tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen.

  (Ady: Párizsban járt az ősz)

Autumn sliped into Paris yesterday, 
came silently down Boulevard St Michel

(Bell, Doreen)

Ieri venise Toamna in Paris

Trecea pe drumul Sfântului Mihai.

(P. Tóth Irén)

A suhant ige egyszerre utal a cselekvés gyors és csendes jellegére.  Ezt az összetett jelentést az angol és a román fordítás kevésbé fejezi ki: az angol ige (came ’jött’) a határozószóval (silently ’csendesen’) együtt is kevesebbet idéz föl a magyar igéhez képest, és a román ige is általánosabb jelentés hordoz (a trece ’átmenni, átvonulni’). A beszökött ige hordozta jelentés átültetésében is hasonló különbségeket fedezhetünk fel.

6. Összegzésként elmondható, hogy a magyar–angol versfordításokban olyan jelentésárnyalatnyi különbségek jelenhetnek meg, amelyek rendszerint a két nyelv eltérő lexikai, morfológiai és szemantikai rendszerével magyarázhatók. A lexikai és szemantikai jellegű módosulások a szójelentés szintetikus–analitikus, statikus–dinamikus jellegét érinti A megállapított eltérések nem egyéni fordítói megoldásoknak tekinthetők, hanem tendenciaszerű folyamatoknak. Ugyanakkor az sem mellékes szempont, hogy a versfordításokban az explicitáció mértéke, a lexikai betoldások lehetősége korlátozottabb, mivel – különösen a kötött versforma esetén – a verssorok terjedelme egyáltalán nem elhanyagolható szempont.

 

 Hivatkozások

 

Benő, Attila 2004.  A kölcsönszó jelentésvilága. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület.

Dimény Hajnalka 2012. Lexikai kérdések Arany János A walesi bárdok című balladájának  angol fordításaiban. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár. Témavezető: Benő Attila,

Eőry Vilma (főszerk.)  2007. Értelmező szótár+. Budapest, Tinta könyvkiadó,

Klaudy Kinga  2009. Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest: Scholastica Kiadó,

Kiss Gábor (főszerk.) 2005. Magyar szókincstár. Budapest, Tinta Könyvkiadó,

D. Mátai Mária 1992.  Az igekötő fő funkciói és funkcióváltozásai. In: Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Budapest, Akadémiai Kiadó, 662–695.

 Mudris Anikó 2011. Az igék jelentésének generalizálása és konkretizálása a fordításban. www.193.6.1.94:9080/JaDoX.../document_12873_section_4945.pdf

Simigné Fenyő Sarolta 2006. A fordítás mint közvetítés. Miskolc, Stúdium Kiadó,

Szilágyi N. Sándor 1996. Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára. Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár.


[1] Az angol fordításszövegek forrása: Magyarul Bábelben c. többnyelvű költészeti antológia (http://www.magyarulbabelben.net)