Versek

Szentgyörgyi László versei

Naplójegyzetek

1. Haiku

Tizenhét szótag.
Csak látszatra parányi.
Benne egy világ.

2. Periféria

Ahol és ahogyan élek.

3. Christian Morgenstern

Csütörtök, tizenötödike.

Elmúlt életünk törmeléke,
ami az árral levonul.

Tizenkét ember és egy eb,
állunk a marton mozdulatlanul.

Bealkonyul.

Dénes László versei

Apollinaire-parafrázisok

kitépnélek magamból hangaszál
mert ősz vagyok és félhalott
s nem virraszt már közöttünk a lelked
és ránk nem hajol már tudhatod
remegve térdepel a szélben
mint mérget hajtott őszi réten
a kikericsek – kékek és lilák
gyümölcs kell nékem nem virág
midőn kioltja nyár hevét a láz
s elhagyjuk bőszen gőzölögve
e halni kész földet mindörökre
ha nem vagyunk a rúd amelyhez
a csillagok vannak kikötve
lám átölelt a csönd –

Botár Attila versei

SZÜLŐHÁZ MENTASZAGBAN

Keddjét csikorgó ajtajából
fölfedeztem meg is szerettem
talpam alá árnyékot rakott
délben: szónokolni ne kelljen
pótkocsikra dobált fenyőfaágról
félcédulásan amúgy rekedten
keltve kelletlen pánikot
Heti vásár- borzolt patakzaj
elváslattak a küszöbök
tarkóm a tarka kábulatban
zsebemben ujjpercek ropognak
kérgesedő artériákkal
mit kezdjek zacchegyek mögöttem
kódorgok itt: vásott kölyök
Van valami a mentaszagban
hogy tűröm a harmonika zöld
billentyűjén ha torzul dallam:

Improvizációk magán- és mássalhangzókra 2.

Egy gyorsvonat száll hegymenet’,
Vágtat, sárkányt öl, falni megy.
Halkan felhangzik egy imagitár,
A hegy lejt: síp, dob, ének tovaszáll.

*

Hideg hó törmeléke rejt futó szánt.
Lent az úton blockflötéz a lejtő,
Anyuska vásznat sző, a tájfutó áll,
S egy őszbe tévedt múzsa épp befőz.

Lőrincz József versei

Idill

Égi forrásból bugyog a fény.
Szeretem a szülőfalum:
Amely már rég nem az enyém.

Elfoglalta az áradat,
A terpeszkedő hatalom.
Pöffeszkedő szubkultúra
Ujjong a Szőlőoldalon.

Csákfalvában, a Gergő úton
Valaki házról házra jár:
A pusztulás érdekében szervezkedik a halál.

Sánduly Lajos versei

KÖLTŐK ŐSZE

A kertemben magányos szarvas
holdfényes éjben almáért nyúl,
s szájában a tiltott gyümölccsel
kinyújtott nyakkal égre bámul.

Költők kelnek rímes sorokban,
vállukon babérból koporsó.
Ajkukon zeng jogos fohászuk,
győzelmesen az utolsó szó.

Cseh Katalin versei

Képzettársítás

Eszembe jut egy ló
száll mint fehér pillangó
szinte észrevétlenül suhan
halkan sebesen boldogan
a végtelen tájon át
nem hallani patkódobogást
csak érezni a lobogást
szélben a sörényillanást
a sóhajkönnyű vágtatást
a csöndlakó szív ritmusát

és eszembe jut anyám
virágai között házunk udvarán
vagy a szőlőlugasban
a rebarbarák közt talán