Bretter György és mai hatása

Bretter Györgyről, a kolozsvári Bulgakov Kávézóban helyet kapó irodalmi kör névadójáról tartott előadást Egyed Péter filozófus, költő, író, aki a neves gondolkodó tanítványa volt. „Esszéket írok, etikai-antropológiai kérdésekről, mert hiszem: az ember problémája a legkomolyabb dolog” – fogalmaz önéletrajzában az irodalmilag is jelentős filozófiai kötetek, tanulmányok szerzője, a hatvanas-hetvenes évek Kolozsvárjának karizmatikus alakja. Nyitott gondolkodó, megnyerő, közismert személyiség, akit imádtak a nők: ilyen volt Bretter György, a főleg pályakezdő alkotók kibontakozását segítő mai irodalmi műhely névadója. Ennek ellenére kevesen ismerik a fiatalabb generáció képviselői közül. Ezért is volt hiánypótló a kör legutóbbi ülése, amelyen Egyed Péter mesélt egykori szellemi mesteréről. A meghívott 1974-ben kezdte el a tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia–szociológia szakán, és ekkor ismerkedett meg Bretterrel is.

„Hallatlan türelme volt az emberekhez, a diákokhoz, megvolt benne az a bizonyos szókratikus kíváncsiság. El tudott beszélgetni bárkivel, aki érdeklődést mutatott a filozófia, irodalom iránt. Írásai nemcsak gondolkodástudományi, hanem irodalmi szempontból is nagyon magasröptű, az írói kvalitások által is remekbe szabott művek.” A magyar irodalmi divat nem volt, és talán még ma sem alkalmas arra, hogy ezt a fajta filozófiai esszét, mint a literatúra egyik legértékesebb termékét, vonulatát tudomásul vegye és kezelje. Ha világirodalmi nevek között válogatunk, akkor talán T. S. Eliothoz vagy Albert Camus-hoz áll közel – méltatta Brettert egykori tanítványa. A filozófus saját magát a reformmarxizmus utolsó képviselőjeként, később pedig ideológiakritikusként definiálta. Négy-ötezer könyvet számláló könyvtára volt, külföldön élő barátai, mint Heller Ágnes, Vajda Mihály vagy Fehér Ferenc állandóan hozták neki a külföldi folyóiratokat. Könyvtárából szívesen kölcsönzött a tehetséges diákoknak nemcsak ritka, hanem alkalmasint tiltott csemegéket is.
Műveinek újdonságát az emberközpontúság témája jelentette. A mitológiában, a mítoszok világában találta meg a kísérletező, elbukó, szenvedő ember prototípusait. Olyanok sorsáról írt, akik elég bátrak ahhoz, hogy megtegyenek valamit, és ha belebuknak is, példaszerű az, ami velük történik. Környezete értette, hogy ezek nem holmi irodalmi hősökről szóló írások. Esszéinek frenetikus sikerük volt.
Bretter kapcsolatban állt az irodalom olyan jeles képviselőivel, mint Oravecz Imre vagy Mészöly Miklós. Kedvelt olvasmányai között szerepelt többek között Sartre és Ionesco, de Hamvas Bélát is nagyra tartotta. Nem mellékes irodalomkritikusi munkássága sem. Bodor Ádámról vagy Szilágyi Istvánról írt kritikái alapján megállapítható: jó érzéke volt ahhoz, hogy kiből lesz később ismert irodalmár.

Varga Melinda 

A teljes írás itt olvasható: http://www.irodalmijelen.hu/node/13345