Versek

B.Tomos Hajnal versei

ELTÁJOLÓDVA

Leválni készülő levél a táj:
fele még zöld opál,
napra emlékező,
de túlnan már bronz-idő,
az emberi hátraarcot is
megelőző –

ücsörgök nyár és ősz között
mint öregedő levél ütőerén:
didergő modell
a szineit csapkodó festő előtt,
ki régi vásznat hasznosit,
napraforgó-sárgát fullaszt
érett barnába
és sárba márt 
minden rózsálló délutánt.

Aztán megjön mint isteni törvény,
minden kalandra, kipirult mára 
a józan éj,
mikor száradni nyugszanak a szinek 
és pihen a lázas ész -
csak én didergek (még mindig) 
csönd-sarokban,
mint ki levetette zöld tülljeit,
de nem találja helyét a bronzban.

Szente B. Levente versei

Felemelkedettek

A büszke Hadrianust,
ki látta önmagát, a rómaiak legjobbikát,
a dicső cézárt, láttad-e szemtől-szemben?
Ki parancsot adott
ama kőfalak építésének egészéhez,
miközben a távoli Rómában, hús-vér
fantomok aranyért, árulásban,
dicsfényben és lázban, megszegett ígéretekkel,
Jupiter templomában könyörögve elégtek.
Ki úgy hitte, a barbár özönt megállítja,
és kikiáltotta, hogy a kitalált isteneket,
kardokkal legyőzheted,
de jövőt, jövő teremthet.

Sánduly Lajos versei

TISZTÍTÓTŰZ
2017, augusztus

Kánikulában,a tűző napon,
a madárijesztő fázott nagyon.
Lázas lehetett,
rongyarcán lógtak a ráncok:
légáram
sodorta posztófoszlányok.

Hiába nézett jobbra vagy balra,
madár nem járt évek óta arra.
Csak állt ott,
várt a pokol tornácán némán,
s hideg verejték gyöngyözött

kalapja csüngő karimáján.

André Ferenc versei

szilvafák

titokban mész haza mindig,
mert már nem tudod, kinek kell köszönnöd.
az arcokat benőtték a szilvafák,
a sűrű lombozat miatt pedig
nincs kivel szembe nézni.

amióta a lélegzetet is egyirányúsították,
a sugárutak mentén hokibotok virágzanak,
eltűntek a gödrök, amik alapján
eddig tudtál tájékozódni.

Csata Ernő szonettkoszorúja

József Attilával
...Kész a leltár

1.
Testem legyőzve, ha van győzelem,
de lelkem szavaimban túléli,
bár makacsságom nem enged kérni,
és töröm a fejem semmiségeken.

Nem csünghetek szép meséink tején,
mert az életem lassan elszivárog
az égi fénybe s én hiába várok
vágyódva, nagy hazugságok tetején.

Nincs alku és meggyalázhat akárki,
nyomorító hatalmat nem szolgálok,
nem kellenek a mai ész kocsmái.

Fáradt diák, kerestem a virágot
képmutatásaink kopár pusztáin,
négykézláb jártam körbe a világot.

Vaszilij Bogdanov: Levelek az önkéntes száműzetésből*

1.Levél Zsenyának

Kirgíziából írom levelem,
amit Hozzád el, egy holló viszen.
Poe hollójának orosz testvére.
Élek, hát persze, még nincsen vége
komédiánknak. Miért is lenne?
Morfondírozunk. Az öröm illan.
Bújócskázunk a kirgiz szavakban.
Népükhöz szólnak pártfőtitkárok,
röhögni nem tud a hollónk, károg.
Gyárak épülnek az őserdőben.
Űzötten bolyong a medve isten.
Elterelik a Lénát, az Obot,
a Jenyiszejt is. Óriás torok,
nyeli el végül Oroszországot,
rekedten hollónk, kínjában károg.

Fábián Judit versei

Egy átlagos nap

Helyettem ugrálnak
egymás mellé tett monitorok tetején
fák virgonc gallyai.
Nintendóznak.
Irodai székemből figyelem őket
az ablakon át.
Szedentáris szieszta, nem vidámít.
Két madár is a képernyők tetején ugrál,
gally akadálypályán.

Minden szél-himbálta ágon ott egy-egy gondom,
rájuk aggattam munka közben,
hogy gondolkodjam gondtalan.
Sorra visszadobálja őket a szél.