Versek

Lőrincz József versei

ÉBREDÉS

Szeretnék a tavaszban mindenes lenni,
Aki a hangokkal mindent megtehet,
Csodát művelnék a Kertben,
Mikor elcsörgedeznek a telek.

A fákat tele aggatnám apró kis csengőkkel,
Minden ágra kötnék egy napszálat,
Raknék egy-egy fészket mindenhova,
Ahol a végtelen csend megszállhat.

Kikeletkor, mikor az ember, mint madárfészekből, magából kilát,
Madarakat röppentenék fel, hogy örüljenek a fák.
Az ágakra kötött napsugárszálaknak neki röpülnének:
Tele lenne csodás csilingeléssel az élet!

Cseh Katalin versei

Merengő

Emlékszel még a kertre,
táncoló levelekre,
ringó rebarbarára,
kihajló, sóvár ágra?

Emlékszel még a házra,
némán veszteglő vágyra,
a kinti-benti neszre,
mi semmivé lett rendre?

Emlékszel a konyhára,
alig-függöny rojtjára,
vasárnapi ebédre,
levestől lucskos fényre?

Emlékszel a szobára,
szelíd szoba-magányra,
kék párnahaj rücskére,
zsongásban csönd csücskére?

Bálint Tamás eposzrészlete

Szennyes
(részlet)

              És menekülnek a démonok, árnyak elől szakadatlan,
             álmokat, életet újra elölről kezdeni némán.


Tisztviselők sűrűn jegyzőkönyveznek a színen,
sáros a hó s a ruhák is, egy arc és aktatömeg, mely
szemkáprázva világlik vattafehéren, egyéb már
semmi a józannak vélt észen nem marad innen.

Gyorsan történt minden, pisszre szakítja el őket
négy-öt aláírás szétkenve a jegyzeteken, hogy
szólni, se lépni semerre esély többet ne lehessen.

Borsodi L. László versei

Séta

a hajnali park minket rejt
értünk vannak füvek fák bokrok

szorosan belém karolsz mégis
félünk hogy meglátnak

a hős katona emlékműve mögött megállunk
visszafordulunk a játszótér felé

valamit motyogok
úgy tűnik mindent értesz

de

nem állunk meg nem fordulunk
szembe egy-
mással

Versek Enikőmhöz

ÉLTÉL HARMINCHAT ÉVET – ÉN
VAGYOK MOST KÉTSZER ANNYI
AZ ÚR MINDENSÉG-TENYERÉN
HONNAN HOVÁ ROHANNI

***
TEJÚTON TÉVELYEGSZ
AHOL NINCS MÁR KERESZT
SE LELKI FÁJDALOM
NEM ÉR UTOL DALOM

Sánduly Lajos versei

Erdő-zsoltár

erdők kik bennem gyökereztek
s én bennetek bontok lombot
erdő fái ti csontjaimban feszülő szilánkszálak
pengő hárfahúrok
tartsátok atlaszok módjára ezt a fölöttünk borongó
zsolozsmás kékszimfóniát
az eget
keltsétek dalra a húrtörzseitek közt kergetőző csintalan
szeleket
ágagancs-trombitáitokba kapva zúgassátok
mint győzelmi harsonát
s harsány hangjaitok
töltsék be az árnyakkal táncoló táguló
tereket

Fábián Judit versei

Elfelejtettem

Elfelejtettem,
hogy eszembe kell jusson
ma egy szó,
egy kozmetikum neve,
a szomszédasszonynak.
Amúgy rendben működik
a memóriám.
Emlékszem, keleten gyűltek
az esőfelhők
a tavaly nyári koncerten,
az énekes négy tincsét
ingerelte a szél
és a hangfal basszusa.
Elfelejtettem,
hogy el kéne már felejtsem
a múlt heti veszekedést veled,
hisz harminc Celsius-fokban
szorító farmer feelingje a harag.
Elfelejtettem,
hogy nem szabad felhívjalak,
belekiabálni a telefonba,
hogy mért
felejtettél el.