A filozófia forrásai: mítosz, költészet, tudomány

A filozófia modernitásbeli evolúciója – Descartes-tól Hegelig – a fogalmiságnak és a fogalmi struktúráknak, a koherencia és konzisztencia logikai követelményeinek addig soha el nem képzelhető és el nem ért színvonalát jelentette. Hegel műveinek glosszáriumai a fogalomalkotás meg nem haladható csúcsai, műveinek alkalmasint egy harmadnyi részét is jelentik. Mindez összekapcsolódott a filozófia ama hitével, hogy a diszciplína egyfajta szupertudományos eszköz lehet a világ koncipiálásában. Ha ezt a fajta univerzalizmust később fel is adták, mégis a XX. század tudományfilozófiája (Ayer, Whitehead) további igazság-függvényeket létesített a filozófiai kutatás számára.

A fogalmiság, tudományosság és igazság perspektívái visszaszorították a filozófia mindazon forrásait, amelyek Platóntól kezdődően bőségesen buzogtak a fogalmi struktúrák közelében. Ilyenek voltak a mítoszok és a vallásos hiedelmek. Nemcsak Platón használta őket, hanem Giambattista Vico is bennük látta az emberi közösségek létrehozásának első formáit, Schelling pedig egyenesen az emberi világ kezdeti és eredeti lényegének a szubsztanciájaként kezelte azokat.
Szintén a platóni hagyományból származik, hogy ott, ahol a filozófia és a fogalmi gondolkodás már semmit nem tud mondani, avagy állítani, ott a költők istenközeli, eksztatikus mondanivalója is jelenthet valami világ- és kimondás-közelséget. Ilyen értelemben a költészet (Goethe) is átvette a világ-értelemezés kötelezvényét. Közismert módon Heidegger Hölderlin költészetében látta a lét eredeti megszólalását, önkifejeződését.
A forrásokat érintve végül nem feledkezhetünk meg a misztikáról sem, még ha nem is a misztikus kimondások közvetlen tartalmait is értelmezzük. Hanem fontos az, hogy miként mondják: mi az amiről feltételezzük, hogy átsuhan rajtuk, amikor mondják? Vagy miből származik az az erő, amely a víziókból és az imagináriusból születve, világokat alapít és épít? Mint ahogyan azt például Avilai Szent Teréz tette?
Mindent végiggondolni a források mentén is, ez továbbra is a filozófiába tartozó kérdés – állítja az előadó, Egyed Péter.