Versek

Fábián Judit versei

Elfelejtettem

Elfelejtettem,
hogy eszembe kell jusson
ma egy szó,
egy kozmetikum neve,
a szomszédasszonynak.
Amúgy rendben működik
a memóriám.
Emlékszem, keleten gyűltek
az esőfelhők
a tavaly nyári koncerten,
az énekes négy tincsét
ingerelte a szél
és a hangfal basszusa.
Elfelejtettem,
hogy el kéne már felejtsem
a múlt heti veszekedést veled,
hisz harminc Celsius-fokban
szorító farmer feelingje a harag.
Elfelejtettem,
hogy nem szabad felhívjalak,
belekiabálni a telefonba,
hogy mért
felejtettél el.

Szente B. Levente versei

Aranypánt, Isten homlokán

Felfedezni és feledni
a legnehezebb,
ha érted mire gondolok,
hiszen eltévedni
a lélek útvesztőjén
nem épp szerencsés dolog.
Mint az asszony,
aki régen szerelmes volt,
dallamos hangját ma is hallom:
azt mondja, igen, van,
van ki mellett hallgatni jó.

Lövétei Lázár László versei

Röpce-ecloga

„Quis furor est atram bellis accersere mortem?
Inminet et tacito clam venit illa pede…”
(Tibullus)

RÖPCÉDULA
Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először!
S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer…
Úgy látom, hogy nincs mese: föl kell venni a kesztyűt –
mondd csak, lenne-e kedved jönni a forradalomba?

KÖLTŐ
Jó reggelt! örülök, hogy végre megisszuk a pertut,
mert a minap még úgy volt, hogy soha nem tegeződünk…

Csata Ernő versei

Vitám ős Kajánnal

Én előtted jöttem Keletről
mágusaimmal ős Kaján.
Szerszámmal jöttem és írással,
Szavamat ékesen róttam,
Noé és vízözön után.

Búzát termeltem, fokosom volt,
Lassan jött össze szűk kajám.
Nevet adtam én hegynek, víznek,
El ne tévedjek utamon,
Nem éltem senki ugarán.
E nevek ősi nyelv nyomai,
Ezért ma, nem mindig értjük.
Mert rárakódtak évezredek
Alatt itt átvonult hadak
Szokásai és beszédük.

Czilli Aranka versei

Sziszüphosz

háromszor kukorékol a tegnap
az ablak alatt
és megnyílik a jelen:
a hajnal keskeny repedés
az ég falán
s véres csíkjait lelkemre
keni az ismeretlen félelme

ébred a kétely és felfelé kígyózik
a falon a várost körbefonó irigység
a szomszéd macskája belenyávogja a
porszagú reggelbe a patkányok
harapását
s a kamaszlány pirulával
öli meg az éjjel fogant magzatát

Papp Attila Zsolt versei

Sárga eső hull

Létezik-e az ördög? – kérdezi
a lányom. Mi mást mondhatnék neki,
még innen a halálon: az ördög
valahol várja, hogy megszülessék,
és minden egyes házra, amelyben
fölsír, sárga eső hull az éjjel.
Az ördög zene és csellókon száll,
a halláshatáron billeg éppen
a hangja, folytonos születésben,
és nem létezik, csak akkor, hogyha
ő is úgy akarja.

B.Tomos Hajnal versei

Trójai éjszaka

Csönd van.Gazdát cserélt
estére a szél.
Por száll alá a térre, mint
szürke szemfedél.

Fáradt nap után elhevert
a sok vitéz,
fű alá folyt literszám a
a hősi vér.

Én lennék egyedül
ébren,
őrült kísértet, bomló testek
felett ?
Én lennék kiáltó baglya
alvók szellemének,
csecsemőink földjéért pörölő
dúlt eszméletnek?