„A számoló lélek léte”*

Az emlékezés a kortárs erdélyi irodalomban*

"A múlt szökőár, és a zárlatig
előre tolja bábjaim.”
(Balla Zsófia: Kolozsvár)[1]

„arra a helyre álltam, ahol kislánykoromban Apámmal és Anyámmal fényképezkedtünk”[2] (Cs. Gyimesi Éva)

Balla Zsófia Kolozsvár című verse a Látó folyóirat 2012. májusi számában jelent meg, s majd a periodika nívódíjas verse is lett. A Kolozsvár az emlékezés tematikáját, a múlt játékba hozását tudva Balla Zsófia híres és vélhetően legtöbbet tárgyalt PaterNoster című versével mutat rokonságot, jóllehet a 2012-es évben publikált mű szerkezetileg nem olyan szabdalt, s ennek tekintetében nem említhető talán az a fajta bonyolultság, amelyet a PaterNoster esetében még a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon is fontosnak tart megemlíteni.[3] 

A Kolozsvár emlékezéstechnikájához mindenképpen kapcsolódik a várostól való elválás és a hozzá való vissza-visszatérés. E versben az időről való gondolkodásunkat megrendítő aspektusok figyelhetők meg. A Kolozsvár megjeleníti az idő méréséhez való viszonyulást, a fordulat, fordulópont, korszak problematikáját, az átmenet kérdéskörét, ekképpen párbeszédbe hozása kísérelhető meg Hans-Georg Gadamer Az üres és a betöltött időről című szövegével. A Balla Zsófia-vers – amellett, hogy a fentieket a magáénak tudja – az idézett elméleti szövegnek is vélhetően legmarkánsabb kérdése körül kering, amely az átmenet meghatározására összpontosít.

        A Kolozsvár-vers színre viszi a küzdést az idő mérésével; a megnyilatkozó e mérést képviselő eszközökhöz, a karórához, a homokórához és gyaníthatóan a templomtorony órájához újra és újra negatív jegyet társít. A többek között a karórához kapcsolt negatív jegy első és felszínes olvasásra talán egy egyneműsítő diskurzus feltűnését eredményezhetné, ám szoros olvasással felfedezhető: bár a karórához negatív jegy járul, az „ők” által jelöltek nem egy „roham” reprezentánsai. Egy következő nemzedékről, e nemzedék létrehozta olvasási módról és az élethez kapcsolt írásmódról lehet szó. A mozgás folyamatjellegével említődik, így nem lehet „rohamról” beszélni. El kell ismerni azonban, hogy az egyneműsítő diskurzus gyanúja a generációra vonatkoztatottságában talán felsejlik.

        „Bevették.

        Vagy inkább: belenőttek.

        […]

        Lépten-nyomon a szatócsüzletek:

        fogkrém, cukorka, bakancs, púder,

        karóra, s az ittfelejtett személyzet,

        fogdmegek, hegyes nyelvű eladónők,

        karónyi gyertyák, műhab krémesek.”[4]

Az idő mérésnek régebbi típusára, továbbá a mérés negatív értékelésére utal majd a homokóra. Az óra megnevezéssel minden olyan eszköz rendelkezhet, amelyik a periodikusság és az állandóság jellemzőjét képes magán hordani, azaz vonatkoztatási keretként szolgálhat.[5]

        „Még élek, de már nem enyém.

        Hangja sürget: fiatal, idegen.

        Homokóráján újrakezd a vég,

        pereg Kolozsvár arcon, ingeken.”[6]

A „végességhez” kötött jegy e részletnél az ismétlődését is magában hordja. Legyen az a homokóra vagy Kolozsvár anyaga, mindenképpen a kopást, változást szenvedi el. A homokóra szemeinek egymáshoz súrlódása a fizika e jelenségének természetéből adódóan nem képviselheti az el-nem-múlást, hiszen minden egyes fordítás, azaz az idő mérésének minden egyes technikai lépése az anyagban bekövetkezett roncsolódást (kopást) indítja el. A roncsolódás valójában a másképpen írás e vers kontextusában, ha a nemzedéki lét kérdéskörét emeljük be. Emellett az ismétlődés mozzanata figyelhető meg („újrakezd a vég”), így a nemzedékek egymásra következése a biológiai nemzedékek sajátosságával együtt.[7] E folyamat egésze felől szemlélhetnénk az időt, ahogyan ezt Balla Zsófia teszi, a homokóra időmérése irányából azonban nem, ugyanis – ahogy Gadamer mondja – „az idő problémája bizonyára kezdettől fogva a legszorosabb összefüggésben állt az időméréssel, olyan szoros kapcsolatban, hogy az időmérés problémája egyenesen az idő létének megkerülésére, ill. behelyettesítésére látszik módot adni. Mindenesetre az idő függetlensége attól, ami az időben mérendő, minden időmérés szükségszerű követelménye”[8]. A Balla Zsófia által oly sokat és ebben a versben is idézett Bretter György az órát a helyettesítés funkciójában mutatja be, de lényegében ő is az „idő kiűzésére” mutat az óra létrehozásánál: „az idő kérlelhetetlenségét szidalmazták [az emberek – K. F.], és sopánkodva feltalálták az időszámítást, hogy ezentúl ne az időt, hanem az órát szidhassák balsorsukért.”[9] Az idő mérése az időhöz viszonyulásunk külsődleges típusa, s a heideggeri elgondolás követve elvezet ahhoz az időszemlélethez, amely „»kiűzi önmagából« az időt”[10]. Külsődleges időviszonyulásunkhoz sorolható a szociális idő, hiszen az egyénre ez esetben ugyancsak egy kívülről meghatározott kényszer nehezedik, ám az egyén időkonstrukciói magukba olvasztják a szociális idő jellemzőit.[11]


*Részlet e kötetből: Kovács Flóra: Az emlékezés a kortárs erdélyi irodalomban. Kolozsvár, Korunk−Komp-press, Ariadné könyvek, 2015.

[1] Balla Zsófia, Kolozsvár, Látó, 2012. május, http://www.lato.ro/article.php/Kolozsv%C3%A1r/2336/ (Letöltés ideje: 2013. 04. 20.)

[2] Cs. Gyimesi Éva emlékére, Kolozsvári Rádió, 2011. 06. 01., http://www.radiocluj.ro/hu/multimedia/hangtar/reszletek/audio/5.html, 8:36-8:41 (Letöltés ideje: 2013. 05. 1.)

[3] Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, http://lexikon.kriterion.ro/szavak/202/ (Letöltés ideje: 2013. 07. 2.)

[4] Balla, Kolozsvár…, i. m.

[5] Vö. erről: Veress Károly, A nemzedékváltás szerepe a kultúrában, Kolozsvár, Pro Philosophia – Polis, 1999.

[6] Balla, Kolozsvár…, i. m.

[7] Vö.: Veress, A nemzedékváltás szerepe a kultúrában…, i. m., 219.

[8] Gadamer, Az üres és a betöltött időről…, i. m., 88.

[9] Bretter György, Kronosz, a kegyetlen = B. Gy., Vágyak, emberek, istenek, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1970, 139-155., 144.

[10] Veress, A nemzedékváltás szerepe a kultúrában…, i. m., 175.

[11] Uo.