Versek

László Noémi versei

Földrajz

Vasárnap a folyón
leutazik a lámpafény,
az est, a város;
korláton elidőz a kéz,
a test kapaszkodik,
nem ért a távolsághoz;
kevésre képes,
súlya annyi csak,
amennyit magáénak érez;
vasárnap a folyón
leutazom a kezdet kezdetéhez;
úttalan út,
tetézi áldás,
figyelmetlen átok;
te megszületsz –
ott vagy, ahova bármikor
visszatalálok.

Benke András versei

Áru

Olyan vagyok mint az erőszak, mégis disznótor.

Lételemem szerint szívedig hatolok.

 

Véleményed nem lehet, nem is kell
Az csupán sekélyes, röpke gondolat,
Silány elméd tekervényeibe vert villám.
S ha rávetemednél egy-egy gondolatra, felejtsd el gyorsan
Mert az nem számít, ki vagy te egyáltalán?
Én nem akarlak látni téged!
Gyenge vagy, én áthatolhatatlanul egysíkú vagyok!

Király Zoltán versei

A NŐKRŐL, A BUDDHIZMUSRÓL, RINPOCSÉRŐL ÉS TANÍTÁSAIRÓL

fiam,
ha találkozol egy nővel,
mélyen egymásba néztek,
és reggel Buddha azt mondja:
Ember, ezt neked szántam. Vedd el.
ha találkozol egy másik nővel,
erkölcsöt feszíttek,
és Buddha reggel azt mondja:
Ember, ezt is neked szántam. Vedd el.
bármilyen nővel találkozz,
ha Buddha reggel semmit sem szól:
állj odébb.

András Zoltán haikui

András Zoltán

Hajnal

Borzong a hűvös.
Felpirosló sugáron
elég a sötét.
 
Rózsatűz

Mint piros öröm
pattan a hajnal burka:
rózsalobbanás.
 
Nász

Nászra dőlt a rét.
Párálló illatokban
párzik a tavasz.

A fel nem támasztható lét zsoltára

Fodor Sándornak                                                                                                       

(2002)*

Hadakozol. A lágy, a mély
lassan lehúz, lehetsz kevély,
nincs mentőöv már; a siker
¬ – mágikus permet ¬– rád vizel.
Műved, májad csak hordalék,
irtózatod, mint korpa ég;
szegénység szag: egy falusi
konyhasarok, alamuszi
pókként szövi emlékeit
köréd; elalszol péntekig.

Lövétei Lázár László eclogái

 

Hetedik ecloga

„Jérusalem szörnyen ki vagyon forgatva helyéből…”
(Virág Benedek)

„Így volt s így lesz…”
(Felirat a lövétei világháborús obeliszken)

OBELISZK
Hát hazajöttél, Tékozló Laci? épp idejében! –
elszáradt az örökzöld ág díszes koszorúmban...

KÖLTŐ
Hallottam, hogy véres a Kis-Homoród vize ismét...
Éjszaka meg rémálmot láttam...
    Nos, mi van itthon?
Mért nem hagytok békét végre a kisköreimnek?

OBELISZK
Nem történik semmi, csak épp kíváncsi vagyok rád:
hátha eszedbe tudom juttatni, hogy Anteusz így s úgy…

Jöttem, hogy lássalak

Elekes Ferenc:

Az én apám soha nem mondta
anyámnak, szeretlek, Emma.
Az én apám nem mondta soha
nekem se azt, szeretlek, fiam.
Az én apám az unokáját
nem vette ölébe piciny korában,
később szólt neki, ne üljön oda
kertünk friss füvébe, mert azt letapossa.
Az én apám gondozta apját, amikor
tehetetlen volt, pedig nem kedvelte őt.
Az én apám különösebben
nem szeretett senkit és azt hiszem,
különösebben őt sem szerették.
Az én apám félig árva volt és megjárt
minden poklot, de nem beszélt
a pokolról, csak említette néha.