Korpa Tamás versei

Skótkockás

Orbán János Dénesnek

Velence tél hófúvás --- történni fog megtörtént ---
vagy szüntelen történik --- egy emelettel lejjebb ---
hol az ötletgazda épp --- biliárdasztalt sző át ---
s a krémszín kerevetről--- egy tragika fürkészi ---
kihez készül a kedves? --- ketreccé szűkült arca ---

dióbarna szemekhez --- és pendrájv lóg nyakából ---
a mirelit testékszer --- lenyel pánik-aknaként ---
ha testében nem férsz el --- Velence tél hófúvás ---
gondolacsonkok jégben --- skótkockás nyers pokrócban --
hátradőlök és lombzaj --- a tér motoz a szélben ---
Kolozsváron ilyenkor --- a téli éj detektív ---
ó havas bronzos skanzen --- és katonasír csillog ---
mellesleg máskülönben --- fanyüvőnőt szelídít ---
fanyüvő apró férfi --- apró fanyüvő istent ---
érti ahogyan éli --- a téli éj Kolozsvárt ---
az akárban a mintet --- mintben a mentafilter ---
elforr akár egy kéjben --- agresszív városállam ---
ha a dátumra támad: --- a dátumot feldúltam ---
billeg billeg a század

***

a Bulgakovnál at night --- pálcikavékony Vespát ---
térít el támaszt fel-le --- csak gyűrűsujját rejtve ---
lakonikus mosollyal --- a görl a nonfinito ---
ki úgy viszonyul hozzád --- mint egy viciniális ---
vasút útjába hullott --- telekre épült poggyász- ---
terem párás magánya --- párás magányban stimmel ---
visszapörögne minden --- patikamérlegelhetsz ---
a Vespa-szín erkélyről --- a friss ruhát behozd-e ---
a csonttalan szoknyákból --- öblítős víz csorog le ---
az erkélyszobor arcán --- villám szünetjel dörgés ---
dörgés villám szünetjel --- egy enyhén déli tenger ---
túl hosszan felkavarva

***

a homokóra torkán --- ha fagypont alá hűlnek ---
a pergő homokszemcsék --- koppannak: hallod hulltak ---
kopnak rogynak egyenként: --- talán, mivel, ha, éppen, ---
ahonnan, és, ameddig --- esetleg, kivel akkor ---
délután este hatkor --- Funès majd nem ismer fel ---
lazacrózsaszín sálban --- kulisszatoló férfi ---
s a téli éj Kolozsvár --- moteledet eléri ---
abban a percben ott van --- és ott van ahol éri ---
mint egy lakótelepre --- omlott monokróm zápor ---
befed többnejű férfit --- meg későn érő nőket ---
teraszon feledt bonsai-t --- lágy többnevű utcákat ---
távozó léptek alatt --- a perzsaszőnyeg szárad ---
a téli éj Kolozsvár --- szíve helyén egy orkán ---
megakad a perc a perc --- a homokóra torkán

Metapillanat XIV

(XIV)

a lehetséges ártér stigmája a csónakház emelkedő
kúpja. derékig kitakarja a liget keskeny koszorúja
a hidroglóbuszok láncát. mindez egy iPod érintő-
képernyőjén, s mi szemünkön mint védjegyen át
nézzük. arcunk, akár egy tömegsír ültetésrendje
(vagy egy hitvita költségvetése): elfogult.
a Céh íjászcsapata ellenőrzi a zónát. a hírre, mint
aki kissé odaégett, úgy mozog a nyelvünk. telítődik,
akár egy évekig használt, mosatlan törülköző
sebtartalma, víruskészlete, vagy a fagyos téli éjjel
teáskannában feledt pickwick tömény teste,
ami törhető, konkrét, elfogult szeletekre.
napsárga ytong téglák a kertben. hűlt hely fehér szele.

(XIV)

a féltékenység ennyi ~ internátusba bujtatott
fiúk hajnali sétája ~ spotlámpaként izzó tulipánfejek
körül ~ a korán kelő nyelvben ébredésvarratok ~
mindent tud erről az épen most ~ hogy végiggombolja
velem, amit én vele gondolok, ő a németebb ~ míg a szem
alszik, domborzata a szemhéj, megremeg ~ felkészül
a részletekből ~ rotálni ébredés és ébredés között ~
a féltékenység ennyi: egy napot még marad ~ nehézkedés
az eloldódó cseppben, mielőtt a kád héján szétterül